A játékok

Rules of Survival és PUBG Mobile

A Rules of Survival az egyike volt az első igazán népszerű battle royale játékoknak mobilon, ami nem csoda, hiszen gyakorlatilag egy az egyben lemásolta a PC-n akkor virágkorát élő PUBG játékmenetét, olyannyira, hogy amikor később a PUBG-ből is megjelent a mobilos verzió, azt a Rules of Survival motorjára építették fel, tehát a két játék gyakorlatilag egy és ugyanaz, csak a térképekben és a skinekben van különbség. Illetve abban, hogy a PUBG mobilos változatában a játékosok helyett gyakran botokkal találkozhatunk, aminek fényében viszonylag egyszerűen lehet benne győzni. A koncepció amúgy meglepő módon mobilon is életképes, a 3rd person nézetű játékok grafikája kellemes, a Huawei táblagépén mindkét cím akadásmentesen futott, bár az FPS-szám viszonylag alacsony volt, de nem az eszköz hibájából. Az irányíthatóság kellemes, a karakter nagyjából mindig azt csinálja, amit a játékos szeretne, a virtuális gombok pedig jól kézre esnek. Gondot egyedül a lassú játékmenet jelenthet, hiszen a térképek mindkét címnél nagyok, ráadásul a legkisebb résztvevőszám esetén is 99 másik emberrel (vagy bottal) kell megküzdenünk, akik között rengeteg campert lehet találni, hiszen a pályákon előforduló magas fű ideális helyet biztosít a számukra. Magyarán egy kör bőven hosszabb lesz fél óránál, ha eljutunk a végjátékig, ez pedig nem egy olyan dolog, ami egy mobileszköznél ideális, hiszen nem feltétlenül töltünk ennyi időt mondjuk a tömegközlekedési eszközökön, otthon pedig lehet az igazi PUBG-vel is játszani.

Garena Free Fire

A Free Fire-ről első ránézésre bátran gondolhatnánk, hogy a Rules of Survival egy újabb reinkarnációja, de tévednénk: ez a játék gyakorlatilag minden téren jobb a fent említett két programnál. A grafikája sokkal szebb és átláthatóbb, a 10,1 hüvelykes Huawei táblagépen kimondottan pofásan mutatott, ráadásul a játékmenet szempontjából is hasznos, hogy nem volt szükség nagyítóra az ellenfelek kiszúrásához. Mindezek ellenére gyorsabb is, egy-egy megakadás előfordul ugyan, de alapvetően igencsak folyamatosan futott a Kirin 659-en, ami nyilván a kezelhetőségre is áldásos hatással volt, pedig ebből a szempontból mondjuk a PUBG Mobile sem rossz, de e a Free Fire egyszerűen még jobb. A sziget sokkal kisebb, amiből adódóan játékosokból is kevesebb van: 50 darab, akik a viszonylag gyorsan szűkűlő körnek köszönhetően elég hamar megtalálják egymást, egy átlagos meccs így inkább csak negyed órát tart, ami a mobilos felhasználásnál ideális. A tárgyak fejlesztése sem annyira összetett, mint a konkurenseknél, ami ebben a környezetben szintén előnynek fogható fel: összességében tehát nincs olyan szempont, ami miatt érdemes lenne más általunk is próbált játékot választani a Free Fire helyett, ha valaki az eredeti PUBG stílusát szeretné mobilon is élvezni. A problémát ennél a játéknál is a botok jelentik, a meccsek gyakorlatilag pár másodperc alatt elindulnak, ami egyértelműen mutatja, hogy nem csak humán ellenfelekkel lesz dolgunk, szóval a győzelem itt is meglepően könnyű az első pár meccsen.

Grand Battle Royale

A Grand Battle Royale borítóképén szintén érződik némi PUBG-hatás, de maga a játék már inkább tekinthető egy igazi mobilos alkotásnak. A Free Fire-nél is kisebb területen játszódik, ahol legfeljebb 20 játékos vesz részt a küzdelemben, ők pedig valószínűleg hús-vér emberek, amire abból is lehet következtetni, hogy a meccsek betöltésének ideje másfél perc. A grafikát a kézzel rajzolt stílus és a Minecrafthoz hasonló pixelek egyaránt jellemzik, a végeredmény egy éles, átlátható világ, ahol könnyű kiszúrni az ellenfeleket, és alapvetően a szemnek sem rossz élmény. A változatosság garantált, hiszen térképekből több is került a játékba, repülőtér, város és kikötő is van, mindegyik egy kicsit más játékstílust igényel. A nézet változtatható, karakterünket hátulról (3rd person) is nézhetjük, de belső nézetre is kapcsolhatunk (1st person), ami mondjuk nem könnyíti meg a győzelemhez vezető utat, de legalább adott a választás. Fegyverből egyszerre ötféle lehet nálunk, aminek az eddig felsorolt játékokkal értelme is van, hiszen itt a kisebb térképméret miatt sokkal gyakoribbak a közelharcok, ahova nem biztos, hogy egy gépkarabély a legjobb választás. Kempelni gyakorlatilag esély sincs, az épületek viszont megmászhatók, ami miatt sokszor előnybe kerülhetünk a magas területekről: emiatt a csaták is sokkal izgalmasabbak, mint az alapvetően sík területekben és nagyjából üres épületekben zajló játékoknál, amelyeknél a meglepetést az jelentheti, ha egy épületben táborozó ellenfél sunyiban lelő minket. A Grand Battle Royale leggyengébb részét a hanghatások jelentik, gyakorlatilag bárki tudott volna ennél jobbat csinálni, lépés és lövéshangok vannak csak a játékban, és azok is gyenge minőségűek, a tesztkészülék Harman Kardon hangrendszere belül valószínűleg zokogott a játék futtatása közben.

Battlelands

Ezzel pedig el is érkeztünk a szerkesztőség személyes kedvencéhez, amely megmutatja, hogy a kevesebb néha több. A Battlelands egy felső nézetes, rajzolt grafikás battle royale cím, nagyon gyors játékmenettel és viszonylag kevés taktikázási lehetőséggel, amely egészen más játékélményt kínál, mint az eddig felsorolt alkotások. És nagyon addiktív, hiszen amilyen egyszerűnek tűnik, olyan nehéz a gyakorlatban, egy győzelem után tényleg komolyan vállon veregetheti magát az ember, bár a végjáték amúgy általában igen komoly fedezékkerülgetésbe szokott kifutni, ami valahol egy kicsit nevetséges, de kihívás azért van benne. Fegyverekből párféle van, a hatótávolságok változnak, ügyesen kell mozogni és célozni is, ami annak ellenére sem egyszerű, hogy az irányítás nagyon letisztult, gyakorlatilag két virtuális d-paddal csinálunk mindent, az egyikkel mozgunk, a másikkal lövünk. Némi stratégiázásra lehetőséget adnak a magasfüvek, amelyekben meghúzhatjuk magunkat, de ha egy ellenfél mellettünk megy el, vagy lövünk egyet, egyből kiszúrhatnak, plusz a mozgás is látszik, még ha nem is annyira, mintha a nyílt terepen szaladgálnánk. Mindenképp érdemes kipróbálnia még azoknak is, akiket amúgy nem vonz ez a műfaj.

A konklúzió az, hogy hogy a battle royale játékok Androidon és iOS-en is erősen képviseltetik magukat, de a legjobb alkotások nem feltétlenül azok, amelyek a többség által ismert PC-s címeket majmolják, a kevesebb ebben az esetben tényleg több tud lenni. Hogy okostelefonon vagy táblagépen érdemes őket játszani, az játékfüggő, a Battlelands egy kisebb kijelzőn is szuper élményt jelenthet, a komolyabb grafikájú programok viszont nyilván jobban kímélik a szemet, ha nem egy 6, hanem egy 10 hüvelykes kijelzőn futnak, arról nem is beszélve, hogy az élmény is javul. A Huawei MediaPad M5 Lite pedig kiválóan teljesített, bár összességében az derült ki, hogy a Harman Kardon hangrendszer nem jelentett olyan nagy előnyt, mint azt elsőre vártuk; nyilván nem azért, mert nem jó minőségű, hanem azért, mert a battle royale játékoknál ez nem egy hangsúlyos dolog. Az viszont jó hír, hogy az erős középkategóriás hardveren mindegyik játék gyönyörűen futott, valószínűleg erre lehet számítani a hasonló felszereltségű okostelefonoknál és a konkurens táblagépeknél is.

Bocha