Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Akkor nézzük az idill másik oldalát:
    A kutyák szaporodnak, ezért minden tavasszal a szuka kölykeit beleölik egy vödör vízbe.
    A csatorna, derítő hiánya miatt a szennyvíz a tóba ömlik. Ráadásul sokan használják illegális szemétlerakónak a tavat.
    A szülők egész nap a földeken vannak és a gyerekek is besegítenek a munkába. A föld megművelése a szívet is megkérgesíti nemcsak a tenyeret.
    Élmény összezárva lenni a csöndes tájban. Micsoda beltenyészete a különféle elfojtásoknak.
    A csillagos égboltban pedig nem gyönyörködnek, mert estére holtfáradtak és alszanak.

    Látszat alapján ítélni könnyű. Élni nehéz, városban, vidéken egyaránt.

    Ezért kapok agyérgörcsöt az ilyen bölcsnek szánt, valójában hamis tanmeséktől.

    [ Szerkesztve ]

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    válasz whiz #12 üzenetére

    A gondok mélyebben vannak. Egyszerűen félünk, még attól is, hogy megnyíljunk a másik ember felé. Vagy akár szóba álljak a gyermekemmel, mert egyből átlátna rajtam, hogy egy idegbeteg nudli vagyok, nem példakép, csak egy taposómalomban futkosó paprikajancsi. És így tovább.
    Nem az anyagi gondok vagy a hajsza készít ki minket, hanem a félelem. Bizony, még a meghittségtől is irtózunk, mert veszélyforrásnak látjuk a gyengébbik oldalunk felfedését.

    Ha valaki "bátor", akkor időt szakít magának, és szóba áll a feleségével, a gyermekével, és a falusi vendéglátóval is.

    Ennyi.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák