Szakítva a korábbi évek hagyományaival, Ericsson nélkül a Sony nem a szokásos, tengerparti helyen rendezte sajtóeseményét. Pedig az Opium Mar nem volt rossz helyszín, metróval jól megközelíthető, meglehetősen tágas hajlék volt, ám idén új szelek fújtak, ezért a Palau Sant Jordi nevű, a Montjuic hegyen az Olimpia Stadion mellett található sportcsarnokba invitáltak bennünket. Vértes, Pheke és én pedig már öt után felkerekedtünk, hogy tutira odaérjünk, mert bár légvonalban maximum 3 kilométerre volt az objektum, de egyenes vonalban sem út nem vitt fel, sem pedig kedvünk nem volt a szintkülönbség leküzdéséhez. Metró arra nem jár, a busz 20 percenként, szóval már a fejemben volt, hogy egyrészt hívok egy taxit, másrészt a Sony kapcsán is gondoltam nem kedves dolgokat. Ám egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrottunk a Funicular nevű izére, amely olyan, mint a Budavári Sikló, csak szinte végig a föld alatt(!) megy, plusz nincs vezető. Na, ezzel sikerült hamar feljutni a hegyre, onnan csak negyed órát kellett sétálni, és nem nagyon lehetett eltéveszteni a bejáratot, mert ott állt már hat előtt pár perccel mintegy 1000 ember.

Már akkor jó poénnak tűnt az egész, tudván, hogy elvileg 700 férőhelyes az esemény. Hatkor kinyitották a kapukat, mindenki ment be, mintha személyesen Semjén Zsolt akciós Erzsébet-utalványt osztogatott volna (ja, nem, ő vadászni volt), persze, hogy rossz sorba álltunk, mert kiderült, hogy akinek volt kinyomtatva meghívója (nekünk volt), az mehetett előre, de ezt már csak akkor közölték, amikor kábé mindenki bent volt. Bent le volt téve - sokat mondok - 200 szék. A többiek megszívták, hát ez van, mi is így jártunk, megálltunk a székek mögött és ott dekkoltunk a többi magyarral (index, geeks.hu, Chip). No, ez volt tehát hatkor. A sajtótájékoztatót hétkor kezdték. És 18:50-kor bemondja egy nő, hogy dír lédiz end dzsentlemen, a show 10 perc múlva kezdődik.

Sosem hallottam még fújolást sajtótájékoztatón.

De hétkor tényleg elkezdték. Jó, voltam én már sok ilyenen, nem is számítottam másra, mint hogy azt fogják hangsúlyozni, hogy a Sony mekkora erőt tesz a telefonos üzletág mögé, s ez így is történt. Ezerrel nyomták a többi Sony termékvonalat, minden mindennel kommunikálni fog, no meg ott a Sony Music és Sony Pictures, unlimitied hozzáféréssel, amiben lenne ráció ugyan, de egyelőre még egyszerűen nem eléggé kézenfekvő a rendszer, az árazás, meg aztán itthon nem is működik, szóval ha nálam lett volna a Távkapcsból Adam Sandler kontrollere, akkor nyomok neki egy fast forwardot. Aztán végre megmutatták a két új cuccot, de előtt még beszéltek elég sokat az Xperia S-ről, ami annyira érdekelt, mint az albán mezőgazdaság hanyatlásának demográfiai hatását vizsgáló mongol tanulmány, lévén ott lapult a zsebemben. Az Xperia P és az Xperia U volt az igazi újdonság, ezekre láthatóan pörgött a nép.

Ezután mindenki hátratódult fotózni a telefonokat, én meg közben gyorsan megírtam a híreket, ettem egy fekete(!) zsömlébe tett minihamburgert és egy fasírtgolyót, aztán hipp-hopp nyolc óra lett, a fél banda eltűnt, mert mentek HTC sajtóra, de mivel ezt mi Bochaval és dr. Kinddal lefedtük, ezért végre oda lehetett férni a készülékekhez, feltehettem néhány kérdést, éljen, és éppen gondoltam, hogy a durva fejfájás ellenére elkezdem megvágni a videókat is Phekevel, amikor bemondta a hangos, hogy fél óra múlva megy le az utolsó busz a városba. Nocsak, visszafele van transfer, megkíméljük magunkat nettó 30 perc sétától (mivel a Funicular már nem közlekedik), ki is használtuk a lehetőséget.

Felemás hangulatban jöttünk el. A telefonok - ha jó lesz az árazás - szerintem frankók. A Sony nem technológiai szupermodellekkel jött, hanem átlagos felhasználóknak tervezett, jól átgondolt, egyedi modellekkel próbálnak piacot szerezni, ami sikeres irányzatnak tűnik. A rendezvény és a szervezés viszont csapnivaló volt, komolyan érthetetlen, hogy ha ennyi pénz eltapsolnak egy ilyen helyszínre, technikára, cateringre, akkor miért okoz az nehézséget, hogy 1000 embert úgy terelgessenek, hogy senki se érezze magát különösebben szarul. Az egy órás várakoztatás megpecsételte a hangulatot, ráadásul emiatt a közönség fele sík ideg volt, mert át akartak érni a HTC eseményre is. Több profizmust vártunk, de nem ezen fognak múlni az eladások, hanem főleg azon, hogy milyen hamar jönnek a frissítések és milyen áron kerülnek a boltba a készülékek.