Bevezető, tartozékok

Kína nyomulása a jelek szerint megállíthatatlan. Az utóbbi időben eléggé el vagyunk eresztve kínai készülékekkel, melyek jelentős többsége persze inkább csak megmosolyogtató próbálkozás, mint sem a nagy márkák elleni komoly támadás. Itt volt a kínaiak között normális márkának számító Huawei U8500, és már nálunk van szintén tőlük egy tablet (ami végre az első komolyan vehető ilyen kínai eszköz).

[+]

Eredetileg egy Samsung Chatért ugrottam volna be az XXL GSM-hez, ám az még kicsit késik, úgyhogy megakadt a szemem három kínai „csodán”. Igen, egyszerre hármat is elhoztam, ebből kettő elég közeli rokona egymásnak, velük egy másik cikkben foglalkozom majd. A mostani írás a már hangzásra is remek Brand X700-ról fog szólni. A Brand, mint márkanév igen nagy fantáziát sejtet (nem akartak másolni?), az X700 nekem, mint volt Samsung X700 tulajnak kicsit fájó, de szerintem teljesen random módon nevezték el így.

[+]

Extra poén, hogy a három készülék teljesen azonos dobozzal jött, tehát kívülről ugyanaz a típus van rajta, míg belül már mást találunk. A kisméretű dobozka tartalma szerény, a telefonon felül csupán a hálózati töltőfejet, egy USB adatkábelt (ami a töltéshez is kell) és egy, már ránézésre is 100 forintos minőségű sztereó headsetet találunk.

Külső

Az X700 sem hazudtolja meg kínai mivoltát, bár ez elsőre nem látszik. Sőt, elsőre egy nagyimobilt látunk, amitől még talán a szemünk is felcsillan, mivel ez a szegmens egészen szűk, de mégis fontos rétegről beszélünk. Formára elég egyszerű, klasszikus candybar cucc, kínaihoz mérten elfogadható külsővel. A fekete-piros színkombináció nagyimobilnak kissé túl merész, viszont a minősége egész normális. Műanyag persze mindenhol, de matt, gumis tapintású változatot alkalmaztak, ami fogásra is jót tesz. Nem akar szétesni sem, egész masszív, egyedül a hátlapnál vannak gondok, mert szinte egy leheletre is lecsúszik a helyéről.

[+]

Az előlapon a billentyűk dominálnak, legalábbis az alfanumerikus rész igazán nagyra sikerült. Ennek megfelelően ezeket igen könnyű használni, legalábbis világosban, mert sötétben minden gomb másképp fénylik. A felette lévő részen a négy sarokban lévő gombbal nincs probléma, nem úgy a pirosra festett billentyűkkel. Középen található egy ötirányú navigációs rész, aminek közepe recézett, idáig jó. A fel-le irány is még kezelhetőnek bizonyult, viszont a jobb-bal már nem csak a nagyiknak, hanem a szerkesztőség tagjainak is gondot okozott. Ennek oka, hogy itt valójában két-két külön gomb van és a szélsők nagyobbra sikerültek, mint a belső. A gombok felett ott a kijelző, ami relatíve egész nagy, felbontását és színmélységét jótékony homály fedi, tippelésem szerint 128 x 160 pixeles, 65 ezer színű képernyőről van szó. Kifejezetten jó a betekintési szöge, ezt cserébe azzal kompenzálja, hogy alapból van rajta pixelhiba. Legfelül ott a hangszóró, aminek formája az említett piros billentyűhöz igazodik. A hangerő kínai módra elég erős, minőségre inkább közepes.

[+]

A hátlap már sokkal kevésbé izgalmasabb, itt talán a piros borítás és a fekete akkufedél kontrasztja, illetve az akkufedél mintázata ad némi látványt. A felső részen terül el a kihangosító hangszóró, ami nem meglepő módon óriási hangerővel képes akár szívrohamot is okozni idősebb és fiatalabb mobilosnak egyaránt. Mellette szinte észre sem vehető a kamera optikája, felirat nincs hozzá (jobb is, mert hazudnak).

[+]

Az oldalsó részekből a baloldalán gyorsan végigsiklunk, itt semmi sincs, majd alul találkozunk a nyakakasztó helyével, egy szabványos microUSB csatlakozóval és egy szintén szabványosnak mondható vékony Nokia töltőnyílással is. Jobbra legalul van a mikrofon, legfelül meg egy 3,5 mm-es jack. A tetején egy apró, de igen erős fényű LED zseblámpa került beépítésre.

Menü, alapfunkciók

Akinek esetleg nem tűnt volna még fel, ez egy kétkártyás készülék, ami a nagyimobilos külső után igencsak meglepő. A bekapcsolás után két hálózati nevet és két térerő ikont látunk, ráadásul azt is jelzi, melyik kártyához melyik hálózat tartozik. A tárcsázáskor hatalmas betűméret mindenhol máshol jóval kisebb, ezt állítani nem lehet. A főmenünél csak kibukik a kínai másolóipar, hiszen a Nokia S40 rendszeréből ismerős ikonok fogadnak. A 3x3 ikonos felépítés fix, alapvetően a kezelés nem nagy gond, viszont magyar nyelvre ne számítsunk, csak angol és három, számunkra értelmezhetetlen karakterű opció van.

A telefonkönyvben nem sok extra van, a belső tárhely 500 név mentését teszi lehetővé. Egy névhez több adatot is tárolhatunk, illetve saját csengőhangot, képet és hívócsoportot állíthatunk be. Üzenetek terén sincs sok lehetőség, mivel kizárólag SMS-t írhatunk. A nagy gombok miatt a szövegbevitel igen kényelmes lenne, ha szoftveres oldalról nem dolgozna ellenünk a készülék. Az egy dolog, hogy nincs magyar bevitel és ékezetes karakterek sem, viszont a manuális kis-nagybetű váltás gyorsan az idegeinkre megy, főleg, hogy a kettő között végig kell lépkednünk az összes többi módon is.

Van naptárunk, havi, heti és napi nézettel, írhatunk bejegyzéseket is, az igazi extra meg az indiai naptár. Itt aztán megtudhatjuk, milyen nemzeti ünnepek és fesztiválok vannak az adott évben, meg még talán valami vallási ünnepeket is jelez nekünk a cucc. Van egy külön teendő lista, továbbá öt, különálló ébresztő. Ezeknél állítható az ismétlés, a szundi ideje és a riasztás típusa. Kapunk még alapfunkciós számológépet, világórát, mobilkövetőt (olyan, mint a Samsungokban), és ide került a zseblámpa is. Az alkalmazások menüpontban találunk még egy fapados valutaváltót, meg ide került a Bluetooth. Érdekes, hogy van egy kapcsolódás nevű menü is, itt a GPRS és MMS profilok szerkeszthetők, ám a gond ott van, hogy ilyen funkció egyszerűen nincs a készülékben.

Multimédia, adatátvitel

Mint írtam, a kamera nagyon szerényen lett elhelyezve, ami nem is csoda, mert megint a szokásos kínai „füllentéssel” állunk szemben. A fotózási opciókhoz belépve elvileg 1,3 megapixelig növelhetjük a felbontás, továbbá állítható a minőség, a fehéregyensúly, van éjszakai mód, effektusok, kikapcsolható a zárhang, módosítható az expozíció, a kontraszt és bekapcsolhatunk időzítőt vagy sorozatképet is. Úgy gondoltam, az 1,3 megapixel azért még a kínaiaknak se kihívás, de sajnos megint csalódnom kellett, mivel az elkészült képek már csak VGA felbontásúak (valaki tudja, hogy ennek mi az értelme?). Igaz, ez talán lényegtelen is, mert minőségről nem is nagyon érdemes beszélni, a képek borzalmasak és talán mindannyian örülünk annak, hogy videót véletlenül sem lehet vele felvenni.

Zenei téren sem igazán rózsás a helyzet. Van ugyan lejátszó, ami még a háttérben is képes futni, meg ismétel és véletlenszerűen válogat, viszont a zenéknél semmilyen válogatási lehetőségünk nincs. Egy listára bedobálunk mindent, aztán játssza őket, ennyi. Hangszínszabályzó nincs, ami nem is baj, mert a füles kinézetéhez illeszkedik a hangminősége is, konkrétan pocsék. Magas sehol, mély meg főleg nincs, és bár a jack által adott a lehetőség a cserére, nem hiszem, hogy bárki is késztetést érezne mondjuk egy 10 ezer forintos Sennheiser vagy AKG kipróbálására ezzel. Kapunk rádiót is, ami szintén fut a háttérben és ugyan RDS nincs benne, de tud néhány extrát. Lehet belőle felvenni, mi több, ezt még időzítve is tudja. Ha fülhallgató nélkül lépünk be, akkor is bekapcsol, viszont értelmes hangot nem fog kiadni magából, úgyhogy csak imitálja, hogy van belső antennája. A hangminőség itt sem jobb, ráadásul gyorsan kiderült, hogy három fokozatból lehet választani. Ha nem eléggé tolom be a jackbe a fülest (értsd, kb. 2 mm-re kiáll), akkor csak az egyik oldal szól, ha jobban betolom, akkor pont jó, ha pedig teljesen betolom, akkor eltompul a hang és a hangerő a felére esik. A bekapcsoláskor villogó HIFI MUSIC felirat ennek fényében erősen röhej kategóriás.

A Brand X700 minden valószínűség szerint a világ legkisebb belső memóriával megáldott mobilja. A fájlkezelő tanúsága szerint 59 kilobájttal(!) gazdálkodhatunk, úgyhogy microSD nélkül ne is kapcsoljuk be. Persze itt is találkozhatunk a kínai kezelés örömeivel, mint például, hogy egy mappa megnyitása legalább két gombnyomás, mert mindig az opció nyílik meg és hasonlók. Adatátvitelben egyébként elég szerény a felhozatal. A GSM rész két- vagy háromsávos lehet, és ahogy már említettem, még GPRS sincs benne. Helyi átvitelre viszont van lehetőségünk, egyrészt ott a microUSB, másrészt van Bluetooth, ami sztereó zenejátszásra is képes.

Üzemidő, összegzés

Kicsit bajban vagyok azzal, hogy megsaccoljam, meddig is működik az X700 nevű szerkezet. Az akkumulátor a telefon súlyának legalább 2/3-át teszi ki és fizikai méretre sem túl kicsi. A kapacitását sajnos nem tudjuk meg, ugyanis az egészet prizmásan tükröződő, aranyszínű fóliába csomagolták. Ettől egyrészt irdatlan gusztustalan lett, másrészt semmilyen felirat nincs rajta, így csak remélni tudom, hogy legalább valami tesztelésen átesett vagy ilyenek. Mivel kétkártyás mobilról van szó, nyilván az ilyen használat jobban meríti, így tippelésem szerint 3-4 napig bírhatja, ha nem visszük túlzásba a beszélgetést (másra úgysem igazán alkalmas).

[+]

Furcsa, de először még egészen megörültem az X700-nak, mivel úgy tűnt, ez tényleg egy nagyimobil akar lenni és hát Kína ide vagy oda, azért egy ilyet még ők is meg tudnának csinálni. A jelek szerint nem, hiszen ez a készülék is a klasszikus kínai hülyeségeket hozza. Egyrészt a kétkártyás mód itt totál felesleges, de még a memóriakártyát is ki lehetett volna hagyni, a kamerával és zenelejátszóval együtt (rádió maradhat). A rongyosra használt MTK szoftvert meg nem Nokia ikonokkal kellett volna turbózni, hanem böhöm nagy karakteres, egyszerű menüt belevágni. Van benne néhány tényleg normális vagy legalábbis használható ötlet, de összességében az X700 legfeljebb a nagy gombjaival tér el a futószalagon ömlő kínai gagyiktól.

Rusi

A Brand X700-at az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.