Multimédia, adatátvitel

A szoftveren kívül többek közt a kamera is a One-ból érkezett. UltraPixel, tehát egy 4 megapixeles szenzorról van szó, amely 1/3” méretű, így a pixelek nagyobb méretűek az átlagosnál, és több fényt tudnak befogadni, amire az f2.0 fényerejű optika is rásegít. Elvileg hiányzik belőle az optikai képstabilizátor, ezt meghagyták a One-nak (pedig hely lenne rá bőven). A kezelőfelület nem bonyolult, bár jól jönne, ha néhány dolgot ki tudnánk tenni gyorsikonként. A beállítások bőségesek, a fotófelbontás ugyan nem állítható, de ezen kívül fehéregyensúly, ISO, élesség, kontraszt, HDR, előre beállított témák, időzítő, arcfelismerés, érintős fókusz és még kismillió más is van. Az Instagramm rajongói külön örülhetnek, mert számos képmódosító effekt közül választhatunk, így nem kell a programmal utólag szerkeszteni, egyből mehet az internetre. Ja igen, a fizikai kameragomb továbbra is hiánycikk, bár az exponálás és mentés extrém gyors.

Az elkészült képek... hát nem nagyon győztek meg. Az nem feltétlen baj, hogy nem 20 megapixeles felbontásúak, viszont a minőségük nem az igazi. Jók a színek, de túl erős a zajszűrés, amitől olajfestmény lesz az egész, a részletek elvesznek. Ráadásul hol tényleg nagyon kevés a zaj, még a sötét részeken is, hol meg a vakító égen is ott figyel. A HDR is elég furán működött, ugyanis a kép egészét, tehát az egyébként is túl világos részeket még jobban kivilágosította. Éjszaka meg az is gond, hogy a fókuszálás túl gyors, mire a segédfény rendesen megvilágítaná a témát, már exponál is, a LED meg ugyan szép nagyot villan, de a kép teljesen életlen lesz. Azért akad néhány kellemesen sikerült kép, ha a zajszűrésen csiszolnak, akkor jó lesz, de ez most így nem lóg ki az átlagból. Videónál nincs gond, fullHD felvételek rögzíthetők, sztereó hanggal, folyamatos fókusszal, közben fotózhatunk is. Egy tesztfelvétel ITT megtekinthető.

Ami viszont nálam vitte a pálmát, az a zene. BeatsAudio, BoomSound, sztereó hangszórók, van itt minden. A lejátszó jól néz ki és jól is használható. A zenéket szűrve kapjuk, albumképek látszanak (sőt, képes pótolni is azokat), a lejátszás a státuszmenüből és a lezárt képernyőről is vezérelhető. Kapunk vizualizációt is, de a legfontosabb persze mégis a hangzás. Az pedig rendben van. Nem kicsit, hanem nagyon. A sztereó hangszórók is élből leütik szinte bármely, a piacon lévő készüléket, az egyik kivétel épp a One. Annak a fémháza szebben adja vissza a mélyebb hangokat, itt kicsit háttérbe szorulnak. Aztán ha fülesre váltunk, nagyon komoly hangzásban részesülünk. Bár a BeatsAudiora sokan úgy tekintenek, mint egy erős mélyhangkiemelésre, ezúttal nem erről van szó. Ha kikapcsoltam, a hangzás teljesen lapos, dinamikátlan katyvasz lett. Bekapcsolva viszont ég és föld, a mélyek valóban picit hangsúlyosabbak, de az egész mégis sokkal-sokkal jobb, tisztább, abszolút kellemes hallgatni, pedig csak a szokásos Sony fülesemmel használtam, nem valami prémium cuccal. Aki mégis megunja a saját zenéit, annak ott a rádió, RDS, integrált zenefelismerés, úgy működik, ahogy kell.

Adatátvitelben sincs szégyenkeznivalója, tulajdonképpen minden benne van, amire most vagy később szükségünk lehet. Négysávos GSM, négysávos HSDPA és ugyancsak négysávos LTE gondoskodik a mindenhol elérhető legnagyobb sebességről. HSPA-n 42 Mbit, LTE-n akár 100 Mbit is elérhető, úgyhogy nehéz belekötni. A WiFi az a/b/g/n szabványokon kívül már az ac-t is ismeri, persze DLNA, WiFi Direct, hotspot és duál frekvencia is megy neki. A Bluetooth 4.0-s, sztereó, kapunk NFC-t, az infra is megvan (csak távirányításra), a microUSB pedig MHL-t tud, tehát videokimenetként is használható. Navigáció esetén se lesz gondunk, a GPS mellett a GLONASS rendszerrel is jóban van, a behangolás gyors és stabil. Belső memória gyanánt 16 GB áll rendelkezésre (ebből kicsivel több, mint 10 GB elérhető), a bővítés pedig microSD-vel lehetséges, egészen 64 GB-ig.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!