Külső

A készülék formaterve erősen megosztotta az embereket. A különösen jól sikerült fekete Simply után megint túlzott csicsaparádé-szaga van a telefonnak, kicsit csíkos, a gombok ferdék, de ugyanakkor törekedtek a szimmetriára is. Az anyaghasználat rettentő, a hátlap a szokásos Sagem-kapcsoló után egyben szedhető le, ha megfelelő hosszúságúra növesztett körömmel alá tudunk hatolni. Az akkumulátor leszedéséhez szintén kell némi szaru, a SIM foglalata viszont korrekt megoldás, és a tartósság jegyében fémből készült.

Semmiféle körömreszelési technikai nem teszi viszont alkalmassá az emberi ujjat arra, hogy a készülék oldalán található microSD nyílásáról a gumitömítést leszedje. 15 percembe került kinyitni, pedig a gumiszerű fedélen egy kis kitüremkedés is arra hivatott, hogy a műveletet maximálisan segítse. A MyV-76-nál alkalmazott megoldást tartottuk eddig messze a legostobább találmánynak (itt a fedlap alá kell benyomni a kártyát), jelen modell esetén az elgondolás jó, de a megvalósítás könnyen versenybe szállhat a legidegesítőbb mobiltelefonos megoldás kétes dicsőséget jelentő címéért. Fotózás közben demonstrációs célból újfent megpróbáltuk kinyitni a kártyát fedő ajtót, ez csak segédeszközzel sikerült, aztán le is szakadt. Visszatuszkoltuk.

Az egyébként arányos felépítésű telefon kijelzője felett található egy minimalista optika. Hatalmas, kör alakú navigációs gomb trónol a kettétört jelleget öltő billentyűzet közepén, ez alatt helyezkednek el a kissé vékonyka számgombok. A használat nem okoz nehézséget. A hátlapon szintén ék alakúra formázott szürke sávban találjuk meg a fényképezőgép optikáját és az önarcképek készítéséhez elengedhetetlen tükröt. A telefon bal oldalán csak az ördöglakatként is felfogható bővítőkártya nyílása fedezhető fel, a készülék jobb felén pedig a hangerőgombok alatt az infravörös port feketéllik. Alul védtelenül ásítozik a szabványos Sagem-csatlakozó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!