Adatátvitel, akkumulátor
GPRS és EDGE kapcsolatot kapunk a nagyvilág irányába az F300 segítségével, sőt, böngésző is van, amely a nagy kijelzőn látható. Ha URL-t kell beírni, akkor forgatás, beírás, visszaforgatás, megtekintés üzemmódban működik a telefon, még ha vágynék rá esetleg, akkor sem böngethetek a kicsi képernyőn. Majd elfelejtettem: nincs JAVA támogatás, így aztán játékok sincsenek.
Lokális adatátvitelre használható a 2.0-s Bluetooth, illetve az ugyanilyen verziószámú USB kábel is, amelyhez a készüléket csatlakoztatva a következő lehetőségek közül választhatunk: médiaátvitel, háttértár, PC Studio. Első esetben MTP Media Player lesz a telefonból, a Windows a rajta levő zenéket automatikusan megpróbálja lejátszani. A második lehetőséget választva a memóriakártya tartalma külső meghajtóként látszik, míg a harmadik opcióhoz kell a dobozban ülő CD is, illetve a rajta eltehénkedő szoftver: ezzel oldhatóak meg a szinkronizációs és a modemes feladatok.
A hátlap alatt pihenő akkumulátor állítólag 720 mAh teljesítményű, de van, ahol még ennél is kevesebbnek jelzik. Kivenni nem lehet, úgyhogy erről ez a maximális információ. Nem is fontos, egy töltéssel egy nap, aztán az egész cucc beadja a kulcsot. Ezzel viszont nincs veszve semmi, mert az okos júzer előveszi a bőrtokot, amelyben van még egy akkumulátor, kapacitása ugyan nem ismert, de hogy mennyit is számít: három óra zenehallgatás és négy órányi beszélgetés után még mindig maradt benne szufla, amivel könnyedén átvészelt még vagy 30 SMS-t is. Meg vagyok róla győződve, hogy kíméletes használattal simán elvan 5-6 napig, akárcsak a P310 a hasonló bőrtokkal.
Összegzés. Kicsit azért megkedveltem. Persze nem eléggé ahhoz, hogy meg tudjak olyan funkcionális hiányosságokat bocsátani, mint a rezgés és csörgés elmulasztása, vagy személyes ellenségem, az érintőgomb erőltetése. A koncepciót a teszt vége felé már nagyjából elfogadtam, de túl sok kompromisszumra kényszerít a sok forgatás és a telefonos módban kicsi kijelző. Villantós kis kütyü egyébként, az összeszerelési minőség is a gyártó hagyományait hozza, de nagyon meg kell szokni, hogy ne akarja néha (én gyakran) az ember a földhöz vágni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
