Rege, Palm, doboz

Ha azt mondom Palm, a legtöbb felhasználónak egyből a palmtop szó ugrik be. E kifejezés jelentésével viszont sokan nincsenek tisztában, ugyanis sokszor az 1992-ben alapított kaliforniai székhelyű Palm által gyártott PDA-kat nevezik így, pedig ez gyakorlatilag a tenyérgépek gyűjtőneve - azon belül is inkább a régebbi, a mai gépektől eltérő felépítésű masinákat szokás így hívni, a kifejezés ugyanis még Handheld PC-k és nem a Pocket PC-k korában került a köztudatba. A hányatott sorsú vállalatról az elmúlt években elég sokat lehetett hallani, általában felvásárlások, csődközeli helyzetek, pénzügyi nehézségek, nem pedig kiváló készülékek kapcsán. A cég által gyártott készülékeken nagyon sokáig az ún. PalmOS rendszer futott, melyből egy jóideje az 5.4.9-es a legfrissebb verzió. A Windows Mobile terjedése ellen viszont a patinás cég sem tudott mit tenni, ezért több gépet is kiadtak, melyeken a Microsoft operációs rendszere futott. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy a mára sok szempontból elavult PalmOS rendszert manapság már szinte csak az öreg motorosok ismerik.

A dolog azonban megváltozni látszik, az amerikai cég ugyanis tavaly ősszel bejelentett egy meglehetősen olcsó PalmOS alapú gépet - ez cikkünk tárgya, a Centro. A gépet hivatalosan a Sprint és az AT&T forgalmazza, amiből látszik, hogy fő piaca az Egyesült Államokban van. Arrafelé hűségnyilatkozat aláírása után 99 dollárért lehet hazavinni a készüléket, aminek következtében mára több, mint egymillió darabot adtak el belőle, ami fél év alatt igen jó eredmény egy efféle tenyérgéptől. Az öreg kontinensre pár hónapja, hazánkba pedig csak pár hete jutott el a masina, a SpeedShop jóvoltából pedig mi is kaptunk egyet. Igazság szerint ez az első PalmOS alapú masina amit tesztelnem kell, ezért minden bizonnyal rá fogok csodálkozni több dologra, melyek a rutinos felhasználóknak valószínűleg nem jelentenek újdonságot - ezért előre is elnézést kérek.

A masina egy közepes méretű dobozban érkezett, mely egy cserélhető fejű hálózati töltőt, egy adatkábelt, valamint egy mono headsetet rejtett. Egy bőrtokot és egy sztereó fülest azért még belecsempészhetett volna a gyártó a pakkba.

Első ránézésre

A Centro SKU-ja alapján (PTR690HK) a Treo család tagja, gyakorlatilag egy kisebb készülékházba bújtatott 755p. Első ránézésre nehéz, sőt, szinte lehetetlen megmondani a rokonságot, az újdonság enyhén minimalista jellegű külsőt kapott, ami nekem személy szerint tetszik - főleg fehérben! Az összeszerelés minősége kifogásolható, érezni rajta, hogy ez nem egy felsőkategóriás modell: közepes minőségű, vékonyka, törékeny műanyagok, nyikorgó hátlap, néhol kevésbé pontos illesztések, de azért összecsapottnak sem tűnik a cucc, annyira nem gáz a helyzet. Az viszont tény, hogy egy alsókategóriás Samsung is jobban össze van rakva, mint ez, amit nem biztos hogy indokol az eltérő kategória.

[+]

Az előlap amolyan "gyöngyház fényezésű", fekete színű műanyagból készült, melyet néhol szürke betétekkel dobtak fel a mérnökök. Felül az aprócska telefonhangszóró mellett egy még aprócskább állapotjelző LED-et láthatunk, alatta találjuk a kiváló minőségű 2,2 hüvelyk átlójú, 320 x 320 pixeles érintőkijelzőt. A kicsinek tűnő képátló ne tévesszen meg senkit, négyzetes panelről van szó, annyira tehát nem kicsi, mint ez alapján hinnénk, nagyjából olyan széles, mint egy Pocket PC 2,6 hüvelykes kijelzője, csak ugye lefelé nem olyan hosszú. A megjelenítő alatt találjuk a fő kezelőszerveket, melyek dizájn és használhatóság szempontjából egyaránt rendben vannak.

Alul találjuk a 35 billentyűből álló QWERTY gombsort, mely az eszköz leglátványosabb része. A masinát sok ismerősömnek megmutattam, mindenkinek az volt az első kérdése, hogy mi ez a kicsi billentyűzet, majd kifejezték, hogy ez szerintük használhatatlan. Ezzel először én is így voltam, a helyzet azonban sokkal jobb, mint hinnénk, az apró billentyűk ugyanis nagyon kellemes, gumiszerű anyagból vannak, ráadásul elég jól elkülönülnek egymástól, így körömmel nagyon kényelmesen használhatók. Egy gyors próba után az általam megkérdezettek is így látták a helyzetet, szóval bátran kijelenthetem, hogy a Palm munkatársai a szűkös helyre is be tudtak préselni egy jól használható klaviatúrát, le a kalappal!

[+]

A fekete színű, recsegő-ropogó hátlap abszolút nem hivalkodó. Mondjuk a Centro nem épp tudásával hívja fel magára a figyelmet, ezért butaság is lett volna nagy betűkkel hirdetni az 1,3 megapixeles kamera létét, de mivel ebbe a gödörbe elég sokszor belelépnek a gyártók, ez lassan pozitívumszámba megy. A hátlapot lerántva az akkumulátor kerül szemeink elé, alatta találjuk a SIM foglalatot. Érdekes, hogy a kártyát csak akkor tudjuk betenni, ha a stylust kihúztuk a helyéről. Magáról a cerkáról egyébként érdemes pár szót ejteni: műanyag, hajlik, nagyon. Igazság szerint féltem használni, mert a kijelző nyomkodása közben is deformálódik, folyamatosan azt éreztem, hogy a következő pillanatban szét fog törni. Épp a napokban jutott ilyen sorsa a PDA-m tolla, nem mertem kockáztatni, maradt a kijelző körömmel való kapirgálása.

[+]

A 127 grammos, 107 x 53,5 x 18,5 mm méretű kütyü tetején találjuk a némító csúszkát, amitől az iPhone-nál mindenki dobott egy hátast, pedig nem is volt újdonság. Balra került a hangerőszabályzó gombpáros és a hangrögzítő alkalmazás gyorsindítója. Ennek kapcsán hangot is adnék egy régóta bennem motoszkáló kérdésnek: miért épp a hangrögzítőnek van gyorsindítója szinte mindegyik PDA-n? Az ok, hogy át lehet állítani, de alapértelmezésben miért pont az egyik kevésbé használt funkcióra mutat hardveres gomb?

Alul a 2,5 mm-es jack kimenet társaságában találjuk a teljesen egyedi csatlakozókat, miniUSB-ről ne is álmodjunk, csak spéci kábellel tudjuk tölteni és szinkronizálni a masinát. A jobb alsó sarokba került a csuklópánt rögzítési helye, fölötte találjuk az infra portot. A microSD kártyahely is ezen a részen bújik meg, az azt védő fedlapot viszont csak a hátlap levétele után tudjuk kipattintani, ezért első ránézésre meg sem tudnánk mondani, hogy az IrDA alatt van valami. Titkos.

[+]

Hardver, a PalmOS operációs rendszer

A Centro szíve egy 312 MHz-es Intel XScale processzor, ami mellett 64 MB RAM és 128 MB ROM teljesít szolgálatot. A PalmOS 5.4.9 operációs rendszer számára ez bőségesen elegendő, a rendszer olyan elképesztően gyorsan futott, hogy azt a legbikább Windows Mobile alapú készülék is megirigyelné. Az elsőre kicsit gyermetegnek tűnő menürendszert megszemlélve mondhatnánk, hogy ez így természetes, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy ez nem igaz. Lényeg a lényeg, a Centrón lévő Garnet operációs rendszer mobiltelefonokat megszégyenítő sebességgel fut, ebből a szempontból bizony az iPhone-nal van pariban. Ami manapság nagy szó.

Maga a PalmOS 5 egy lassan 6 éves rendszer, amit a szolgáltatáskínálatban igen, a kezelhetőségben viszont abszolút nem lehet érezni. Továbbmegyek: a masinában lévő kényelmi szolgáltatások egy része a mai napig egyedülálló és egyben példaértékű. A rendszert egyedisége miatt viszont erősen szokni kell. Nekem körülbelül egy órát kellett nyomkodnom a Centrot ahhoz, hogy ráérezzek a dologra, utána viszont olyan gyorsan tudtam vele dolgozni, ahogy legfeljebb az iPhone-nal lehet. Nézzük az érdekességeket. A legfurcsább az, hogy nincs a szó szoros értelmében vett fő képernyő, csak a menürendszer, ami rögtön kétszintű: van egy telefonos és egy "sima" rész, utóbbinak ráadásul több nézete is van. A telefonkagylós ikonnal elérhető telefonos rész öt fülből áll, ebből az egyik funkció nélküli, háttérképet jelenít meg, a soron következő eseményeket viszont sajnos nem. A többi négy a telefonkönyv, a hívásnapló, a tárcsázóképernyő, valamint egy kedvencek menü.

A sima menüt a házikó ikonos gombbal érhetjük el. Ez rácsos elrendezésű, a képernyőn 4 x 3 ikon látható, de ennél jóval több van. A házikó tovább nyomkodásával szűrhetünk a megjelenített programok között, ugyanezt megtehetjük az érintőkijelző használatával is. Az előlapon lévő további két funkciógombok egyike a naptárba, a másik pedig az üzenetek közé repít minket. A menüből a programok villámgyorsan elindulnak, kilépni belőlük nem lehet, ha megint megnyomjuk mondjuk a házikót, akkor visszatérünk a menübe az épp futó program pedig bezáródik - ezalól egyedül a zenelejátszó szoftver kivétel.

Szinte minden programnál elérhetünk egy menüsort, amit a kijelző tetejének tapicskolásával hozhatunk elő. Gyakorlatilag ez az egyetlen művelet, amihez valóban szükséges az érintőkijelző használata, a menüben való navigálást, a telefonálást és az üzenetírást nagyon kényelmesen meg lehet oldani a gombsorral. A béna kis tollat mondjuk én nem húztam elő, a rendszer ikonjai, gombjai elég nagy méretűek ahhoz, hogy körömmel is meg lehessen nyomni őket.

Szoftverek, adatkommunikáció, miegymás

Az üzenetkezelés és a szövegbevitel példás. A készülékben található e-mail kliens, mely kezeli a hitelesített IMAP szervereket, a legnagyobb poén viszont az SMS-kezelés. Üzeneteinket chat-szerű nézetben láthatjuk (a'lá iPhone), ami nem csak jól néz ki, de hasznos is. Az ékezetes karaktereket gépeléskor egyszerűen vihetjük be, meg kell nyomnunk a kívánt magánhangzót, majd az alt gombot, hogy kiválasszunk egy ékezetes formát. Egyébként a billentyűzet kiosztása olyannyira logikus, hogy azt szinte bármelyik Windows Mobile alapú gép megirigyelheti.

A névjegyzék már felemás. A tárolható adatok számának csak a belső memória mérete szab határt, extra mezőkből rengeteg van, képet is beilleszthetünk, ez szuper. Az már kevésbé, hogy a kijelölés funkció teljes egészében hiányzik a telefonkönyvből, törölni például csak egyesével lehet a gépen - számítógépre kötve már többet is kijelölhetünk egyszerre, de ez amolyan félmegoldás. A dolog főleg azért érdekes, mert például Bluetooth fájlküldésnél nyugodtan kijelölhetünk több képet is. Ezzel egyébként volt gond, a Centro nem igazán akart fogadni semmilyen fájlt, küldeni viszont tudtam. Ha már itt tartunk: a kis Palmba négynormás GSM-modul került (850/900/1800/1900 MHz), adatátvitelre EDGE-t és GPRS-t használhatunk. WiFi nem került bele, a Bluetooth 1.2-es verziószámú, infra portunk van. Telefonálás közben egyébként sem a hangminőséggel, sem a térerővel nem volt problémám.

A Blazer nevű webböngésző a lehetőségekhez képest villámgyorsan teszi a dolgát, EDGE-t használva egész jól lehet netezni. A PIM funkciókkal kapcsolatos szoftverek mind rendben vannak, a naptár remekül használható, bár mint már mondtam, komoly baja, hogy nem jeleníti meg a következő eseményeket valami főképernyőn. Van világóránk, számológépünk, hangrögzítőnk, hangtárcsázónk, Google Maps-ünk, dokumentumszerkesztőnk (Word, Excel, PowerPoint egyaránt támogatott), de ha ez sem lenne elég, az internetről bármikor leszedhetünk egyet a több ezer hasznos szoftverből. Ennek egyébként valószínűleg pár nap használat után szükségét fogjuk érezni, mivel játékot a gyártó nem telepített a gépre.

Multimédia

A hátlapon találjuk az 1,3 megapixeles fixfókuszos kamerát. Az őt kezelő szoftver egyszerű, mint az 1x1, beállítások nincsenek, csak zoomolni tudunk, de mivel az meg digitális, inkább ne akarjunk. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 1280 x 1024, videóknál 352 x 288 pixel. A képminőség közepes, a dinamikatartomány a béka ülepe alatt van, fotózáskor gondolatban választanunk kell, hogy az ég égjen ki vagy a többi rész be. Szürkületkor kékes tónusú, meglehetősen világos és legalább annyira zajos képeket készíthetünk.

A zenelejátszó szoftver tehát az egyetlen, amelyik képes a háttérben futni. Ilyenkor a diktafon gombjával megállíthatjuk a zenét, a hangerőszabályzókkal pedig a hangerőt szabályozhatjuk (wow). A számok között előadó, album és stílus szerint szűrhetünk, használhatunk lejátszási listákat, van ismétlés és vélelenszerű mód, hangszínszabályzó nincs. Mp3 formátumú zenéinket sajnos nem állíthatjuk be csengőhangnak, meg kell elégednünk a gyári MIDI kínálattal. A hangminőség kihangosítva egész jó, a gép nagyon hangos, viszont egy bizonyos szint fölött eléggé torzít. A gyári mono füles zenehallgatásra nem alkalmas, ha ilyen célokra szeretnénk használni a Centrót, be kell szereznünk egy fülhallgatót vagy egy 2,5 -> 3,5 mm-es jack átalakítót.

Akkumulátor, összegzés

A hátlap alatt bújó akkumulátor 1150 mAh-s. Átlagos használat mellett, zenelejátszás nélkül nálam 3 napig tudta etetni a gépet, ami jónak mondható. Erős igénybevétel esetén viszont érdemes naponta tölteni.

[+]

Összegzés: mikor megkaptam, nem igazán tudtam magamban hova tenni a készüléket, nagyon más, mint a manapság kapható Windows Mobile alapú kombókészülékek vagy Symbian alapú okostelefonok. A tesztidőszak végére viszont nagyon megszerettem a kis apróságot, rengeteg egyedi kényelmi funkciót tartalmaz. Külseje megnyerő, összeszerelési minősége kevésbé, a menürendszer pedig bár első ránézésre retro-jellegű, nagyon logikus és még annál is gyorsabb, ami manapság szintén nem jellemző az okosabb készülékekre. Ára jelenleg kártyafüggelenül 60.000 forint, ár/szolgáltatás arányban ez rendben van, ár/értékre lebontva viszont úgy gondolom, hogy nagyon megéri, mert bár a Centro nem egy különösebben okos masina, nagyon megbízható és jól használható. Használati értékén sokat dobna a WiFi vagy a 3G támogatás, utóbbit maga az operációs rendszer nem tudja. A mai világban nagyon egyedi a cucc, ezért nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog - én viszont nagyon megszerettem.

Palm Centro

Bocha

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem kattintson ide.

Specifikáció

Palm Centro
	Technológia	Négynormás GSM (850/900/1800/1900 MHz)
	Operációs rendszer	PalmOS 5.4.9 (Garnet)
	Méret	107 x 53,5 x 18,6 mm
	Tömeg	124 gramm
	Processzor	312 MHz-es Intel XScale
	ROM/RAM	128 / 64 MB (68,8 / ? MB szabadon felhasználható)
	Kijelző	2,2 hüvelyk átlójú, 320 x 320 pixel felbontású, 16 bites színmélységű érintőkijelző
	Bővíthetőség	microSD
	WiFi	nincs
	Infra / Bluetooth	van / 1.2
	GPS vevő	nincs
	Audio	2,5 mm-es jack kimenet, mikrofon, monó hangszóró
	Fényképező	1,3 megapixeles, fixfókuszos (CIF videó)
	Akkumulátor	1150 mAh-s cserélhető Li-Ion
	Egyéb	-