Multimédia

A hátlapra 13 megapixeles kamerát szereltek az Elephone mérnökei. A szoftverhez viszont nemigen nyúltak, az Androidra jellemző felület és beállítási lehetőségek fogadják a lelkes júzert. Ha 4:3 arányú képet csinálunk, akkor érjük el a maximális felbontást, 16:9-es képnél csak 8 megapixelt kapunk. A részletes beállításokat a kereső bal alsó sarkából ránthatjuk elő, itt elég sokféle opció akad, nincs köztük különösebb extra, de nem is hiányzik semmi. Van HDR, geotagging, panoráma, sorozatmód, önkioldó, állítható az ISO, az élesség, a kontraszt, a vaku, van arcszépség-javító (magyarán szétmossa a fejünket az algoritmus), és bemozdulásfigyelő is, amely elvileg automatikusan exponál, ha mozgást észlel. Ez nálam nem akart sehogyan sem működni, de biztos rosszul mozgok.

[+]

Az előlapi kamera 8 megapixeles, ami elég sok. Igazából feleslegesen sok, nem ettől lesz selfie-mobil egy okostelefon, hanem attól, hogy a relatív magas felbontás mellett fel tud mutatni még néhány extrát. Mondjuk szélesebb látószöget, valamiféle vakuzási opciót, vagy éppenséggel egy sereg olyan effektet, amivel az arckép megbolondítható. Itt semmiféle ilyesmi nincs, ráadásul az előlapi kamera minősége még a hátlapinál is sokkal gyengébb, pedig az sem egy kifejezett kéjhömpöly, mutatom:

A fotók azért annyira nem tragikusak, de gyakorlatilag minden olyan hiba megtalálható rajtuk, ami a mobilos optikákra jellemző lehet. A dinamikatartomány rettentő szűk, nagyon könnyen beégnek a világosabb részek, mintha a gépet zavarná a fény, miközben ugye abból dolgozik. A fókuszálás nem mindig sikerül frankón, de az elvileg éles képeken is elmosódnak a részletek, miközben a képzaj is megmarad. A színhőmérséklet enyhén lilásba hajlik, nyilván ezen hibák egy részén talán sok szoftveres csavargatással lehet segíteni, de az Elephone P2000 hátulján egy meglehetősen olcsó optika ücsörög és láthatóan a szoftverrel sem szórakoztak sokat. Ez a videózási képességeknél is látszik, itt van egy 1080p felbontású tesztfilmecske.

Zenében kicsit jobb a helyzet, bár itt sem törték magukat dirib-darabra a fejlesztők, a gyári Play Zene a hivatalos lejátszó, persze így aztán van equalizer, vannak albumborítók, lejátszási listák, ismétlés és véletlenszerű üzemmód is. A hátlap aljára tett hangszórónak érdekes módon jót tesz, ha mondjuk lerakjuk egy ágyra, mert így ugyan halkabb, de tompább is lesz a zene, ami elveszi azt a meglehetősen éles, némiképp fülsértő jellemzőjét a P2000 által szolgáltatott produkciónak, ami egyébként igaz rá. Hangosnak hangos, de torz is. Akad viszont FM-rádió, amihez fülesre lesz szükségünk, de egész jó a vételi érzékenysége.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!