Hirdetés

Olcsóbb Kínából telefont rendelni? És ha igen, akkor miért nem?

Ne szépítsük: Kínából okostelefont rendelni nem űrtechnika, nem tilos és a rizikófaktor is egyre inkább csökken. Meg sem tudnám számolni, hogy az utóbbi egy-két évben hány különböző kínai webshopon jártam már és néztem körül, olyan bőséges árukészlettel és olyan csábító áron kínálják az elektronikai termékeket ezek az online üzletek, hogy könnyű úgy dönteni, hogy az ember tesz egy próbát. Free shipping, azaz nincs még csomagküldési díj sem, a legtöbb helyen a fizetés PayPalon keresztül történik, ami valamennyire a fogyasztót is védi, de már rég túl vagyunk azon az időszakon, amikor azon kellett parázni, hogy megjön-e a csomag. Mert megjön, a kínaiak sem estek a fejükre, hosszú távon akkor maradnak talpon, ha korrektül állnak a dolgokhoz. Az Alibaba most lép majd tőzsdére, lehet, hogy hamarabb lesz Magyarországon helyi irodájuk, mint az Amazonnak.

De nem véletlenül kerülnek ennyibe a dolgok, és nem árt tisztában lenni, hogy mivel jár egy kínai rendelés rövid távon saját magunkra nézve, hosszú távon pedig a gazdasági hatásokat tekintve. Mindennemű moralizálgatástól szeretnék eltekinteni, tényszerűen azonban azért azt tudni érdemes, hogy egy Magyarországon, hivatalosan forgalomba kerülő okostelefonra milyen extra költségek rakódnak, ha abból indulunk ki, hogy a gyártás ugyanott, Kínában történik. Nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy általában nem úgy jön ki a telefon a gyárból, hogy annak a szoftverén ne kellene reszelgetni, lokális applikációkkal felturbózni (a kínai izéket dózerelni), magyarítani és a hálózati működést kitesztelni. Egy ilyen kör alap, nyilván van némi költsége, de ezzel sokszor úgy vannak felhasználók, hogy majd megcsinálják maguknak, főznek ROM-ot, telepítenek appokat, ezt most nem számítom a legfontosabb költségtényezők közé.

Vámot és áfát azonban kell fizetni. Elvileg mindenkinek, de egy forgalmazónak egészen biztosan, mert nagyobb tételnél nem fog tudni sunyulni. Ám normális esetben a mezei felhasználónak is arra kéne felkészülnie, hogy útnak indítják a kis csomagját Kínából, kábé egy hónap, mire megérkezik, majd fennakad a vámon, mert egy bármilyen okostelefon azért felette van annak a határnak, ami vámmentes. Az ezzel járó kellemetlenségeket úgy próbálják meg megúszni a kínai webshopok, hogy a csomag értékét jelző rubrikába egy pofátlanul alacsony értéket írnak és akkor átslisszolhat a vámon a cucc. A júzer persze örül, hogy ezt a költséget megúszta, de tényszerűen vámszabálysértést követ el, ráadásul ma már egyre inkább azt hallani, hogy a NAV azért kezd képben lenni, hogy milyen helyekről jellemzően mik jönnek és egyre többször kiszúrják a kamu értékmeghatározást. Nyilván nem kell különösebben magyarázni, hogy ez a hazai kereskedőket is védi, nekik ugyanis be kell fizetniük a terheket, nyilván nehezen tudnának versenyezni a vám és áfa nélkül rendelhető kínai cuccokkal.

De még mindig ott tartunk, hogy sokszor még ezekkel a költségekkel is olcsóbban jön ki egy kínai rendelés. Ebbe belejátszik az is, hogy a hőn szeretett Artisjus is ráteszi a hazai forgalmazású telefonokra a maga kis sarcát (ami nem is olyan kicsi, nagyobb háttértár esetén 3-4 ezer forintra is rúghat készülékenként). De talán még néha így is kiadja és még mindig olcsóbb a cucc Kínából. És ezen a ponton érkeztünk el a garancia kérdéséhez, amely a kínai motyókra is van; csak ehhez vissza kell küldeni a pakkot a messzi Ázsiába és várni, hogy mi lesz a történet vége.

Abban a vicces és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kaptunk egy tesztkészüléket az egyik kínai webshoptól a minap. A neve UMi X3, kábé 250 dollárt kellene érte perkálni. Ez jelenleg 56 ezer forint. Nekünk persze ingyen küldték, hiszen tesztcucc, majd megy is szépen vissza Kínába. Aztán utánanéztem persze, hogy mi ez az UMi valójában és ugyanezt a terméket meg lehet venni az umi.eu.com oldalon, mivel a gyártónak van európai képviselete, bizony. És hogy mennyibe kerül? 325 euróba. Ami haverok között is 98 ezer forint.

Mit ír erről maga az UMi? Hát ezt. Hogy azért ennyi, mert nem kell már vámot és áfát fizetni, hiszen EU-n belüli vásárlásról van szó. Hogy nincs szállítási költség (bár ez egyébként sincs, de tény, hogy így gyorsabb is a folyamat). Hogy többnyelvű terméktámogatást és ügyfélszolgálatot vehetünk igénybe. Hogy gyorsabb a szervizelés és a gari lejárta után is foglalkozni fognak velünk. És ami a legszebb az egészben, hogy ha nem tőlük rendeltük az X3-at, hanem mondjuk 250 dollárért Kínából, akkor 75 euróért megvehetjük a gyártótól az európai garanciát. Elég beszédes ez a mondat: we swap your Chinese warranty for a good European warranty.

Adjuk össze. 250 dollár (56 ezer forint) a kínai ár. Erre jön a vám és az áfa, ebből az utóbbi combosabb, az 15 lepedő. Ha kell még az EU garancia, akkor az további 23 ezer forint, plusz az Artisjus és a vám mondjuk összesen egy ötös, hopp ez pont annyi, mint amennyiért az UMi európai oldaláról megrendelhetjük a terméket. Ami hamarabb megjön, ki van belőle takarítva minden kínai app, gyárilag rootolva van és még valami spéci launcher is jár hozzá. És még mindig ott tartunk, hogy 100 lepedő alatt kapunk egy Full HD kijelzős, nyolcmagos processzorral és 2 GB RAM-mal ellátott, dual-SIM okostelefont. Így sem rossz, de már nem olyan nagyon csábító. Természetesen nem szeretnék lebeszélni senkit sem arról, hogy Kínából rendeljen bármit. De azt mindenképpen látni kell, hogy ha az összes költséggel számolunk, akkor értelmet nyer az is, hogy miért drágább egy itthon forgalmazott, ugyanolyan tudású eszköz. És éppen ezért teljesen felesleges összehasonlítani a kínai, ilyen-olyan módon az országba került termékekkel ezeket, mert egyszerűen nem fair. Ha valaki nem fél a garanciális problémáktól, akkor egy kínai rendeléssel adott esetben még úgy is jobban járhat, ha tisztességesen befizeti a vámot és az áfát annak ellenére, hogy a csomagot küldő cég nem az igazi értéket írta a pakkra.

Amíg az államigazgatás a terhek csökkentésével nem teszi versenyképesebbé a hazai kereskedőket, addig a Kínából rendelt kütyük egyre nagyobb számban fognak az országba érkezni, én megsaccolni sem tudom, hogy ez milyen kiesést jelent az állam számára, de nem is feladatom. Az azonban mindenképpen tény, hogy az "átcsúszott a vámon a csomag" kezdetű nótákról érdemes tudni, hogy szabálysértést jelentenek. Felhívtam a NAV-ot, az ügyintéző egyértelműen azt mondta, hogy az állampolgárnak bejelentési kötelezettsége van akkor, ha a vámon nem akadt fent a termék, pedig az értéke alapján egyébként vámköteles. És ezzel azért érdemes tisztában lenni még akkor is, ha egyébként az adóhatóság ritkán vegzál bárkit is, aki az elmúlt évben bármit vámmentesen rendelt az EU-n kívülről. Mert megúszni egy fizetési kötelezettséget nem azt jelenti, hogy az a fizetési kötelezettség nincs és ne számítana szabálysértésnek megspórolni az ezzel kapcsolatos költségeket.

Hirdetés