Első benyomások

Régóta vágytam arra, hogy a 75-ös széria valamelyik tagját kezeim között tudjam. Kíváncsi voltam rá, ugyanis remek reklámja volt, ráadásul az SL75 nagyon tetszett, amikor alkalmam nyílt rövidebb inzultálására. Aztán megadatott az alkalom. A Siemens sajtóögynökségének jóvoltából csaknem egy hétig élvezhettem a 75-ös széria éllovasának, az S75-nek a társaságát.

„Halottról jót, vagy semmit” – szokták mondani. A Siemens nem halt meg, márkaként tovább él még egy darabig, így nem feltétlenül kell tartanunk magunkat a fentiekhez. Az utódja a BenQ Mobile megtarja az előd legutolsó sorozatát, ráadásul néhány készüléket még a BenQ-Siemens márkanév alatt dob piacra, hogy mindenki számára könnyebb legyen az átállás. Ezzel nincs is semmi probléma, ráadásul elnézve a nemrég bejelentett modelleket, bár már jönnének. A Siemens számomra sajnos mindig az a gyártó marad, akinek sosem sikerült olyat alkotnia, ami a mobilvilág előnyére szolgált volna, vagy maradandó emléke lenne a felhasználóknak. Egyedül talán a kevesek által ismert első slide mobil, az SL10 feltalálása fűződik a nevükhöz. (Régebben azért volt néhány nagyobb dobásuk: az első memóriakártyás készülék, az SL45, vagy a rendkívül megbízható ütésálló telefon, az ME45.)

A 75-ös széria, mint utolsó halálkiáltás egész hangosra sikerült. A reklámkampánya igen nagy volt, ugyan névről nem, de első ránézésre mindenkinek beugrik a készülékről, hogy ez bizony Siemens, és már látta valahol. Az „S” széria mindig is az üzleti felhasználóknak készült modelleket jelentette a gyártó berkein belül, nincs ez most sem másképpen.

Külső

Szolíd, visszafogott készülék hatását kelti az S75 előről megvizsgálva. Csak a hátulját ne nézze senki. Szoros ellentétben van ugyanis a készülék előlapja a hátlapjával. Előről szemlélve egy fekete-ezüst színekkel kombinált előlapot találunk, hatalmas kijelzővel, és repülőgép műszerfalára emlékeztető gombokkal. A gombok pont az egyik sirámom. Nem vagyok egy zogorista alkat, de nincs is kosarastenyerem, mégis sikerült kezelés közben az első napokban két-három gombot egyszerre megnyomnom. Valószínűleg női kezekre tervezték a készüléket, ugyanis a gombok mérete, és a köztük lévő távolság férfikezek számára alkalmatlanná teszi a Siemens utolsó fecskéjét. A funkcióbillentyűk esetében pláne. Ott ugyanis akkora a zsúfoltság, mint a hetes buszon reggel nyolckor. Ráadásul olyan közel vannak egymáshol, hogy tübbször sikerült böngészőt indítanom a hívásbefejezés helyett, illetve zenelejátszót a hívásindítás helyett. A méret a lényeg, szokták mondani, és ez valahol igaz is, ugyanis ezt már nem tudtam megszokni.

Csakúgy, mint a hátlapot. Messziről (nagyon messziről) azzal sincs probléma, azonban közelebb lépve, netán megkopogtatva a készüléket már kilóg a lóláb. Azaz a festett, kopogós műanyag, amelyet valószínűleg egy szállítmány „szok-olco” import alkalmával érkezett Siemensékhez. Hát nem hiszem, hogy a 21. században még próbálkozni kellene ezzel, és hát formatervi szempontból is kicsit erőltetettnek hatnak a hátlap púpozódásai, valamint a kamerát magában foglaló túlontúl hangsúlyos recés kitüremkedés. A bal felső részen található szokásos antennacsatlakozói kráterről pedig még mindig az a véleményünk, hogy legalább egy gumitömítést beletehettek volna.

Ami viszont erős gondolkodásra késztetett, az a memóriakártya fiókja. Tudtam, hogy van, éreztem, hogy valahol lennie kell, de nem találtam. Kerestem a hátlap alatt, oldalt, majdnem leszakítottam az IrDa portot egy csavarhúzóval, sőt tapasztalt Sagemes lévén még az előlapot is megpróbáltam elztávolítani kevés sikerrel (senki ne próbálja utánam). A végén ráleltem, hogy a töltőcsatlakozó felett kell lennie, de a kis fiókot csak tollal sikerült kinyitnom. A jobb oldalon egy kis gombot megnyomva pattan ki a titkok kamrája, amelybe az RS-MMC kártyákat illeszthetjük. Tisztára mint egy regényben.

Kijelző, menü

A készülék elejét elfoglaló hatalmas, ezürt keretbe foglalt kijelző legelszomorúbb adatai mind a paraméterek. Sajnos köze sincs a tökéleteshez, mindössze 132x176 pixel, és 65 ezer szín, akár az előd a S65 kijelzője. A nagy méret miatt már pixelesség fedezhető fel, a megjelenített képeken, háttérképen. Kontrasztosnak ugyan kontrasztos, és a napfény sem tudott kifogni rajta, azonban engem zavart például, hogy mélyebben van, mint az előlap, így egyfajta ablakhatást kelt.

A 12 menüpontos menü kinézetét Bognál jobban le sem tudnám írni, én is ugyanúgy éreztem: mintha egy lego használati utasítást böngésznénk. A 12 ikon annyira gyermeteg, és rajzos, hogy abszolút nem illik a hűvös külsőhöz, a készülék üzleti mivoltához. Ez van, ezt kell szeretni. Ráadásul csaknem 2 percbe kerül, amíg eljutunk a bekapcsológomb megnyomásástól a menübe belépésig, ami azért egy okostelefon esetében is igen rossz érték lenne. (Mértük órával, bár az is igaz, hogy ez az érték új SIM behelyezésére stimmel, később már alig több mint 1 perc alatt üzemkész a telefon...)

Az egyes menüpontokba belépve egyébként a szöveg le-fel scrollozható, a használatával nincs probléma. Mégis valahogy minden el van dugva, semmi sem túlzottan egyértelmű elsőre. Értem ez alatt azt, hogy csaknem a teszt végére sikerült rálelnem a készülék finomságaira. Addig ki sem néztem volna belőle, hogy van ilyen. A menürendszer sebessége viszont elszomorító. Még a számológép is azt írja ki indításkor, hogy kérem várjon, ez a felirat pedig nagyon ismerős lesz akár már egy napi használat után is.

Telefonkönyv, üzenetek

A telefonkönyv valóban minden üzleti mobilnak a dicsőségére válna. Összesen 1000 kapcsolatot hozhatunk létre, mindegyikhez 43 adatot adhatunk meg, amelyek mellett minden kontakthoz külön videót, vagy képet és csengőhangot szerkeszthetünk. Az egyetlen hibája a készüléknek, hogy a kijelzőn a beállított kép, vagy videó mindössze kis méretben jelenik meg, nem teljes képernyőn.

Az üzenetekkel sincsen komoly probléma, mindössze az írásuk az, ami igencsak nehézkes a billentyűzeten. Szövegbevitel esetén látjuk a kijelzőn az adott üzenetből hátralévő karakterszámot, azt, hogy éppen milyen beviteli módot használunk, hányadik üzenetnél járunk, valamint azt is, hogy az adott billentyűn milyen karakterek következnek.

Ennél többet már talán nem is kívánhatnánk, üzleti készülék lévén azonban az e-mail kliens is remekül szuperál. Beállíthatunk benne SMTP hitelesítést is, így minden szolgáltató levelezését képes kezelni, a csatolmányokkal is vígan elboldogul.

Szervezőfunkciók

Mint már sokat említettük, kinézete ellenére ez egy üzleti modell. Ennek megfelelően a készülék szervezőfunkciók terén nem ad okot panaszra. A legfontosabb, a naptár látható mind heti, mind havi, mind napi nézetben, kinek hogyan tetszik, és minden naphoz akár több emlékeztető is beállítható. A hangrögzítő képes a memória teljes méretéig rögzíteni a hangokat, zörejeket, a minősége azonban nem győzött meg minket arról, hogy diktafonunkat egy S75-re kellene cserélnünk.

Az időzónák névre keresztelt világóra talán még használható is lenne, ha tényleg lenne rá szükség, én azonban még sosem láttam olyan embert, aki ezt a funkciót bármely mobilban kihasználta volna. A konverterrel kapcsolatban is ugyanígy vagyok. Van, egy plusz szoftver, azonban nem okoz komolyabb érvágást a hiánya. A számológép azonban mindig jól jön, ezért azt igencsak hiányolnám. Szerencsére ide bekerült.

A készülékben ezen felül meglepetésemre helyet kapott dokumentumnézegető, PDF viewer, valamint egy tömörítőprogram, amely a beérkezett zip fájlokkal könnyen boldogul, ezeket remélhetőleg megtartják a BenQ mérnökei is.

Multimédia

Sok dolog kerül ebbe a fejezetbe. Elsőképpen, a legfontosabb a médialejátszó. A bővíthető memóriának hála, valóban kihasználható, ez a funkció, azonban a gyári sztereó füles meg sem közelíti a komolyabb zenei modellek hangzását. A készülék szerencsére kezeli a lejátszási listákat is, és a médialejátszó képes háttérben működni, így valóban bevált. Ráadásként a videókat képes teljes méretben megjeleníteni, és akadásmentesen lejátszani. Egy Siemens zenedobozzal (amelyet hamarosan szintén tesztelünk) jó alternatíva lehet péntek délutáni irodai órák eltöltésére.

A második, sokaknak szintén fontos opció, a beépített kamera. Az S75-nek sajnos ez nem az erőssége. A kamera kialakítása a K700i-re emlékeztet, azaz egy mélyedés közepén csücsül a lencse, amely ezáltal képes arra, hogy rekordmennyiségű szöszmöszt gyűjtsön össze. A képek azonban tiszta lencse mellett sem lesznek tökéletesek, a tesztképeket elnézve még ez is erős túlzás. Hasonló 1,3 megapixeles modellek ugyanilyen körülmények között sokkal jobb képet produkálnak. Videók terén a 3GP formátumba mentett mozik felbontása 176x144 pixel lehet.

A játékok ugye egy üzletembernek nem fontosak, azonban néhány unalmas meetinget átvészelt vezetők számára fontos lehet egy jobb focis játék, amely szerepel is a Siemensben. Unalmasabb perceinkben pedig Blogot publikálhatunk, vagy a „Marble Madness” névre keresztelt ügyességi szösszenetben egy golyót próbálhatunk eljuttatni a célba.

A csengőhangok sajnos nem voltak a kedvenceim, valahogy dobozhangjuk volt. Ezek helyett inkább a rezgésekkel barátkoztam. Jó Siemens szokáshoz híven ugyanis minden eseményhez más rezgést állíthatunk be, így már ebből tudhatjuk, hogy éppen üzenetünk érkezett, vagy hívásunk van, a vibra szerencsére elég erőteljes is.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Adatkommunikációból mindössze négyest tudunk osztani az S75-nek. Egyetlen dolog hiányzik ugyanis belőle, mégpedig a 3G. Ez helyett EDGE hálózatokon netezhetünk, Bluetooth, IrDa, vagy USB-s kapcsolattal csatlakozva kedvenc PC-nkhez. Más készülékekkel is kommunikálhatunk, csak ne felejtsük el átírni a gyári nevét a készüléknek, ugyanis a nálam lévő valahogy így nézett ki:”sa12hb0ig”.

A beépített 750 mAh-ás akkumulátor siralmas teljesítményt nyújtott. Amikor szinte hozzá sem nyúltam, akkor két napig bírta, komolyabb piszkálás mellett egy napig bírta szusszal.

Üzletinek indult, multimédiás lett. Tömören így fogalmazhatnánk meg az S75-tel kapcsolatos véleményünket. Jelenlegi versenytársait a 6230i-t, és a K750i-t elnézve komolyan fel kell kötnie a gatyáját az S75-nek, ha hódítani akar. Mi egy abszolút nem logikus, bután felépített és pozícionált készüléket ismertünk meg benne, amely ráadásul külsejével sem fog tömegeket vonzani. Pedig néhány érdekes és hasznos funkció akad azért a menürendszerbe elrejtve. Nagyon mélyre. Türelmetlenül várjuk, hogy mit épít a BenQ a halott hamvaira.