A Philips azon gyártók közé tartozik, akiket mindannyian jól ismerünk, de valahogy egy picit mindig a háttérben vannak, valószínűleg azért, mert hazánkban nem csinálnak akkora reklámkampányokat, mint konkurenseik. A holland vállalat ettől függetlenül nagyon is szerethető, hiszen általánosságban elmondható róluk, hogy jó minőségű, kellemes és egyedi dizájnnal rendelkező termékekkel rukkolnak elő, melyek az esetek jelentős részében még ár/érték arány tekintetében is elfogadhatók.

Az Apple blogban azonban régen mutattunk be bármit tőlük, de most egy újabb dömpingre számíthatunk, hiszen az iCentre kollégái már szóltak, hogy megérkeztek a véleményünk szerint kínosan túlárazott Hue izzók legújabb tartozékai. Azokhoz még nem jutottunk hozzá, legutóbbi látogatásunkkor viszont egyből kértünk is egy tesztpéldányt a SoundShooter SBT30 fantázianéven futó hordozható hangszóróból, mely elsősorban külsejével hívja fel magára a figyelmet. Hogy miért, azt az itt látható képek mellett felesleges is nagyon taglalni, az viszont biztos, hogy holland barátaink erős hangsúlyt fektettek a kézigránát-imázsra, az újdonság színe is passzol a katonaság világához (barnás-zöldes), továbbá egy karabinert is kapunk hozzá, mely nem csak az övre való rögzíthetőséget oldja meg, hanem erősíti az gránát-imázst, mivel egy biztosítószegnek is nézhetnénk. Az övre való rögzíthetőségnek mondjuk akkor lenne igazán értelme, ha vízállóság is párosulna az extrém külsőhöz.

Az eszköz külseje megosztotta az ismerőseim, senki sem lelkesedett érte úgy igazából, de rondának vagy vállalhatatlannak sem gondolták. Az biztos, hogy a 8,2 centiméteres magasság és 6,7 centiméteres szélesség ideális méret a hordozhatósághoz, a mindössze 38 grammos tömeg viszont a hangminőség szempontjából nem egy jó előrejelzés. Pedig valahol egy akkumulátor is van benne, egy töltéssel 8 órán keresztül képes működni, ami egy abszolút elfogadható érték, lehetővé teszi, hogy az SBT30-at arra használjuk, amire kitalálták: az okostelefon vagy a táblagép beépített hangszórója helyett.

A kapcsolat ugyanis nem vezetékes, hanem 2.1-es Bluetooth-on keresztül valósul meg, jack-bemenet nem is került az apró kütyüre, de a töltésre is használható microUSB-aljzatot használhatjuk ilyen célra is, csak kell hozzá szereznünk egy kábelt, mert a csomagban nem találunk. Visszajelző ledekből érdkes módon kettő is helyet kapott a borításon, a kéken világító egyben gomb is, mellyel fogadhatjuk a bejövő hívásokat, illetve leállíthatjuk/elindíthatjuk a zenét. A másik fehér színű és látszólag semmi funkciója van, csak azt mutatja, hogy be van kapcsolva a cucc, amit egyébként a hátul helyet foglaló csúszkás kapcsoló állásából is kideríthető. Érdekes, hogy ez utóbbinak is három állása van, de az off és a Bluetooth közötti rejtély, hogy mire jó.

A nagy kérdés persze nem ez, hanem a hangminőség, mellyel kapcsolatban a Philips 2 wattos kimeneti teljesítményről beszél. Hangszóróból csak egyetlen egyet találunk (tehát értelemszerűen monó a kihangosító) felül, amit semmilyen rács nem véd, de egy apró műanyag kar azért benyúlik fölé. A hangminőség nem különösebben meggyőző, nagyjából azt nyújtja, amit a hasonló méretű hordozható hangszórók tudnak. Egy telefon vagy egy táblagép beépített csipogóinál nyilván klasszisokkal jobb, de mélyebb hangok itt sincsenek, telt, erőteljes hangzásról pedig egyébként sem beszélhetünk. A Philips gránáthangszórója tehát nem az audiofileknek készült, ugyanakkor a kerben ücsörögve sokkal jobb ezen zenét hallgatni, mint a telefonon. A 12 ezer forintos végfelhasználói árat viszont részben a márkanév és a dizájn hozta létre, így ennek a hangminőségnek a tekintetében az SBT30 megvásárlása a márka rajongóin túl azoknak ajánlott, akik valamiért elcsábultak a gránát-dizájn láttán.

Bocha