Társoldalunk a Mobilaréna nemrég írt már egy hírt a Huawei GPU Turbo technológiájának érkezéséről, amelyet egyre nagyobb figyelemmel kísér a világ, miután akár 60%-os javulást ígérnek a grafikus feldolgozás hatékonysága szempontjából, méghozzá legfeljebb 30%-os fogyasztáscsökkenés mellett. Ráadásul ehhez csak egy új, az év későbbi részében érkező frissítést kell telepíteni az érintett ultramobil eszközökre.
A GPU Turbo a Honor 10, a Honor View 10, a Honor 9 Lite, a Honor 7X, a Honor 8 Pro és a Honor 9 mellett érkezik a P20, P20 Pro, Mate 10, Mate 10 Pro, Mate RS, Mate 10 Lite, P Smart, P20 Lite, Nova 2i, Y9 2018, Mate 9, Mate 9 Pro, P10 és P10 Plus nevű Huawei eszközök európai, afrikai, ázsiai, orosz és közel-keleti kiadásaira. Az Egyesült Államok valamiért kimarad a jóból, de ez hazánk számára úgy sem fontos.
A nagy kérdés az, hogy a Huawei honnan szerzi az extra hatékonyságot. Erre a vállalat nem reagált még egyszer sem, vagyis őrizni próbálják azt a titkot amit bevetnek. Ez arra enged következtetni, hogy nem csinálnak nagyon forradalmi dolgot. Emiatt utánakérdeztünk, hogy mi is ez az egész, és a megszerzett, nem hivatalos információink szerint egy viszonylag egyszerű trükköket alkalmaznak, ami kész csoda, hogy másnak nem jutott hamarabb eszébe.
Mint ismeretes Androidon a vertikális szinkron egyszerű formában nem kontrollálható. A legtöbb eszköz úgy van beállítva, hogy ez állandóan aktív. Persze elképzelhető, hogy egy program támogat egy meghatározott képkockasebességet, amivel a képszámítás még a szinkronablaknál is korlátozottabb (jellemzően a fele), de ez nem mindig igaz. Na most a vertikális szinkron egyben a leggyűlöltebb és legkedveltebb technológiának számít. Jó, mert mellőzhető vele a képtörés, de magával hoz rengeteg kellemetlenséget, mint a késleltetés megnövekedését, illetve a szinkronablakról való lecsúszás után a képkocka megismétlését, ami egy kisebb akadás formájában lesz tetten érhető.
Úgy tudjuk, hogy a GPU Turbo alapvetően itt trükközik, és nagyon fontos, hogy a Huawei nem a teljesítményről, hanem a grafikus feldolgozás hatékonyságáról, illetve a fogyasztáscsökkenésről beszél. A lényeg annyi, hogy az algoritmus elemzi, hogy a felhasználó az éppen aktuális jelenet számításakor biztosított-e bemeneti adatot, azaz nyomkodta-e a kijelzőn valamelyik virtuális gombot. Ha igen, akkor új képkocka készül, remélhetőleg a szinkronablakon belül, de ha éppenséggel nincs új bemenet, akkor a jelenetszámítás annak rendje és módja ugyan megkezdődik, ezen belül bizonyos mértékig meg is valósul, viszont nem fejeződik be egy új képkocka formájában, hanem nagyjából a raszterizálási fázisig lesz végrehajtva, így a rendszer a következő jelenetre fókuszál, amihez már akkor is számol képkockát, ha bemeneti adat még ekkor sincs.
A lényeg tehát a redundancia. Ha nincs friss bemeneti adat, akkor nagyon valószínű, hogy készülő kép sem fog változni, tehát megfelelő az is, ha az előző képkocka megy ki újra. Ez csak akkor lehet probléma, ha például játékon belüli átvezető animáció van, amikor szintén nincs bemeneti adat, viszont a kép változik. Emiatt számolhatja ki mégis egy ideig a rendszer a képkockát, mivel ilyenkor a textúrabetöltésekkel a gyorsítótárakat megfelelő állapotban lehet tartani, vagyis nem vész el a memórialokalitás. A raszterizáció, illetve a későbbi számítások viszont már nem kritikus tényezők ebből a szempontból, ezek a képkocka véglegesítés megalkotásához kellenek, de a rendszer már előre eldöntötte, hogy nem lesz frissítés, így nincs szükség a hardver további túráztatására, a lapka visszaveheti az órajeleit, így spórolva az akkumulátorral.
Egy ilyen modellel gyakorlatilag tényleg hozhatók azok a számok, amiket a Huawei hirdet, különösen figyelve arra, hogy ezek konkrétan mire vonatkoznak. Az egyetlen igazi hátrány, hogy a játékon belüli animációknál a sebesség a frissítési frekvencia felére esik, de ez bőven elfogadható kompromisszum, ráadásul a számítás egy darabig történő fenntartásával ezt még a képkockasebességet mérő programok sem fogják jelezni, mert ezek jellemzően az úgynevezett presentek közötti időt jegyzik fel, márpedig a GPU Turbo mellett ez minden megkezdett számításnál jelen lesz, arra pedig már nincs rálátásuk, hogy a leképezés megtörténik-e és eljut-e a kép a kijelzőig. Ezt gyakorlatilag csak feltételezni tudják.
A GPU Turbo így haszontalannak tűnhet, de valójában nagyon hasznos. Egy picit gondoljunk bele az Android ökoszisztémájába. Ez technológiailag nincs a toppon, a grafikus meghajtók minősége sem tökéletes, és akkor borzalmasan finoman fogalmaztunk. Meglehetősen sűrű jelenség (legalábbis a Windows és az iOS környezethez viszonyítva), hogy egy képkocka számítása kicsúszik a szinkronablakból, vagyis a piac gyakorlatilag együtt él azzal, hogy a játékok néha akadnak egy aprócskát. A játékost különösebben nem fogja érdekelni, hogy mitől teszi, mert nincs ellenszere, a gyártók a meghajtók fejlesztésébe nem raknak túl sok pénzt, vagyis az Android gyakorlatilag együtt él azzal, amitől például egy hardcore PC-s játékos a falra mászik. Ergo a trükkök szempontjából sem alapvető elvárás, hogy tökéletesek legyenek, elég ha látszatra ugyanazt az élményt nyújtják, amit ma kap a piac, és emellett még "csökken a fogyasztás", illetve nő a "grafikus feldolgozás hatékonysága".
A GPU Turbo egyébként nem egy egyszerűen alkalmazható megoldás. Elméletben sok alkalmazással kompatibilis lehet, azokkal mindenképpen, amelyek nem adnak meg direkten célozandó képkockasebességet, de kezdetben a PUBG Mobile és a Mobile Legends: Bang Bang című játékokra lesz korlátozva. Itt mindenképpen a tesztidő hiányzik, ami miatt nem éri meg túl sok programra bevetni, elég csak azokra, amelyeknél megbizonyosodott a Huawei az optimális működésről.
Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy más trükköket tartogat-e a GPU Turbo csomag. Természetesen elképzelhető, hogy a Huawei más szempontból is optimalizált, viszont annyira sok lehetőség azért nincs, főleg azért nem, mert az IGP-hez a grafikus meghajtót nem ők írják.
