Hirdetés

Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • madgie

    titán

    válasz Fandango #20378 üzenetére

    Ez az egészséges hozzáállás, szerintem.

    Tele vannak a fórumok olyan srácokkal, akik számok alapján vásárolnak. Nem, nem a forintra, dollárra gondolok, hanem például arra, hogy azért vesznek egy Sigma ART fixet egy aktuális Nikon FF DSLR-rel, mert a DxO-szerű tesztekben azok érik el a legmagasabb eredményt. Csakhogy ezek a tesztek sz@rt se mondanak arról, milyen a kép egésze, milyen az, ha nem pixelkukk üzemmódban nézed a fotódat, hanem teljes egészében. Nem tudják neked megmondani, mennyit szívhatsz az össze-vissza működő autofókusszal, nem képesek megmutatni, jó lesz-e neked az a színvilág, amit ez a páros nyújt egy adott helyzetben.

    Nyilván a fotózás szubjektív műfaj, minden irányból tekinthető annak, de én sokkal többe nézek egy olyan fotóst, aki mondjuk az alapján választ Micro 4/3 rendszert, mert a hordozható méret, az adott objektívválaszték és mondjuk az Olympus gépek színe jön be neki. Így együtt, rendszerként tekintve.

    Pont azt csinálják a legtöbben, amit a srác mutatott a papírképpel: beledugják a fejüket mindenbe és apró részletek alapján döntenek olyasmiről, ahol az egészet kellene nézni. Hány olyan helyzetet olvastam az utóbbi évben, hogy XY ne vegyen Canont, mert a Nikon a tuti, mert több utómunkát bír ez az árnyékok felől? Komolyan, ez a legfontosabb? Nekem például akkor is döglöttnek hatottak a Nikon színek, mikor azt használtam, sokkal jobban bejöttek a Canon bőrszínek, amelyek inkább egy csipet magentát csempésztek az arcba, a Nikonzöld helyett. És konkrétan a gyerekedről, családról, esküvőről, rendezvényről nem azt fogod nézni xy év múlva, hogy bakker, egy kerek FÉ-vel jobb a dinamika a képen, hanem azt, milyen a kép maga, egészében. Milyen szépen dolgoznak alá a színek, tónusok az adott mosolynak.

    Nyilván a Nikon, Canon példa is szubjektív, megértem, ha valaki fordítva gondolja. Azt viszont nem, ha kizárólag DxO tesztek alapján vásárolnak az emberek, sutba dobva minden ésszerűséget, ami egy komplett, átlátható rendszer mellett szól.

    Megint egy saját példát hozok: azért van Fujim, mert ezzel a legkevesebb az utómunkám. Ha az abszolút élességet nézzük, nincs az élen, ha a méreteket, van kisebb, könnyebb rendszer. Ha az árat, nem olcsó. Ha viszont egyben nézem, mit és hogyan tudok megoldani az egész rendszerrel, akkor még mindig itt kapom (szubjektív!) a legkisebb kompromisszumot. Mert mondjuk mit csináltam 3 éve egy komplett, nagyobb méretű anyaggal? Sok utómunka, helyszínenkénti finomhangolással, mert az AWB olyan, amilyen, a színek sem tetszenek alapból, kell bele, mindenhová kell a deb@sz! érzés. Napokig, hetekig elpöcsöptem, míg az anyag összképe tetszett, míg az egészre azt mondtam, hogy összeért, nincsenek óriási hangulatváltások kép és kép között (csak amit a helyzet hoz). Most hol tartok? Ismerem a rendszert annyira, hogy akár JPG-ben másoljak fel mindent a gépre. Megvan, milyen összetétel szükséges ahhoz, hogy feleannyi hardverigénnyel, tizedannyi utómunkaigénnyel kapjak számomra egységes anyagot.

    Ha valaki tájképezik, vagy olyan, hasonló műfajt fotóz, ahol egy-egy képpel kell sokat foglalkozni, ott megértem, hogy kevésbé számít a rendszer egésze, sokkal inkább az a fontos, mennyire éles mondjuk az objektív vagy pixelpeep a kép maga.

Új hozzászólás Aktív témák