Aktív témák

• #45429 SzalaiG addikt

  2010-09-28 10:23:05 #45429

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  SzalaiG

  addikt

  Hát ez az, amit mindnyájan olyan jól tudunk, de kishitűen nem, vagy kevés
  sikerrel alkalmazzuk a gyakorlatban.

  Jó lenne megtanulni!

  Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.

  Mindig jókedvű volt s mindig tudott valami pozitvat mondani.
  Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:
  "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista
  volt.
  Ha valamelyik ismerősnek rossz napja volt, Sándor azt
  mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
  Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem
  hozzá s azt mondtam:

  Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
  Hogy csinálod ezt?"
  Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
  Két lehetőséged van.
  Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
  Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy
  elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
  Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
  elfogadhatom a panaszkodást vagy felhívhatom a figyelmét az élet
  szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."

  "Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.

  "De, egyszerű." - mondta Sándor , "Az élet csupa választási lehetőségből áll.
  Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben.
  Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
  A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

  Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel ksőbb elhagytam a
  vagongyárat, hogy önálló legyek.
  Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha
  úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor
  súlyos balesetet szenvedett.

  Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és
  sok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból
  fémtámaszokkal a hátában.

  Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
  Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
  Szeretnéd látni a sebemet?"

  Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset
  pillanatában.

  "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a
  lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön
  feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek
  vagy meghalok."

  "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.

  Sándor folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek.
  Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
  De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és
  nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.'
  Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."

  Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.

  Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy
  allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és
  nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:
  'A gravitációra!'
  Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet
  választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék s
  nem halott."

  Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben,
  de csodálni való hozzáállásával is.

  Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani,

  teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért NE
  aggódj amiatt, mi lesz holnap.

  Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz, és a MA az a
  holnap, ami miatt Tegnap aggódtál."

Aktív témák