Külső
A W705 tervezésekor nem sok álmatlan éjszakát töltöttek a mérnökök a külső megalkotásával. Fogták a G705-öt, és egyszerűen átszínezték. Méretre és formára ugyanazt hozza, a W705-nél annyi előnyt látok, hogy nem az ujjlenyomatvadász fekete műanyagot használták az előlapra, hanem szálcsiszolt hatású műanyagot, tesztünk alanyának fantázianeve a "Luxury Silver" volt. Az előlap kapott még két Walkman logót, ezzel is hangsúlyozva a különbséget.
A mérnökök valamilyen indíttatásból úgy gondolták, hogy az ezüst fedlaphoz aranyszínű keret passzol, ez a telefon oldalsó élén fut körbe, kicsit bazári hatást adva az amúgy eléggé visszafogott külsőnek. A kijelző alatt sajnos nincsen semmilyen kinövés, aminek ujjunkat támaszthatnánk, a fedlap felcsúsztatása a kijelző közepének hüvelykujjunkal való tapicskolásával a legegyszerűbb.
A W705 fájóan szögletes. Ideje lenne már nemcsak a gombok megrajzolásánál igénybe venni a körzőt. Értem én, hogy egységes márkaarculat, de nem ártana már végre valami új gondolat, valami, ami ebből a lehangolóan hasábformából végre kitör, bizonyára sokaknak megdobbanna tőle a szíve. Pontosan ugyanilyen stílusban nyomták már a GH337 idejében is, kellene egy kis vérfrissítés. Ahogyan minden Sony Ericssonnál elmondjuk, hogy új adatcsatlakozó is kellene. A több éve változatlan (és változatlanul rossz) csatlakozó ezúttal a bal oldalra költözött, így jobb kézben tartva telefonálás közben, egyetlen csepp folyadék is mattot adhat a készüléknek. A csatlakozó ráadásul már bemutatásakor is hajlamos volt a kontakthibára, és ezzel még nincs vége, ugyanis minden bele dugott csatlakozó hatalmas, szinte kínálja magát a letöréses baleset, na meg a kényelmetlen viselet. Illene már végre a miniUSB vagy a microUSB felé elmozdulni, egyértelműen minden gyártó erre tart, kivéve a Sony Ericssont. Sajnos az Idou oldalán is ugyanez a csatlakozó virított, úgy fest, nem kívánnak lépést tartani a korral. Jobb oldalon a hangerőszabályzó gombpár látható, alatta a fényképezőgép billentyűje, a készülék tetején pedig a play/pause gombocska, számomra nem igazán logikus ez utóbbinak az elhelyezkedése.
Alul csak a hátlap rögzítését oldó retesz gombja van, a hátlap ettől még igénybe veszi körmeinket is, és a szerencsétlen megoldást minden alkalommal el kell játszani, ha a memóriakártyát cserélni szeretnénk, az ugyanis a hátlap alatt lakik. Dicséretes, hogy gyárilag egy 4 GB-s M2 kártya van benne, kevésbé dicséretes viszont, hogy nem a szabvány microSD-t használják, ezzel is extraprofitot termelve maguknak, bosszúságot okozva viszont a vásárlóknak, akik emiatt heveny kompatibilitási problémákkal fognak küszködni. A hátlapon alul egy rácsozat látható, ez alól tör elő a kihangosított zene, felül pedig a kamera és alatta egy villanó látható. A fedlapot feltolva szembesülünk azzal, hogy a csúszka nem sikerült tökéletesre, a Nokia N95 lötyög ilyen szinten. A numerikus gombsor viszont példás rendben van, az egyes billyentyűk kidudorodnak, köztük pedig arany színű díszítés látszik. A gombsor nyomáspontja jó, könnyen kezelhető. A fedlapi gombok is jók lennének, ha nem lötyögne a fedlap minden lenyomáskor.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
