Keltünk reggel fél 7 körül. Kind, Legendd, plusz én. A két Csabi (az operatőrünk és Bocha) csak fél 10-re akart kiérni, ami érhető, mivel ők nem kellett, hogy a Nokia, illetve a Sony bejelentéseit végignézzék. Utóbbira nem is jutottak volna be, nagyon szigorúan vette a japán cég, hogy csak az haladhat befelé a szentélybe, aki előzetesen regisztrált. És visszaigazolást is kapott. Én kellően éhes voltam ahhoz, hogy különösen értékeljem a kis szendvicseket, de közben jött az infó, hogy a Nokiánál is etetik a sajtó munkatársait bőszen, úgyhogy tudván, hogy az ebéd valószínűleg kimarad, erősen burkoltunk.
Reggeli by Sony
De nem is erről akartam írni, hanem a buszról, amely a H12-es jelzést hordja magán. A H12 az egy brand new viszonylat, a kiállítás mellett halad el és érinti a belváros szélének ikonikus pontjait a.k.a. Plaza Espanya és Catalunya. Nem mellesleg a házunktól kettő percre van egy megállója, jól ki is néztük már vasárnap, hogy itt áll meg, el ne rontsuk.
Bizakodva szálltunk rá fel...
Nyilván elrontottuk. Mentünk ki nagy lendülettel, beálltunk a megállóba és jött a H12, örömmel felültünk rá és konstatáltuk, hogy milyen jó, hogy ezt mi ilyen okosan kifigyeltük, alig ülnek rajta. Mintegy 8 perccel később kiderült, hogy azért, mert pont az ellenkező irányba haladunk. Pánik nem volt, mert bőven volt ráhagyás időben, leszálltunk, átslattyogunk szembe, jött egy másik H12-es - na, az már combosan tele volt. És ahogy haladtunk egyre jobban tele is lett.
Bochának megírtam, hogy okvetlenül a szemközti megállóban szálljanak fel, ha komolyan gondolják, hogy kijönnek a kiállításra. Ki is sétáltak nagy lazán, beálltak a jó megállóba, jött is a kiváló H12-es... és azzal a lendülettel és kövér gázzal tovább is ment. Ja, hogy itt le kell inteni a buszt - konstatálta Bocha pajtás, miután látta, ahogyan egy helyi lakos spanyolos eleganciával csak a két ujját kiteszi és a busz neki megáll. Jött a következő H12-es, Bocha elernyesztette izmait, eltűntek homlokáról a redők, arca kisimult és szinte automatikusan kinyúlt a karja előre, két ujját egyenesen tartva a tőle elvárható legnagyobb lezserséggel intette le a buszt.
És máig nem értette, hogy a vezető egyrészt miért röhögte ki, másrészt mit magyarázott neki spanyolul. Vagy katalánul.
Csabiék hátulról is láttak H12-est
A buszleintési technikánk tehát fejlesztésre szorul. Több megoldás kínálja magát, eleinte csak lopva figyeljük a bennszülötteket, aztán nagyobb csoportokhoz csapódva kollektív sikerélményt szerzünk, majd megpróbáljuk újra egyedül. Az önéletrajzunkban lenne helye ennek a skillnek.
