Gigabyte GSmart Alto A2 - a Napra lehet nézni, de rá nem

Bevezető, tartozékok

Nem csak a Mobilaréna hasábjain történő megjelenés, hanem az egyre nagyobb számú készüléket felölelő termékportfólió is ismertté tette a Gigabyte-ot. Sokan ugyan nem feltétlen az okostelefonokra gondolnak a gyártó neve hallatán, mégis el kell ismerni, hogy a tajvani gyártó igyekszik a lehető legtöbbet kihozni az anyagi erőforrásaiból. A Guru G1-gyel egy kis erőfitogtatást tartott a vállalat, bár azért nem ez a készülék fogja úgy alapjában megrendíteni a telefonos iparágat. A fő profilt inkább a két SIM-es mobilok képezik, ami érthető is, hiszen egyre többen keresik ezeket a masinákat és ezekkel lehet kicsit mást adni, mint a nagyobb nevek, akik egyelőre csak néha-néha jönnek az európai piacra is ilyen termékekkel.

[+]

Mai tesztalanyunk is ebbe a körbe tartozik, bár sok téren probléma adódik vele. Fel kellene már ismerni, hogy 2013-ban, amikor a piaci verseny tényleg nagyon kiélezetté vált, nüanszok dönthetnek arról, hogy egy termék vagy szolgáltatás sikeres lesz-e. Valahogy ezt a Gigabyte a GSmart Alto A2 névre hallgató készülékénél elfelejtették, vagy ki tudja, lehet azért adták ezt a fantázianevet (alto = magas), mert ők is előre tudták, a telefon nem tudja megugrani a kívánt szintet. Nem árt nyitottnak lenni, lehet új dolgokat kitalálni, viszont olyat már aligha érdemes bemutatni, ami vagy a múltat idézi, vagy árával nevetteti ki magát.

[+]

Az XXL GSM boltjából szerkesztőségünkbe érkező telefont egy egyszerű kartondobozba csomagolták, ez mondjuk jellemző is a gyártóra, sosem gondolják túl a dolgot. Ha a belső kis tálcát kihúzzuk, akkor azonnal a szemünk elé tárul a készülék, a tartozékok pedig alatta hevernek. Lehet ez lesz az új divat, de ha valami visszafogottabb mobilt akarnak eladni a kisebb gyártók, akkor inkább kedveskednek egy hátlappal, tokkal, hogy ellensúlyozzák a szerényebb tudást. Itt is ez a helyzet, a fekete borítás mellé egy fehéret is kapunk, méghozzá a töltőfej, az adatkábel és a normál kialakítású headset mellé.

Külső

Nem lehet elmenni szó nélkül a 175 grammos tömeg mellett, hiszen ez az első, amire az újdonsült vásárló felfigyel. Igazából nehéz megmagyarázni a túlsúlyosságot, külsőleg kizárólag üveget és műanyagot láthatunk, szóval még a minőségi anyaghasználat sem okozhatta ezt. Ami viszont becsületre méltó, hogy a 146 x 70,6 x 9,3 milliméteres készüléket hibátlanul összerakták a gyárban, már a Gigabyte is figyel erre, semmi recsegés nem hallgató, még erősebb nyomkodás esetén sem. Ergonómiailag viszont kevésbé szerencsés a masina, egy kézzel már nem lehet megfelelően működtetni.

[+]

Az előlap kellemes benyomást kelt, nekem egyébként különösen tetszik a felül megfigyelhető beszédhangszóró kialakítása, illik a fekete színhez. Sajnos értesítő ledet nem találunk, előlapi kamerát viszont igen. Az alsó részen három érintésérzékeny, háttérvilágítással rendelkező vezérlőgomb segítségével érünk el néhány funkciót. Ami számomra érthetetlen, hogy miért játszik a sorrenddel a Gigabyte, a Guru G1-nél jobbról van a visszalépés, itt pedig balról. Az igazán kiábrándító dolog viszont most következik. Az 5 hüvelykes kijelző FWVGA, számokkal kifejezve 480 x 854 pixel felbontást kapott, ami 194 ppi képpontsűrűséget eredményez. Jó, láttunk már ilyet, valahogy nyeljük le, de könyörgöm, ez egy sima TFT-LCD kijelző, abból is a rosszabb fajta, még szemből is kritikán aluli, a betekintési szög pedig mondhatni nulla. A fényerő is vérszegény, szóval nem, ilyet egyszerűen nem lehet 2013 végén kiadni. (Konkrétan kicsit alulról kell nézni, hogy a színek jók legyenek, ez tényleg nevetséges - Bog)

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Hirdetés

Ocsúdjunk fel a megjelenítő által okozott sokkból, lessünk egy kicsit rá az oldalakra, amiket ugyan középen egy csíkban elválasztottak, mivel ide pattan a hátlap, mégis kényelmes fogást biztosítanak. A változatosság kedvéért most jobbra került a hangerőszabályzó billentyű, balra a bekapcsológomb (hogy ez se legyen egységes), felül viszont továbbra is ott figyel a fülhallgató kimenet és a microUSB csatlakozó. A beszédmikrofont a keret alsó sarkába tették, tényleg alig lehet megtalálni.

[+]

A hátlap talán a legkellemesebb pontja a telefonnak, már csak azért is, mert mentes a zongoralakk-féle felülettől, műanyagból készült, viszont matt kialakításának köszönhetően jól néz ki, és az ujjlenyomatokat sem gyűjti. Kicsit otromba a felül kitüremkedő kamera, viszont van mellé ledes segédfény. A hangszóró alul látható, kicsi lyukakat vájtak ki neki. A borítás levehető, így bármikor ki tudjuk cserélni az akkumulátort. A két normál (vagyis mini) SIM foglalatot és a microSD kártyahelyet is ide rakták, a telepet ki kell kapni ahhoz, hogy ezekhez rendesen hozzáférjünk.

Hardver, szoftverezettség

Hardveres tekintetben maximum közepesnek mondható az Alto A2. A burkolat alá rejtett 28 nanométeres és ARMv7 architektúrájú MediaTeK MT 6572 lapkakészlet egyre több telefonban megtalálható, úgy látszik, most ez az egyik legfelkapottabb chipset a kínai piacon. Az 1,2 GHz-es, kétmagos Cortex-A7 processzor grafikus társa a Mali-400MP, az 1 GB RAM megléte pedig must have, már csak a gyártó neve miatt is. A belső tárhely mennyisége 4 GB, nyilván ebből a rendszernek is szüksége van egy jókora szeletre, így kénytelenek leszünk valamilyen microSD kártyát venni, amiből a telefon maximum 32 GB-os verziót képes elfogadni.

Pontszámok tekintetében tesztalanyunk szinte ugyanazt a szintet hozza, mint a többi MT6572-vel szerelt készülékek, mondjuk mást nem is nagyon várhattunk tőle. Mivel a kijelzőnek csak a mérete más, a felbontása nem, így ez a chipset bőségesen elég az általános feladatok ellátására. Akár böngészés, akár programmegnyitási sebességet nézünk, az Alto A2 mindig helytáll. Melegedni szinte egyáltalán nem melegszik, még játékok esetén sem, mondjuk egy Raymannél többel nem is próbálkoztam, hisz minek, az élmény azért nem egy ilyen megjelenítőnél kezdődik.

Ha körülnézünk egy kicsit a szoftveres információk között, akkor láthatjuk, hogy az Alto A2-n már az Android 4.2.2 Jelly Bean fut. Sokat mondjuk nem szokott szöszölni ezzel a Gigabyte, pár plusz widgettel ellátják ugyan a rendszert, de igazából szinte teljes mértékben a Holo UI felületre építkeznek. Így legalább nem használ plusz RAM-ot a launcher, és a frissítéseket is könnyebb kiadni. Mind a zárolt, mind a fő képernyőre ki tudunk rakni alkalmazásfelületeket, és más, Androidnál megszokott dolgokat is személyre szabhatunk. Van gyorstárcsázás, SMS kézbesítési jelentés, az információs függöny pedig egy és két ujjal is lehúzható, utóbbi esetben az adatkommunikációs eszközöket kapcsolgathatjuk, és az audió profilokat érhetjük el.

Az előbbiek fényében túl sok extrát a programkínálatnál sem lehet elvárni, igaz, ettől még nem maradunk például böngésző, lejátszóalkalmazások, Gmail applikációk, vagy hangfelvevő és térkép nélkül. Ami ajándékként fogható fel, az a dokumentumok szerkesztésére és olvasására szolgáló Kingsoft Office, de ezzel ki is fújt a dolog. Van egy legjobb választás menüpont, ahol összegyűjtötték a legtöbbet letöltött appokat, de ezek mindegyike a Play Áruházba repíti a felhasználót.

Multimédia, kamera

Most egy kicsit szerényebbre vette a figurát a Gigabyte, és "csak" öt megapixeles kamerával látták el az Alto A2-t, de ez legalább autofókuszos és ledes segédfény is tartozik hozzá. Az előlapi modul VGA felbontásban képes képeket rögzíteni. Az alap Androidnak hála mindent beállítási lehetőség megmaradt. A kijelzőn megjelenő gyorsikonokra rányomva a videó, panoráma, mosolyfelismerés és HDR üzemmódba léphetünk. További finomhangolási opcióként érhetjük el az ISO érték, fehéregyensúly, színhatás, kép jelleg, önkioldó, sorozatfelvétel alpontokat. A kisfilmek felbontása maximum HD minőségig engedélyezett.

[+]

Egy szóval le lehetne írni, hogy milyen minőségű a kamera, de inkább lássuk részletesebben. Minden tekintetben borzasztó, nincs dinamikatartomány, a vonalélesség zéró, a színek fakók, a makró üzemmód is működésképtelen, a vaku tíz centiméterre sem világít el, de ami még "szebbé" teszi az egészet, az a fátyolos fehérség, ami szinte az összes képet áthatja. Ez az a pont, ahol a készülék számomra tényleg beadta a kulcsot, nulla, nem is értem, hol fekszenek még ilyen kameramodulok, vagy egy egér hogy-hogy nem rágta még meg ezeket. A videóknál hurrá, bele lehet írni a specifikációba hogy HD felbontás, de ennek ilyen eredménye lesz, ehhez már nem is fűznék kommentárt.

[+]

A zenelejátszót érintetlenül hagyták, mondjuk túl sok értelme nem is lenne ezt piszkálgatni, a gyári verzió is bőven ellátja az alapvető funkciókat. Tudunk számok, előadók, műfajok szerint rendezni dalokat, összeállíthatunk saját listát. Jó erős hangja van a telefonnak, csak a minőséggel akad némi probléma, bár legalább asztalra helyezve nem tompul a hatásfoka. A hangszínszabályzóval tudunk egy kicsit ügyeskedni, viszont fülhallgatónál jön ki jobban az eredmény (na persze nem azzal, amit a telefon mellé adnak). Szerencsére van FM-rádió, RDS-képes, működéséhez alapvető feltétel a headset csatlakoztatása.

A videólejátszó legnagyobb meglepetésemre könnyedén vette az akadályokat, igyekeztem megterhelni HD és Full HD filmekkel is, egyikkel sem akadt különösebb gondja. Még boldogítóbb, hogy a DivX tartalmakkal is elvolt, alacsony vagy 720p felbontású mozikkal is próbálkoztam, mindent lejátszott a telefon. Egy aprónak nem nevezhető probléma maradt csupán, hogy ezen a kijelzőn filmet nézni egyszerűen lehetetlen, így sok értelme nincs az előbb leírtaknak.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Nem kell sokat várni az Alto A2-től, nincs NFC, nincs LTE, igazából kizárólag a legszükségesebbek kapjuk meg. Ebbe a körbe tartozik az internetmegosztásra képes, 802.11b/g/n szabványokat támogató WiFi modul, a Bluetooth 3.0 chip és az A-GPS egység, amihez szinte elengedhetetlen a mobilnet, hiszen így tud normális időkeretek között jelet találni a telefon. HSDPA-n történő internetezéskor 21,1 Mbps letöltési sebességet és 5,76 Mbps feltöltési sebességet érhetünk el. A hangminőség nagyon jó, kiválóan működik a zajszűrés is. Sajnos csak dual standby módra van lehetőségünk, azaz ha az egyik kártyán elkezdünk csacsogni, akkor a másikat már nem tudjuk használni. Géphez csatlakoztatva az eszköz külső adattárolóként látható, töltést ekkor is vesz fel.

Böngészni vígan lehet a masinával, meg tudja jeleníteni a Flash-es oldalakat is, bár ehhez egy másik alkalmazás vagy egy Adobe honlapról letöltött fájl szükséges. A szövegtördelés hibátlanul megy, a két ujjas nagyítás szintén. El tudjuk menteni a honlapokat későbbi internetmentes időszakra, könyvjelzőket is létrehozhatunk, amiket szinkronizálni is lehet a Google fiókunkkal.

[+]

A borítás alá helyezett akkumulátor 2000 mAh kapacitású, ez elvileg 250 óra készenléti és 3,5 órányi beszélgetési időre elegendő. Utóbbi adaton azért kikerekedik az ember szeme, személyes tapasztalataim alapján azért most kivételesen alábecsülték a képességeket, bár az egy napos üzemidővel így sem nagyon lehet villogni.

Esküszöm én híve vagyok annak, hogy legyen bőséges a telefonválaszték, jöjjenek az újabbnál újabb gyártók, hogy a többieket még inkább fejlesztésre sarkallják. A számos kínai vállalat jelenléte igenis jót tesz a piacnak, már ha olyan termékekkel rukkolnak elő, amiről tényleg érdemes is beszélni. A GSmart Alto A2 nem ez a kategória. A kijelző egyszerűen az egyik legrosszabb panelek egyike, amit még Távol-Keletről rendelni lehet, a kamera is hasonlóképpen ilyen, a hardver nem kiemelkedően jó eresztés, mondjuk a többi kétmagos MTK-k közül ez a jobbak közé sorolható. Az a nagy baj, hogy szemet lehetne hunyni sok minden felett, de csak akkor, ha az árazás ezt engedi. Tesztalanyunk legjobb esetben is 52 ezer forintért vihető haza, a kisebb kijelzővel operáló, de majdnem ugyanennyit nyújtó Alcatel OT Pop C3 húszezer forinttal olcsóbb, de házon belül is inkább a GSmart Roma R2-t választanám, ha lehetséges. Egyszerűen egy ilyen kijelző nem elég ahhoz a tényhez, hogy na gyerünk gyerekek, hozzuk be nagy kijelzőt az alsó-közép kategóriába, és akkor ez is pipa, mert semmit nem érnek el vele. Az Alto A2 meg sem közelíti az ajánlott szintet, sajnos semmi nem tetszett benne.

Legendd

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Gigabyte GSmart Alto A2

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	146 x 70,6 x 9,3 milliméter
	Tömeg	175 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	normál (két darab)
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	480 x 854 pixel (195 ppi)
	Kijelző típusa	TFT-LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6572
	Processzor típusa	1,3 GHz-es kétmagos Cortex-A7
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-400MP
	RAM mérete	1 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	4 GB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21,1 Mbps / 5,76 Mbps
	LTE	nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 3.0 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, WiFi hotspot
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.2.2 (Jelly Bean)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google+, Hangouts, Google Maps, Kingsoft Office, Play játékok
	Multimédia
	Fő kamera	5 megapixel, autófókusz, led segédfény
	Másodlagos kamera	VGA
	Videófelvétel	720p
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	150 óra
	Beszélgetési idő	3 óra 30 perc
	Zenelejátszási idő	? óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor