Bevezető, külső
A koreai gyártóról mindenki tudja, hogy rendkívül szép telefonokat alkot. Az E900 azonban még a legmerészebb álmokat is felülmúlja. Az első véletlen pillantás is lángra lobbantja a birtoklási vágy tüzét a szemlélőben, melyet hosszas, őszinte csodalat követ. A fényes fekete előlapot körülölelő lágyan ívelő oldalak éles sarkokban találkoznak, melyek hatását a hangszóró és a navigációs gyűrű ezüstös berakásai tovább hangsúlyozzák. Egyszerre férfiasan markáns és nőiesen finom. Az előlapon – a navigáló gyűrűn kívül – nincsenek látható gombok, de ez nem jelenti azt, hogy le kellene mondani összecsukott állapotban a kezelőszervekről.
Szám szerint hét érintőbillentyűt rejtett el a gyártó a navigációs szerv körül, melyek mindegyike külön háttérvilágítással rendelkezik és csak akkor fénylenek, ha szükség is van rájuk. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy a billentyűk megnyomását mindössze a háttérfény pillanatnyi elsötétedése jelzi. Ezt később sem szoktam meg, mint ahogy az sem, hogy a középső gomb a menü helyett egyből az internetre repít. A navigyűrűvel katykurálva egy-egy finom érintés rendszerint elérte a „lerak” gombot is, mely egy szemvillanás alatt kilép mindenből, én meg csak figyelek, hogy mi történt. Ugyanakkor a „vissza” gomb igazi mimózaként üzemelt, és csak a sokadik taposásra reagált, már amikor szándékosan közeledtem felé, amúgy a legkisebb véletlen érintés is aktiválta. Itt fontosnak érzem megjegyezni, hogy a nálam járt modell még csak prototípus. Remélhetőleg a végleges változat már mellőzi ezen pályaszörnyeket.
