Az alábbiakban szót ejtenék pár ingyenes homescreen megoldásról, melyeket az elmúlt egy hónap során tettem próbára.
Mivel nem bankban vagyunk, érkezési sorrendben haladva az alap Androidos főképernyő mellett gyárilag megtalálható LG Home-mal kezdeném. Az Android puritán megoldásához képest a gyártó által ajánlott kezdőképernyő hasznos újításai közül elsőként a külső jegyekben kissé a HTC-féle Sense megoldásra emlékeztető alsó tálca tűnhet fel, melyen a menüt előhívó ikon feletti sávban a kezdőképernyők számát és ezek közötti aktuális helyzetünket láthatjuk. A menübe vezető gomb két oldalán egy-egy alkalmazásindító ikon üldögél, melyek helyére a menüből vagy a kezdőképernyők valamelyikéről tudunk újakat behúzni. Külsőségeket érintő megoldás a négy elérhető téma közüli választás lehetősége, mely azonban csak egy a stílushoz illőnek gondolt órából és egy háttérképből áll, a menü színén sajnos nem változtat.
A témaváltás csak a háttérképet és az órát változtatja meg
Az alkalmazások listázásán is változtattak, az almenü gomb megnyomása után tudjuk kiválasztani az ikonok mozgatására szolgáló opciót – szabadon variálgatva így azok sorrendjét – valamint itt érjük el a kategóriák létrehozásához és átnevezéséhez használatos beállításokat is. Gyárilag két kategória található a menüben (Alkalmazások és Letöltések), utóbbiba értelemszerűen az utólag telepített programok kerülnek. Egy-egy újonnan létrehozott kategória mindig a korábbiak felé kerül, sorrendjük nem változtatható, tehát ha valaki az Alkalmazások kategória alá szeretne egy új csoportot, kénytelen lesz átnevezésekkel és ikonok áthelyezgetésével trükközni. Fontos megemlíteni még a főképernyők számának változtathatóságát is: a gyári 3 helyett az LG Home-ban lehetőség van 5, illetve 7 kezdőoldal beállítására is. Emellett a főmenüben is megtalálható a Kezdőképernyő nevű ikon, mellyel könnyedén kiválaszthatjuk alapértelmezettként használni kívánt variációt is.
A látványban kissé lemaradó – mondhatni puritán elemeket tartalmazó – Tag Home még komolyabban veszi a menü szervezésének kérdését, talán azért, mert a készítő hozzám hasonlóan szintén hiányolta a mappás menürendszerek rendezettségét az operációs rendszerből. Ahogy az alkalmazás neve is mutatja (a „tag” szó angolul címkét jelent), az ikonok megcímkézhetők aszerint, hogy milyen kategóriá(k)ban szeretnénk látni ezeket. Egy program akár mindegyik csoportba besorolható, szerkesztő nézetben ikononként paraméterezhetünk, de egy-egy címkére ujjunkkal hosszan támaszkodva bepipálgathatjuk az összes program listájáról az oda szántakat. A szabadon átnevezgethető kategóriák között az alsó, oldalra görgethető sávon tudunk váltani, sorrendjük változtatható. Két címke nem módosítható: az All, mely minden programot magába foglal, valamint a None, mely a címke-hiányos ikonok váróterme. Érdekes logikára vall, hogy bár minden program ABC-sorrendbe rendeződik, az ikonok egymáshoz képesti prioritása meghatározható egy 0-100 közé eső skálán, mely minden listára érvényes. A prioritás mértékét szerkesztő módban láthatjuk a kis piktogramokon.
A Tag Home főképernyője bár egyszerű, de nagyon kényelmes. Az oldalak száma 9, vagy annál kevesebb páratlan szám lehet, aktuális helyzetünket az – egyébként eltüntethető – értesítési tálca alatt, vagy a menü gomb felett jelzi ízlés szerint egy alig észrevehető vékony csúszka, egyszerű pontok sora, de tájékozódhatunk apró pöttyökből kirakott számok alapján is – ezekre bökve a megfelelő oldalra ugorhatunk. Apró, de nem elhanyagolható tulajdonsága még a programnak, hogy a menü gomb mindkét oldalára két-két apró ikon helyezhető, valamint hogy a készülék elforgatására a képernyő is elfordul – bár ez sok widgettel szemben inkább kiszúrás. Legfrissebb újításként a program képes biztonsági mentést készíteni beállításainkról.
Tag Home
Ha a Tag Home puritánsága egy sima kockás terítő, akkor az ADW.Launcher a karácsonyi nagy családi ebédek matyó hímzéses abrosza. A program rendkívül látványos megoldások mellett nagyon részletesen – már-már talán túlságosan is – testre szabható. Rögtön kiemelném, hogy nagy újdonsága a gesztus alapú vezérlés megjelenése: ujjunkat a főképernyőn lefelé vagy felfelé húzva egy előre beállított funkciót aktiválhatunk. Gyárilag ezek az értesítési tálca eltüntetése (felfelé), valamint annak lenyitása (lefelé). Ez utóbbi az Optimus esetében (is) rendkívül jól jöhet, tekintve, hogy az érintőképernyő tálca körüli része kissé érzéketlenebb, a lenyitás igényel némi plusz odafigyelést. Próbálom tömören felsorolni a legfontosabb opciókat az ADW beállításaiban: elrejthető a státusz sáv, letiltható a háttérkép lapozással együtt történő mozgása, megadható az alapértelmezett kezdőképernyő (amit az oldalak számának növelésével egyidőben újra be is kell állítanunk, az ikonokkal és widgetekkel együtt, ez véleményem szerint inkább bug, mint fícsör), megadhatjuk a képernyő rácsozatát, ezáltal azt, hogy milyen finom mozgatásokkal lehet pakolászni a kirakott elemeket, állítható a görgetési sebesség, mekkorát ugorjon az ujjunk alatt a kép, ha a képernyők listájának végére érnénk, milyen sebességű legyen az áttekintő nézet animálása (mely egyébként nagyon látványos zoom effektek közepette hozza be egy oldalra rendezve képernyőink kicsinyített mását), láthatók legyenek-e az ikonok nevei, mi legyen a háttérszín, mi legyen a gesztusok és a Home gomb megnyomásának funkciója, elforduljon-e a kép a készülékkel. Emellett a nem teljes beállítás-lista mellett megszabható, hogy egy widget mekkora helyet foglalhat (a kilógó részeket a program lecsípi), valamint töménytelen mennyiségű témát tölthetünk le a Marketnek hála.
Az áttekintő nézet látványosságával megegyező módon megnyíló főmenüről még annyit, hogy a listázás oldalakra bontva és nem szalagszerűen történik, az ikonok itt is kategorizálhatók; egy alkalmazás itt is több csoportban lehet, de sokkal körülményesebb az almenüket bújva kategóriát váltani, mint a Tag Home esetén, de ez a töménytelen mennyiségű beállítási lehetőség mellett már csak apróságnak tűnik. Buheráló kedvűeknek erősen ajánlott, de nem kell félniük, hogy úgy járnak mint az öreg székely a mestergerendából lett szálkával – az ADW-ben külön biztonsági mentés vonatkozik a beállításainkra és külön egy a képernyő elrendezésére.
ADW.Launcher
Egy apróság még a végére: Ha egy program nyomva tartott ikonjával ujjunk alatt kissé elidőzünk a főképernyő kuka ikonján, a program úgy veszi, mintha meg szeretnénk szabadulni az alkalmazástól, és nem csak az ikon zavar minket: de ezt a műveletet persze meg kell erősítenünk.
Inarus
