Előszó, külső
Épp múlt héten panaszkodtam arról, hogy az elsőszámú mobiltelefongyártó miért csak ugyanolyan kinézetű készülékeket dob piacra. Konklúzióra nem igazán jutottam, az viszont biztos, hogy szavaim süket fülekre találtak, sőt, tulajdonképpen pont az ellentes dolog történt meg, mint amit szerettem volna: a GsmLine.hu-nak hála kaptam egy újabb tucatnokiát, amit ezúttal 2730 classic-nak hívnak, de tulajdonképpen ugyanúgy néz ki, mint a múlt héten tesztelt 2710 vagy épp a szintén nemrég nálunk járt C5. Gyorsan felnéztem hát a webre, hogy kiderítsem, minek az apropóján dobták piacra ezt a készüléket. Hamar választ kaptam: jelenleg ez a legjobb ár/érték arányú készülékük, sőt, talán az egész piacon ez a masina rendelkezik az egyik legjobb mutatóval ezen a téren. Hogy miért? Nem szeretem lelőni a poént, de nem bírom ki: bruttó 22 000 forintba kerül, van benne 3G, a kijelzője pedig QVGA felbontású. Tovább is van… mondjam még?
Hallani nem hallom, de tudom, hogy mondani kell, mert valószínűleg nem csak az én érdeklődésem csigázta fel az újdonság. A doboza mondjuk nem külösebben ínycsiklandozó, mivel elég pici és pontosan úgy néz ki, mint a többi alsókategóriás Nokia doboz, ráadásul (nem meglepő módon) tartozékok terén is a 2010-ben elvárható, ám azt egy hangyányival sem meghaladó szintet nyújtja: van hozzá töltő és headset, az adatkábel hiányzik, cserébe van egy 2 GB-os microSD kártya.
Már több készülékről mondtam, de most talán teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy a 2730 a 2630 egyenes ágú leszármazottja, utódja, az újabb jelölt az okosabb alsósok trónjára. Szintén az ultrakönnyű kategóriában versenyez, tömege mindössze 87,7 gramm, amihez átlagos méret (109,6 x 46,9 x 14,4 milliméter) és közepesen gyenge anyaghasználat tartozik. A hátlap kicsit gyengének tűnő, de a lehetőségekhez képest kellemes tapintású plasztikból készült, oldalt krómozott hatású keret fut körbe, a kijelzőt ellenállónak tűnő, de azért egész könnyen benyomható plexi védi a fizikai behatásokról. Az összeszerelés minősége egész korrekt, nyekerségt csak tényleg nagyon erős nyomkodással tudunk kicsikarni a masinából, viszont azt is túlzás lenne állítani, hogy ez a precíziós illesztés netovábbja. Maradjunk tehát annyiban, hogy ezért az árért ez a minőség bőven kielégítő.
Az előlap tetején egy apró mélyedés található, mely a telefonhangszórót rejti, fény vagy távolságérzékelő szenzort és másodlagos kamerát ne is keressünk. Kicsit lejjebb került a gyártó méretes logója, mely alatt a 2 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixeles felbontású TFT-kijezlő került. Erről ugyanazt mondhatom el, amit a testvérmodellekben található, hasonló parapméterű panelekről elmondtam: a képminősége szemből nézve elég kellemes, ám a betekintési szöge szánalmasan alacsony, gyakorlatilag tényleg csak pontosan szemből nézve ad értékelhető képet, ha már egy kicsit is elmozdítjuk a telefont, világos/sötét/inverz képet kapunk, attól függően, hogy merre mozdultunk el. A gombsor sem a legjobban sikerült kreálmány a világon, felül vannak a szoftveres gombok, amiket a kijelző plexijének kemény pereme miatt nem lehet normálisan megnyomni, alattuk a rossz nyomásponttal rendelkező híváskezelő gombok kaptak helyet, középtájon pedig a korrektül használható, ám nyomkodás közben kínai készülékeket megszégyenítő hangokat kiadó, akciógombbal ellátott d-pad üldögél. Alul a szintén hangosan kattogó, talán picit apró, de egyébként nagyjából használható numerikus rész található. A hanghatások mellett szintén nem tudok elmenni: miért van az, hogy a kínai készülékek ezen a téren egyre jobbak, a Nokiák pedig egyre rosszabbak?
A hátlap teljesen puritán, a lekerekített éleknek köszönhetően kicsit szappantartó hatású, viszont kellemes fogást biztosít. Felül kapott helyet a krómozott keretben üldögélő 2 megapixeles kamera, mely mellé a gyártó nem szégyellte felírni a felbontást. A Nokia feliratot ettől a résztől egy horizontális irányú díszcsík választja el, plusz említésre méltó a pepita mintával ellátott kihangosító hangszóró, mely a masina aljára került. Ilyen dizájnelemmel eddig még nem találkoztam; úgy tűnik, hogy mégis van új a nap alatt!
Az oldalsó részek egy kivételtől eltekintve pont olyanok, mint az átlagos középkategóriás készülékeknél, ami azért nagyon kellemes, mert ez nem egy középkategóriás, hanem egy low-end készülék. Az egyedüli különbség a hangerőszabályzó gombok hiányában merül ki, megtalálható viszont a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, a vékony csatlakozós Nokai töltő (felül), a fedlappal takart microUSB csatlakozó (jobbra) és a szintén gumilappal védett microSD bővítőhely (balra). A mikrofon alulra került, a csuklópánt rögzítési helye pedig az adatcsatlakozó fölé került.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
