Új hozzászólás Aktív témák

• #29 puttputt őstag LadyLorien #26

  Új Válasz 2010-10-31 03:53:51 #29

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  puttputt

  őstag

  válasz LadyLorien #26 üzenetére

  Nem kötekedés...
  Arra van fogható bizonyíték, hogy nincs Isten?
  (Azon kívül, hogy állítólag minden rossz tőle származik...,
  viszont paradox módon akkor is "őt" hibáztatjuk, nem a semmit... )

  maga a biblia pedig eltúlzott és tele van hazugságokkal
  Kicsit erős kijelentés... és ez sem túl konkrét.
  Nem takarózhatunk azzal, hogy vannak benne ellentmondások.
  Másban is vannak. Az ember maga is szüntelen ellentmondás, van, hogy látszólagos, van, hogy valójában is...
  Isten nem önmagát reprodukálta, hanem "hasonlót/*vele szemben lévőt (héber szövegkörnyezetből véve) teremtett. Olyat, aki képes "partner" lenni a teremtésben. Ez fontos alapvetés.
  Isten és a róla szóló irományok "kutatásakor" (szemlélésekor) nem árt kezdetnek az emberre is "letekinteni".

  A szöveg néhol valóban összevisszának tűnik...
  Ez több szálról ered...:
  Úgynevezett redakciós folyamatok által jött létre; azaz több rétegből.
  Ezért vannak benne dublettek (duplikációk) és néhol kontradikciók. Sok a forrás, sok az író.
  Nem a történetiséget kell mindenhol elsősorban figyelemmel kísérni, hanem a mögöttes hátteret (szimbolikát), a mondanivalót.
  Amennyi negatívum van benne, annyi pozitív, életvezetést elősegítő...
  Ajánlom a Sirák fia könyvét, a Zsoltárok könyvét kezdetnek...
  Nem biztos, hogy a Levitákkal kell elsőre foglalkozni vagy más, direktebb szóösszetételű egységgel.
  Emellett, nem nehéz benne "hibákat" találni, elég hosszú folyamat során alakult ki, kézről-kézre, szájról-szájra... Ahhoz képest...
  Ami miatt a hagyományba bekerült; a hit szerint sugalmazás és kinyilatkoztatás általi létrejövetel.
  Amit biztosan tudni illik az írókról és a szerkesztőiről, hogy Istenhez tartozni akaró, Istenhez közel álló személyiséggel rendelkeztek.
  Persze, emberek maradtak így is..., nem az égből pottyant közénk a tekercs, legalábbis nem a szó szoros értelmében.
  (Igaz, a mormonok erről másképp vélekednek..., ugye talmida? )

  Szabad akaratomból döntöttem így
  Ez meglepő fordulat, szóhasználat. Egész bibliai.

  Kár rákényszeríteni másra a hitedet/döntésedet!
  Ezzel (főleg a vastagítottal) viszont maximálisan egyetértek!
  Az erőszak itt nem (sem) vezet sokra.
  A hitet magát inkább lehetne erőltetni (persze siker az...), a vallás (mint szabadon választható), még a "megöröklés" után is módosítható. Az ember szabad döntése, hogy mit kezd magával, persze vállalnia kell bizonyos következményeket, kötelezettségeket.
  Mi lenne a világból, ha mindenki azt tenné és úgy, akkor, amikor és ahogy neki tetszik?
  Valamilyen számonkérésnek lennie kell. Úgymond, felelősség...

  Ha így vállalod és ez a véleményed, amit tiszteletben kell tartani és ez nem azt jelenti, hogy amúgy velejéig romlott ember lennél... A "jótett helyében jót várj" végső soron isteni út...
  Eleve furcsa, ha az egyház elítélné az olyan embert, aki kétkedik vagy aki nehezebben közeledik, vagy aki típusa szerint.. Nem vagyunk uniformizálva.
  Ettől független szeretettel ajánlom, hogy állj ehhez az egészhez nyitottabban, mert hidd el, nem azért "találták ki", hogy ne a segítségére legyen az embernek (pláne a nehéz vagy túlontúl boldog pillanatokban).
  Egyfajta mérce (~kánon=mérőkötél), aminek az a lényege, szándéka, hogy kéznél legyen és bele lehessen kapaszkodni, nem az, hogy mindenáron keressük rajta a csomót vagy elnyiszatoljuk.
  Nem a bibliai szövegkontextus a tökéletesség, hanem az, amiről szól, illetve azok a törvények, dogmák, szertartások, amik abból alapul vannak véve.
  Érdemes végighallgatni legalább egyszer egy katolikus és egy zsidó szertartást...
  Majdnem minden textus a Szentírással van kapcsolatban. Na, az válogatott. Ott nem találnál "hazugságot". Meg kell ennek is adni az esélyt.

  #28: A puszta "egybeesés" valóban kevés a "boldogsághoz". A görcsölés még kevésbé. Ahogy egy régi sztori mondja... mennyi választja el a hitet és a nemhitet, mennyivel nehezebb hinni mint nem hinni? Nem sok, nem sokkal... Kevés plusz, de mégis... A hit, imádság, Szentírás egyébként együtt szokott járni, mindenesetre tárgyalhatóak, gyakorolhatóak külön is, de ez kicsit olyan, mintha valaki csak kalapot venne fel, de inget és öltönynadrágot már nem az ünnepélyhez.

  Jut eszembe... és ezzel zárom is... Krisztusra nem mint "szuperhősre" kell felnézni! Masszívan példakép. Ennyi bőven elég ahhoz, hogy a nem istenhívő is az ő útját járja.
  Az már vallás és beállítódás kérdése, hogy Istenként tiszteli e az illető..., az már egy másik történet.
  ---

  Remélem, nem bántódsz(ódtok) meg azon amit írtam..., ez is egy "véleményár", ráadásul nem is túl pragmatista..., ráadásul már késő is van. (Most értem haza, messziről, vidékről, úgyhogy, még egyszer elnézést...)

  [ Szerkesztve ]

  :LKBK-Inventor / * Mindig más nő mellett ébredek ... a buszon. ///////////////////////

Új hozzászólás Aktív témák