Hirdetés

Aktív témák

  • The DJ

    addikt

    válasz proof88 #23969 üzenetére

    Régre nyúlik vissza ez az egész dolog. Kiskoromtól kezdve nagyon beteges voltam, rengeteg időt töltöttem kórházban. Mostanra valamelyest alakult a helyzet, de maradt jó pár olyan nyavalyám, amik halálomig mellettem lesznek és amik megnehezítik az életemet. Ezeknek "köszönhetően" visszahúzódó voltam nagyon sokáig, kilógtam a többiek közül, sovány voltam, gyenge, beteges. Jelenleg is sűrűn látogatom a kórházakat, egyszerűen nem tudok hízni és jó pár évvel fiatalabbnak látszom a koromnál.

    Mindezek ellenére nem sajnáltatom magam, nem is szoktam soha. Szeretek élni, élvezem a napokat, pont ezek miatt tanultam meg, hogy a pillanatnak van értéke egyedül ebben az életben, a mának, a mostnak. De valahogy a kapcsolatokban sosem tudtam ezt alkalmazni. Mindig odaadom szívem-lelkem a másiknak, mindig csak Ő van és senki más. Őt helyezem az előtérbe, miatta lemondok bármilyen programot, csak hogy vele lehessek akár fél órát. Mindig kimutatom mennyire fontos nekem, ha hiányzik írok egy kedves sms-t, vagy felhívom, ha későn érek haza, akkor üzenetet hagyok neki a neten. Ezek hiányoznak nekem is, ezeket szeretném én is visszakapni, de eddig valahogy sosem sikerült. Néha azt hiszem túl nagyok az igényeim, de nem. Valahogy minden nő, akivel voltam csak fürdőzött a szeretetemben és abban, hogy mindent megtennék érte és eközben elfelejti, hogy én is vágyom a törődésre. Talán túl érzelmes vagyok, túl odaadó és túlmisztifikálom ezt az egész párkapcsolat témát. De mit tehetnék, ha egyszer ilyen vagyok és szükségem van arra, hogy valakit szerethessek... Jó érzés, de valahogy mégsem elég, és mindig fáj.

    https://astrogate.hu - PC & Laptop Szerviz + Shop - Alaplap javítás, zárlatos tápkörök javítása, BIOS hibák orvoslása.

Aktív témák