Hirdetés

MWC2011 blog: Igazi katalán vacsora a tenger mellett

Az Emporia két magyar illetékesével (Karcsi és Szandra) már régóta terveztük, hogy hétfő este csapatunk egyet a városban és kikötünk valami autentikus helyen. Így is történt, a Kolumbusz mutogató alakját a tetején bíró oszlopnál találkoztunk a Rambla végén, s onnan sétálva küzdöttük át magunkat Barceloneta városrészbe. Közvetlenül a tengerparton puccos helyek sorakoztak, de egy-két utcával bentebb megtaláltuk a megfelelőt.

Hirdetés

A teraszon ültünk le. Február 14-én. És csak akkor kezdtünk el fázni, amikor a végén betoltuk a fagyit. De előtte történt néhány említésre méltó esemény.

A társaság (amely összesen hét fős volt), két részle oszlott. A kontintentális kaja hívei (vezéralak: Bocha) és a tengeri herkentyűkre gerjedő bagázs (szóvivő: Karcsi) okosan nem összevisszaságban ült asztalhoz, hanem jól megtervezett módon felosztottuk az abroszt. Kihozták a félig képre bökős, félig azért előre sejtett termékeket, és nekiláttunk. Hogy a Bocha-banda által favorizált steak milyen volt, azt nem tudom, de nem is érdekel. Steaket mindenhol ehetsz a világon, hús, krumpli, saláta, szia. Barcelonában tapas a menő.

Boldogság a köbön. Nem mindenki értett ezzel egyet az asztalnál.
Boldogság a köbön. Nem mindenki értett ezzel egyet az asztalnál.

Kis rákok nagyon meleg szószban jöttek, aztán egy atomnagy fazék kagyló (héjában), eddig még Bocha is nagyon vidám volt. A panírozott tintahalkarikák sem borították ki, mert akár patiszon is lehetett volna. Aztán megjött a polip. Nem nagyon volt feldarabolva, ott ücsörögtek a nyolclábúak lilás árnyalatban a tányéron, majd megjött a garnéla, aminek szeme is volt, továbbá valami egybenfüstölt hal (meg nem mondom, hogy mi, de az is jó volt), és a Mobilarena rendíthetetlen helyettes főszerkesztőjének feje - figyelembe véve a viszonylag sötét hajzatot és a védjegynek számító, fekete keretű szemüveget - monokrómba kezdett átmenni. A fehéredő kollega még a steaket sem volt hajlandó elfogyasztani, ugyanakkor rettentő hamar arra az álláspontra helyezkedett, hogy kérne valami rövidet.

Barcelonában nem szórakoznak mérőedénykékkel, kapott egy akkora pohár whiskey-t, mint amiben egyébként egy hazai szórakozóhelyen kólát töltenek, ami ténylegesen helyre is tette az arcberendezését, meg aztán közben mi már kissé csalódottan nyitogattuk a kagylóhéjakat esetleg eddig elbújt áldozatokra vadászva, de lepusztítottuk a tenger ránk eső részét. Közben elfogyott néhány sör (itt a "big" sör egy literes), továbbá egy üveg Rioja (mi más), úgyhogy rettentő kellemes hangulat kezdett testet ölteni, amelynek következtében számos történetet elevenítettünk fel. Ezek jelentős része az olvasókkal véleményünk szerint nem megosztható. Majd egyszer, talán, egy olvasói találkozó keretein belül...

Némi ücsörgés után nem maradt más hátra, mint hogy teljesen jóllakva hazasétáljunk, persze útba ejtve egy boltot, mert a KAS már fogyóban volt. Az Emporiának pedig innen is nagy köszönet, ez az este tényleg a kikapcsolódásról szólt és nem arról, hogy ki, mikor, milyen cikket ír, milyen tesztkészüléket kap, s egyáltalán: mikor akar bannert vásárolni az osztrák cég. Ezeknek itt nem volt helyük, s senkinek nem is jutott eszébe, hogy felhozzon ilyen témákat.

Azóta történt