Hirdetés
Kinyitva
A puha tapintású hátlapon szerepel is emboss effekttel, hogy mekkora a kapacitás, ám ide került a kamera is, aminél szerencsétlenebb helyet találni sem lehetett volna. Tízből tíz esetben bele fog lógni az ujjunk a képbe, gratulálok az ergonómiáért felelős szakembernek.
Kinyitás után az átlagos Sony Ericsson formatervhez szokott szemlélődő kaphat egy heveny sokkot: a belső rész ugyanis kissé újszerűnek hat. Nincs kizárva, hogy a gombsor tervezőjének kiskorában beleállt egy (Egy? Legalább hat!) körző az orrnyergébe, s ezért nem is tud elképzelni más formát a körön kívül.
Hogy a dolog mennyire esztétikus, azt majd a vásárlók eldöntik. Viszont kétségtelenül működik az elrendezés, jól elkülönülő, puha gombokat kapunk, amelyek között ugyan nagy utakat tesz meg a serény ujjbegy (s ezzel karaktert rajzoltam egy eddig méltatlanul mellőzött testrésznek), de minden a helyén van, működik és logikus. Hiába tűnik úgy ránézésre, hogy a fedlap mintájára megalkotott navigációs gombhármas kissé túlzsúfolt, nem kell tőle megijedni, nem lesz vele semmiféle nehézsége még virsli-ujjú polgártársainknak sem.
Kinyitva érdekes lépcső képződik a kijelző és a gombsor közé, ám mivel a fedlap belső felületére gomb nem került, ezért maximum esztétikailag furcsa a látvány. A 2,2 inches QVGA kijelző viszonylag jól kitölti a teret, felette csak a videohíváshoz szükséges kamera csöpp szeme fért el. A hangszóró kissé félrecsúszott, ezzel nincs is gond, de semmiféle ötletem nem volt arra, hogy a mi hangunk vajon hol megy be a telefonba, mert a készülékház alsó részén nincs látható nyílás. Lehet, hogy beteleportál, de akármi is történik, nem túl hatásos, mert a szokásosnál is többen kérdeztek vissza, hogy mi a fenét magyarázok éppen: rosszul értették. Nekiláttam a kis kezemmel letakargatni a készülék alját mindenfelé, s végül arra jutottam, hogy a mikrofon a Walkman gomb alatti lukban van, ami balkezes beszélgetésnél kellemetlen, jobbkezesnél viszont ideális.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
