Bevezető, kialakítás

Hirtelen még mindig nem tudok olyan életszerű helyzetet elképzelni, ahol pont semmi más nem lenne megfelelő eszköz, kizárólag a Blaupunkt nagyjából bankkártya méretű butatelefonja, de biztos vagyok benne, hogy ha csak egyszer is felmerül a valós igény, baromi praktikus lesz, hogy létezik. A termékoldal nyilván a fesztiválokat említi, esetleg hordozható zenelejátszóként ajánlja, illetve inkább kisebb gyerekeknek, felteszem, vészhelyzet esetére.

[+]

Az FXS 01 kisebb, mint egy szabvány bankkártya és mindössze 6 milliméter vastag, ehhez képest elfért rajta – éppen, hogy csak - egy 3,5 milliméteres jack csatlakozó is. Érdekesen is néz ki, de van és működik. Mellé került a felső élre a microUSB port és ennyi. Külön multimédiás hangszóró sincs, minden feladatot az előlapon található multifunkcionális hangszóró lát el. Az oldalakon és a felső élen fut egy fém díszcsík is, alulra viszont nem kanyarodik le, az alsó gombsor vonalában megszakad. Ezt csak azért nem értjük pontosan, mert az egész holmi műanyag, antennakilépésekre semmi szükség.

[+]

A műanyag doboz szintén picike, lapos, az információkkal ellátott bújtatóból kicsúsztatva pedig könyvszerűen nyílik. Semmi nincs benne, csak a készülék és egy nagyon rövid microUSB kábel. Nem mulasztották el mindenhol feltüntetni, hogy ez a Blaupunkt a Németországban alapított Blaupunkt, a készülék hátlapján viszont Designed – Made in China jelöléssel találkozunk a céglogó és a CE-jelölés alatt. Kamera nincs, a hátlap és a 280 mAh-s akkumulátor nem eltávolítható, amit hat csavarral nyomatékosítottak. A 85,9 x 47,9 milliméteres mütyür egész jól néz ki, picit ropog, ha nagyon nyektetjük, de jól össze van rakva.

[+]

A microSIM kártyát és a microSD kártyát a hátlap felső harmadának két szélén lehet bepakolni, méghozzá úgy, hogy a nyíllal jelölt fedőelemeket konkrétan le kell feszegetni. Semmi mechanika, nem nyílik, nem kell tolni, egyszerűen le kell tépni, ami szörnyű érzés, a hangja pedig borzalmas. Ettől függetlenül baja nem lesz, csak meglepően civilizálatlan megoldás. A bal élen felül található kétállású kapcsoló viszont egész ügyes. Kár, hogy nem a hangerőt lehet vele macerálni, hanem csak simán kikapcsolja a készüléket. Addig pedig vissza sem lehet kapcsolni az erre dedikált hívást elutasító és be/kikapcsoló gombbal, amíg felső állásban van.

[+]

Mert a készülék kis mérete ellenére egészen terebélyes és kényelmes fizikai billentyűzeten van bekapcsológomb. A piros színű az. A másik oldalon lévő zöld pedig az enter, vagy OK, illetve nyilván a hívás fogadására kijelölt gomb. Érdekes, hogy a rendszernavigációhoz csak egy jobbra és egy balra nyíl áll rendelkezésre, mert alattuk egy MP3 és egy BT megjelölésű kezelő foglalja a helyet. Előbbi nyilván zenelejátszó, utóbbi a Bluetooth. Ezen kívül hagyományos, numerikus billentyűzettel tudunk dolgozni, picit egyedi elrendezésben.

[+]

A funkcióbillentyűk és a 0 a jobb oszlopba került, a legalsóval (kettőskereszt) bekapcsolhatjuk a rezgő módot is, a középső a nulla, a felső pedig a csillag, amit kombinációban kell megnyomni a kontextuális Menu-t követően, hogy feloldjuk a billentyűzet zárolását. A megjelenítő a rendelkezésre álló területhez képest extra picike. A monokróm (fekete-fehér) OLED panel mindössze 0,96 hüvelyk, 240 x 320 pixel felbontással. Ha nincs különösebb probléma a látásunkkal, azért egész használható, de a kényelmestől messze van és egy kevés plusz fényerő is elfért volna.

Funkciók, menürendszer, minden egyéb

A butatelefonoknál nem nagyon szoktunk érdeklődni a hardver iránt, ez esetben viszont a gyártó nem csinál titkot abból, hogy a készüléket egy MediaTek MT6261D lapkakészlet működteti, amihez maximum 32 MB operatív memória tartozhat. Legalábbis a többi, ezzel a szettel szerelt készülékben ennyi szokott lenni. Belső tárhely pedig technikailag nincs. A készüléknek nincs saját belső memóriája, mindössze 500 névjegyet és 50 SMS-t képes tárolni önerőből, viszont hajlandó microSD kártyát kezelni, maximum 8 GB-ig.

Egyébként minden máshoz memóriakártya szükséges. Kivéve a Tevékenység-emlékeztetőhöz, ami annyit tud, hogy minimum fél, maximum három óra múlva riaszt. Azt viszont már nekünk kell észben tartani, hogy adott idő elteltével mit is akartunk csinálni. És leállítani a riasztást, mert ezt addig csinálja adott intervallumonként, amíg azt nem mondjuk, hogy elég. Naptáreseményt szintén nem tudunk létrehozni, de naptár azért van a Szervező menüpontban. Ugyanitt még egy számológép és egy ébresztő is elfért. Ébresztőből ötöt jegyez meg a készülék, választhatunk ötféle csengőhangból és kérhetünk ismétlést.

A menü egyelemes, mindig egy adott lehetőség jelenik meg, lépkedni pedig jobbra és balra lehet közöttük. Az első a Bluetooth, ami egyébként dedikált fizikai gombot is kapott a billentyűzeten, a második a telefonkönyv, ahova nevet és számot menthetünk, vagy Bluetooth kapcsolat esetén áthúzza azokat a telefonról, majd az üzenetek és hívásnaplók. A telefonkönyv és az SMS amúgy elérhető a főképernyőről is, ha a Menü helyett a jobbra vagy a balra gombot nyomjuk. Ja, a főképernyőn egyébként csak hálózati ikonok, dátum és idő szerepelnek.

A Távoli értesítéshez és a Távoli rögzítéshez nyilván csatlakoztatni kell egy okosabb eszközt, utóbbihoz nem árt, ha kamera is van azon az eszközön. A lopásvédelem szintén BT kapcsolat mellet tud működni, ha a két készülék hatótávon kívül kerül, a Blaupunkt visít. A lépésszámláló viszont önállóan dolgozik és meglepően komplex. Beállíthatjuk a magasságunkat, a tömegünket és a körülbelüli lépéshosszt. A Multimédiába zenelejátszó, hangrögzítő, FM-rádió és fájlkezelő került, ezek memóriakártya nélkül nem aktívak. Kivéve a rádiót. Ahhoz viszont fülhallgató kell.

A beállításokban néhány alapszintű dologról rendelkezhetünk, például a kijelző aktivitásának ideje, a preferált beviteli mód (T9, vagy prediktív nincs), a nyelv (van magyar és kifogástalan), kérhetünk rezgő visszajelzést a billentyűzethez, illetve van repülő üzemmód, bár fogalmam nincs, mi egyebet csinálnánk a készülékkel a telefonáláson kívül, zenét hallgatni azért nem pont ideális. Viszont hajlandó lejátszani a csatlakoztatott készüléken tárolt zenéket, az FM-rádió pedig fut a háttérben is, kihangosítani viszont nem lehet.

Az adatkapcsolati képességek kimerülnek az ismeretlen verziószámú Bluetooth képességben, illetve a 900/1800 MHz-s frekvencián elérhető 2G GSM kapcsolatban. A 280 mAh-s beépített akkumulátorból kihozható maximális üzemidőről sajnos fogalmam sincs, valószínűleg tetemes, tekintve, hogy semmit nem lehet csinálni az eszközzel, csak telefonálni és Bluetooth-on zenét hallgatni, ha nagyon muszáj. A hívás hangminősége az én oldalamon egészen meglepően jó volt, tiszta, kellően hangos és egészen magas felbontású, a másik oldal viszont indokolatlan visszhangra panaszkodott.

Az a helyzet, hogy még mindig nem igazán látom, hogy egy ekkora mobil miért is jó. Mármint ez már annyira pici, hogy kontraproduktív. Kényelmetlen kezelni, egy kézzel fogva a bal alsó gombokat kényelmetlen nyomni, mert kibillen, a bevitel amúgy is macerás, a megjelenítés apró, mindössze 2G-t tud, de tény, hogy szinte bárhol elfér, ahol egy bankkártya is. Viszont jó lenne, ha nem nekünk kéne a csatlakozófelület alapján kitalálni, hogy melyik kártya, melyik helyre passzol, aztán ha ez megvan, akkor kisakkozni, hogy a microSIM-et melyik irányból oktrojáljuk bele. Úgy egyébként telefonálni lehet vele, érdekes kis jószág, de talán 11200 forintért már olyan készüléket is lehet kapni, amit fizikailag lehetséges megfogni beszélgetés közben és nem egy ujjal kell az arcunkhoz nyomni. Lehet, hogy tetszene, ha legalább egy helyzetet tudnék teoretikusan kreálni, amiben hasznosnak érezném, de ez inkább csak az ilyet is láttunk kategória.

AliceWake