Külső

A külső az előző generációk által megteremtett irányvonalat követi, tehát egy kicsit dundi házról van szó, 190 grammos tömegével pedig esélytelenül indulna a pehelysúlyú kategóriában. A színvilág a mostanában oly divatos fekete-szürke kombó, nagyon elegáns, szerintem veszettül jól néz ki. Az előlap grafitszürkében pompázik, fémből, vagy legalábbis ilyen hatású anyagból van, körülötte csillogó, sima felületű fekete műanyag sáv fut körbe. Oldalt domború felületü, gumi hatású rész van, ami biztos fogást biztosít a Kaisernek. A hátlap hasonló anyagból készült, az ujjlenyomatokat és piszkokat sajnos gyűjti.

Az előlap tetején figyelget a videótelefonáláshoz használatos VGA felbontású kamera, mellette van az állapotjelző LED-eket is rejtő telefonhangszóró, valamint az elmaradhatatlan HTC logó. Lejjebb található a 2,8 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású érintőkijelző. Ez talán az egyetlen rész, ami úgy érzem, hogy lehetne jobb, elvégre a Samsung a középkategóriás telefonjaiba is simán belepakolja ezt a felbontást, a Kaiser pedig egy 200 000 forintos high-end PDA. Persze az is tény, hogy egy VGA felbontású panel sokkal több áramot fogyaszt, jelentősen lassítja a processzort, úgyhogy tulajdonképpen érthető, hogy miért nem az került bele.

A megjelenítő alatt sorakoznak a fő kezelőszervek, amikből több van, mint általában lenni szokott. A jó minőségű d-pad mellett a két szoftveres gombot, a híváskezdeményező/befejező párost, két gyorsindítót (Internet Explorer és Outlook), valamint a Windows és az OK billentyűket találjuk. A design tökéletesen passzol a többi részhez, a gombok elhelyezésével és méretével sincs gond, kényelmesen használhatók.

Alul a microSD kártyanyílás mellett reset gombot, miniUSB (pontosabban HTC ExtUSB) csatlakozót, nyakpánt rögzítőt találunk.

Baloldalt két gyorsbillentyűt (hangtárcsázós és OK, utóbbi a Today-en a Start menüt hozza elő) és a nagyon jól sikerült, akadásmentesen gördülő, megnyomható jog-dialt találjuk.

Fentre nem került semmi, jobbra pedig csak a bekapcsoló és az exponáló gombok, valamint a kellemes fogású stylus (érintőceruza). A hátlap is viszonylag ingerszegény, a 3 megapixeles, autofókuszos kamera mellett csak a kihangosító hangszórója, valamint a GPS antennacsatlakozója került ide.

A szétcsúsztatás után kerül elő a lényeg, a QWERTY billentyűzet. A gombok nagyon jó minőségűek, rendelkezik háttérvilágítással, elrendezése logikus, egyedül a billentyűk egymás utáni többszöri megnyomását nem kezeli jól, a "www" beírásakor szinte mindig elhagy egy "w"-t. A másodlagos funkciókat az Fn megnyomása után érhetjük el, a legtöbb dolog jó helyre került, egyedül azt sajnálom, hogy a vesszőnek nem jutott külön gomb, de ezt azért túl lehet élni. Külön OK nincs, de ez sem nagy gond, mivel könnyedén el lehet érni az előlapon lévőt.

A legnagyobb királyság azonban csak most jön: a Kaiser kijelzőjét a szétcsúsztatás után fel lehet hajtani, így a gép leginkább egy miniatűr notebookra hasonlít. Sokszor jön jól ez a pozíció, asztalra letéve sokkal használhatóbb így, mint a TyTN vagy a Herald. A mechanika kiváló, a felső rész akadásmentesen nyílik fel, akárhol megáll, nem csapódik vissza, le a kalappal!

Egy dologrol nem esett szó csupán, a SIM kártya helyéről, amire szétcsúsztatás után, a hátoldalon bukkanhatunk rá.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!