Külső
Az X5 dobozában adatkábel, töltő és headset volt, illetve maga a fertő, azaz a készülék, benne egy 2 gigabájtos memóriakártyával. A mi verziónk a legvisszafogottabb, szürkés színben érkezett (Graphite Black), de van kékes, pink, sárga-zöld és lila árnyalatban is, ha a forma nem lenne önmagában is elég erős. Mellesleg a képeken nem is jön igazán át a feeling, ezt élőben kell látni ahhoz, hogy az ember tényleg sarkos véleményt alkothasson.
Az X5 összecsukva olyan, mint valami miniatűrre vett CRT televízió a 80-as évek második feléből. A fektetett QVGA kijelző nem tölti ki túl nagy hatásfokkal az előlapot, az alsó részre került csillogós felület rejti magában a kezelőszerveket. Középen navigációs billentyű trónol, jobbra és balra három-három gomb kapott helyet, feladatuk a híváskezelés, a kijelzőre került feliratoknak megfelelő funkciók elindítása, illetve a menübe való bejutás. A panel legjobboldalibb (mondhatni, hogy szélső jobboldali) billentyűje a multimédia funkciókhoz ad gyors elérést.
Szétcsúsztatás után kapjuk meg a négy soros QWERTY gombsort, amely elsőre aprócskának tűnik, de a gyakorlatban végeredményben jól használható. Az X5-01 oldalán csak a hangerőt szabályozó gombpáros kapott helyet, pedig amilyen vaskos a készülékház, simán ráfért volna egy Boeing műszerfal is. Felül viszont tréfás a helyzet, egy akkora ajtó rejti a microUSB csatlakozót, hogy komolyan reménykedtünk abban, hogy normál USB bemenet lesz mögötte és egy pendrive-ot rádughatunk, ezzel újabb lökést adva a formatervnek, de nem. A hatalmas ajtó mellett (talán oroszok tervezték?) 3,5 mm-es jack dugasz látható.
A hátlap fémből készült, erre jár a jópont. Lepattintani könnyű, ezt követően nézhetünk farkasszemet az akkumulátorral, amit szintén ki kell szedni ahhoz, hogy a microSD bővítéshez hozzáférjünk. Ne vicceljünk, hogy ez nem fért volna el oldalt... A készülék általános összeszerelési minőségébe azonban nem lehet belekötni, minden passzentos, a műanyagok is kellemes tapintásúak, a fém használata pedig pozitívum.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
