Külső
"Fényes. Pazar. Látomás-szerű."
Hirdetés
Erre hagynék egy kis időt. Ez az első mondat a készülék hivatalos weboldalán. Innen is üdvözlöm a marketingeseket, ezen hosszú perceket röhögtem. Mi ugyan napi edzésben vagyunk a sajtóközlemények tekintetében, de mindig meghökkenek, hogy mi mindent bele lehet látni sokszor teljesen átlagos dolgokba. A 7510 közel hétköznapinak mondható kagylóforma, abból is a méretesebb, a 92,5x46,4x16,7 mm-es készülék 124 grammos tömegével a nehézsúlyúak mezőnyében indulhat. Ez nem csupán a méretnek, hanem az anyaghasználatnak is köszönhető, gazdagon alkalmazták a fémeket a finnek a tervezés során.
A készülék elején és hátulján a puha, nem csúszós műanyag felületek cserélhetőek. Nekem a sötétkék jutott, de zöld, barna és bordó színek is kaphatóak, így akár otthon is cserélgethetjük ezeket. A maradék felületek fém(es) anyagból vannak, illetve a külső felületen valóban fém, míg belül csak műanyag jutott. Az előlapon trónol a kamera, mellette a LED-es fényforrás csücsül, valamint kissé rejtve egy jelzőfényt adó fényforrás, ez például akkor villog, ha hívásunk érkezik. Tükör nincs. Az egész engem valahogy egy küklopszra emlékeztetett. A fedlapon a cserélhető betét alatt egy monokróm kijelző rejtőzik, és csak akkor vesszük észre, ha valamilyen esemény kapcsán érdemes megmutatnia magát. Jól néz ki, ahogy átsejlik a műanyagon. Persze ezt lehet nagy durranásnak tartani, az igazság azonban az, hogy ez is csak egy 128x160 pixeles monokróm kijelző, csak ügyesen használják. A hátoldalon szinte semmi sem hívja fel magára a figyelmet, felül nyakakasztó kampó látható, míg alul a hang tör át a rácsozaton.
Bal oldalon felül a szokásos nokiás töltőcsatlakozó, alul pedig egy kihajtható ajtó mögött microUSB csatlakozó látható. Ez egyrészt dicséretes, végre kezdünk a szabvány dolgok irányába menni, másrészt szomorú, mivel a készülék ezen a bemeneten keresztül nem vesz fel áramot. Nem értem, miért olyan bonyolult ezt megoldani, az N85-nél sikerült, tehát nem mondhatjuk, hogy nem tudják az energiagazdálkodást erre felkészíteni.
Jobb oldalon a fedlap élére került a hangerőszabályzó. Ez kicsit fura, szokni kell, de tulajdonképpen nem gáz. A csukló közelében látható a 2,5 mm-es fejhallgató bemenet. Ez megint csúnya poén a finnektől, mindenki, mindenhol a 3,5 mm-es csati irányába megy. Az N85-nél például ezt is sikerült megoldani. A zsanér jobb oldalán egy gombocska csücsül, ezt megnyomva automatikusan nyílik a fedél, komoly vehemenciával ugrik fel. Az egésznek két baja van. Egyrészt nagyon mélyen ül a gomb, másrészt a zsanér mozgatása során olyan érzésem támadt, hogy a beépített rugó az utolsókat rúgja. Persze nem, de akkor is. Kinyitva feltárul az ezüst színű billentyűzet, kellemes méretű gombokkal, felül pedig a kijelző figyel. A fém(es) részek extra hatékonysággal gyűjtik az ujjlenyomatokat, ehhez igyekszenek a műanyagok is felzárkózni, de a kontesztet egyértelműen az előbbiek nyerik, nagy fölénnyel. Az illesztések a KGST időket idézik, és a fedlapnak is van némi holtjátéka csukott helyzetben. Kinyitva a készülék egy ívet ad ki, ez nagyon mutatós.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
