A Samsung még az elmúlt év őszén jelentette be az Samsung Exynos 7 Octa rendszerchipet, amelyről természetesen írtunk egy hírt, de a vállalat az elmúlt hónapokban többet is elárult, az amúgy már kész fejlesztésről.
Mivel a fentebb linkelt oldalon több adat is olvasható, így csak a lényegében új információkra fókuszálnánk. A lapkáról kiadott fotón látható a négy darab Cortex-A53-as és a szintén négy darab Cortex-A57-as magból álló processzorrész. Előbbi 4, míg utóbbi 14 mm²-es kiterjedésű, vagyis nem mondhatók nagynak. A lapka alsóbb részén a Mali-T760-as IGP található MP6-os konfigurációban, amely 25 mm²-es területet foglal el.
Samsung Exynos 7 Octa SoC
A Samsung mérnökei szerint a lapkán a két legtöbbet fogyasztó terület az Cortex-A57-es processzorrész, illetve a Mali-T760-es IGP, és ennek érdekében a két tömböt a lapka ellentétes oldalára pakolták, ugyanis a hőmérséklet szempontjából is ezek a területek melegednek fel leginkább. Ez ugyan kis dolognak tűnhet első látásra, de a Samsung szerint a hőmérséklet függvényében módosuló órajelfrekvenciák mellett komoly jelentősége van annak, hogy a legjobban melegedő területeket a lehető legtávolabb helyezik egymástól a lapkán belül.
Az órajelek szempontjából a Samsung órajeltartományokról beszélt, vagyis az egyes fentebb látható területeknek van egy maximális órajelük, de azt speciális körülmények között tudják elérni. A Cortex-A53-as terület 200 MHz és 1,3 GHz között üzemelhet, a Cortex-A57-es processzorrésznél szintén 200 MHz a minimum, de ennél már 1,9 GHz lehet a maximális frekvencia, míg az IGP 200 és 550 MHz között dolgozhat.
A tervezés során jelentős szempontnak számított a terhelés melletti lassulás minimalizálása. Mivel az összes SoC esetében van egy olyan időtartam, ami után annyira felmelegszik a lapka, hogy a maximális órajeleket nem lehet tartani, így a Samsung ez ellen a melegedő részegységek távoli elhelyezése mellett egy másik érdekes módszerrel is megpróbált védekezni. Az Exynos 7 Octa rendszerchip fogyasztásának többségét az IGP fogja adni, ugyanakkor a Samsung nem az ARM fizikai implementációját használta, hanem terveztek egy sajátot, ami végül lényegesen kevesebb energiával beéri, miközben ugyanarra a teljesítményre képes. Ezzel a megoldással a Samsung a hosszabb terhelés során magasabban tudja tartani az IGP órajeleit, vagyis a lapka a kezdeti teljesítményéhez képest nem lassul vissza jelentősen, ami például komoly probléma volt pár régebbi Exynos SoC esetében.
