Habla, habla, habla, Legendd beszél spanyolul, úgyhogy jól elmondtuk neki az instrukciókat, hogy milyen tárgyalási pozícióból vágjon neki a netes problémánk megoldásának. Most épp ott tartunk a történetben, hogy a tulajdonosok holnap felhívják az ügyfélszolgálatot és kérnek nagyobb csomagot. Ha viszont ez nem sikerül, akkor szépen visszaadnak nekünk egy jelentékenyebb összeget, mi meg ebből veszünk majd egy itteni SIM-et, no meg valami routert hozzá.
Meglátjuk, hogy mi lesz a végkifejlet, most viszont ez éppen egyikünket sem annyira érdekli, mert nemrég estünk haza az első vacsorázásunkból. Ez most nem kapcsolódott semmiféle rendezvényhez, egész hamar találtunk egy helyet, ahová be tudtunk ülni, maximum tíz percnyi sétára van a hajléktól, ami bőven bevállalható. És igen, kint ültünk az utcán, oké, volt egy két elektromos melegítő, de akkor is. Bocha sonkatálat rendelt, Kinddal viszont úgy döntöttünk, hogy nem aprózzuk el. Úgyhogy kikértük a ház seafood válogatását, amin tényleg minden volt, ami a tengerben a környéken úszkál és minimálisan ehető. Kicsit meglepő volt ennek fényében, hogy a pincér időről-időre megjelent az asztal mellett és mindig volt a kezében egy még élő, jókora herkentyű, egy ordas nagy rák, egy szerencsétlen polip, vagy valami combosabb méretű hal és kínálgatta, hogy ezt szívesen elkészíti. Bocha már kínjában röhögcsélt, ha valaki, akkor ő tényleg nem bírja ezeket a létformákat, sem élve, sem HALva, sem felszolgálva, úgyhogy az mentette meg a teljesen kapitulációtól, hogy némi alkoholos nedűt már fogyasztott, így megpróbálta a humoros oldaláról nézni a dolgot, de simán lehetett ijesztgetni egy villára szúrt kagylóval.
A lényeg, hogy a tengeri tál az bizony nagyon jó volt, egy csomó dologról azt sem tudtuk, hogy micsoda (a kagylót, a rákot, a tintahalat felismerjük azért), derekasan beburkoltunk, úgyhogy ez a kis bejegyzés most kimegy, aztán vezényszóra alukál mindenki. Kind kinyitható kanapéja nem akart eleinte kinyílni, mind az öt, műszaki vénával megáldott jómunkásember ott feszegette, aztán kiderült, hogy a másik oldalát kell megemelni, s én nagyon büszke vagyok rá, hogy ez nekem jutott eszembe. Jó az öreg a háznál. Holnap már délelőtt lesz egy sétánk az Acerhez, aztán onnantól nincs megállás, jön az LG és a Huawei bulija, este pedig Showstoppers és MobileFocus Global egymás után, úgyhogy nagyon reméljük, hogy a netes paránk megoldódik, mert még az sem ártana, ha a látottakat meg tudnánk írni, mégiscsak ezért jöttünk Barcelonába, hogy az olvasókat tudósítsuk a legfrissebb újdonságokról.
A képek Lumia 1020-szal készültek.
