Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • PuMbA

    titán

    válasz narumon #206 üzenetére

    Mindez azért hátrányokkal is jár, mert olyan nincs, hogy minden előny. LP hátránya, hogy azért figyelni kell rá, tisztítani stb. :) Nem dobálhatod össze-vissza a lemezeket. Ha eltörik, akkor vége. Mindenki azt használja, ami a neki megfelelőbb. Stream esetén nem kell aggódni, hogy véletlenül ráül a lemezre a kutya, elhagyod, ráejtesz valamit stb.

    "Átlagban bármiféle digitisznél jobban szól a streameknél mindenképpen de a CD-nél is. A nagyfelbontású (valódi) tartalom talán ami egy szinten van vele."

    Ez is teljesen szubjektív. Roger Deakins szerint, aki Oscar díjat nyert fényképezésben a digitális felvétel már régen lehagyta az analóg filmes technikát, de Christopher Nolan a filmszalagra esküszik. Kinek van igaza? Mindkettőnek, mert mindketten a topon vannak, eltérő látásmódjuktól független.

    [ Szerkesztve ]

  • Vesa

    veterán

    válasz narumon #206 üzenetére

    Sose értettem, az LP miért szólna jobban? Ez nekem kultúrsznob szagú. Analóg ez igaz, alapvetően szólhatna akár jobban is, de az LP-ről közismert, hogy 2 lejátszás után már serceg, 15 lejátszás után már perceg, 50 lejátszás után már konkrétan pattog, 100 lejátszás után pedig örülhet az ember, ha nincs barázdatörés, és nem ugrik a tű. Értem én, hogy nosztalgia meg minden, de a "jól szól" fogalmába nekem nem tartozik bele az, hogy a zenei műbe mindenféle idegesítő zajok keverednek bele. Egy sercegő, pattogó zaj minden, csak nem oda való...

    Jim Tonic
    ?? Idéznéd, hogy az eredeti posztomban hol támadtam bárkit személyében? Ezt is rosszul értelmezted, ahogy a cikket is. Tényszerűen, én csak a véleményemet írtam le a kérdésről, megemlítve, hogy nem értem ezt a konteó áradatot ami itt megy. Nagyjából így keletkezhetnek az urban legendek is.

    [ Szerkesztve ]

    A tudomány a valóság költészete!

  • #00137984

    törölt tag

    válasz narumon #277 üzenetére

    Ortofon fej és az a drága gyémánt tű volt a lemezek hosszú életének a titka. :) Nem mellékesen jobban szólt az analóg LP az erősitőn, mint a magnódeck és a CD lejátszó. Még a drága S-karos Technics lemezjátszóra sem feltétlenül volt szükség, mert itthon az AKAI lemezjátszó igen népszerű volt. Többen upgradeltek ilyen AKAI minőségű lemezjátszókat és az eredmény általában elég jó volt... :) Egy kis alapismeret jó volt az LP lemezek lejátszásához, mert a lemezeket karbantartani és a lejátszó karok súlyozására egy kis figyelmet kellett forditani. Nekem ez már egy kellemes emlék, mert váltottam a CD és SACD, és a DVD lemezekre. A digitális hanglemezeknek és a lejátszóknak szintén kell egy kis odafigyelés, mert akkor nem karcosodnak és hosszú évek múlva is hibátlanul hallgathatóak maradnak.

    [ Szerkesztve ]

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz narumon #300 üzenetére

    Igen, csak ma nem sok értékelhető anyag születik. Legalábbis egyelőre. Egyébként Dr. AIX saját 24/96-os felvételeit hallgatva (tehát az egyes hangszerek ilyen bitmélységűek és felbontásúak igizve, amiről Te beszélsz, már a keverés, ami okkal 32 bit, amúgy zéró értelme), szóval az ő saját flac-jai elképesztően szólnak.

    De mind CD-nél, mind LP-nél a dinamika sehol sincs tape forrás esetén (azaz LP esetén még szarabb is, CD esetén pedig legalább nem romlott).

    Az LP-nél további torzító tényező a RIAA korrekció, illetve nem tudom, kinek mennyire audiofil az, ha a mélyhangokat a kétoldali barázdáltság limitációja miatt mono-sítják, nekem annyira nem hangzik faszán ennek a puszta ténye sem.

    Marha jól szól az LP, én is szeretem, hangulata van, de a precíztől vajmi messze van és igen, az eredeti anyag, sőt, a ma fellelhető albumokból a büdös életben nem lesznek digitál felvételek már.

    Viszont amikor azt mondom, hogy a létező legjobban szeretném megőrizni a korabeli mesterszalagokról készített "scan"-t, akkor biztos, hogy nem LP ismétcsak a médium, hanem CD minimum, de inkább egy 24/96-os FLAC, vagy DSD ha nagyon analógul akarunk szólni. (A Beatles-nek meg pláne húzza oda valaki a loudness-t, kb. egy Creedence Clearwater-től lehet leállni ezzel, ebben egyetértek). Mondjuk egy Madonna - Substitute for Love-nak vagy Frozen-nek jól áll a "Loudness" vagy mondjuk úgy, mastering során odaadott mélyhang. Csak ne legyen eltúlozva. Az erősítőkön korábban volt megtalálható Loudness jobb implementációkban egy Fletcher-Munson korrekciót adott, ami még jó is, nem a klasszik fos mélykiemelést.

    Vinyl és freki: a legegyszerűbb flac-ig se megy fel. A mai online világban nem a CD-hez kell már mérni (csak eddig azért hoztam szóba, mert elképesztő, mennyi minden belefér amúgy). A legjobb CD esetében is egy upsampling és akkor lágy szűrő mehet akkor nagyobb frekinél indítva a DAC mögé, ennyi előnye van. De a sima 44.1kHz-es móka is tökjó.

    A fülünk nem változik úgy genetikailag, ami indokolna ennél többet a médiumra rögzítve, legalábbis a Sony-Philips szerint. :D

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

  • Dißnäëß

    veterán

    válasz narumon #304 üzenetére

    Szerintem Neked velük kellene beszélgetned, itt szépen le van írva (és le van írva, a szó mindkét értelmében) a vinyl, mint olyan. [link]

    Itt pedig a mítoszok dinamikáról, frekvenciákról. És ezek nem hülye srácok. [link]

    A vinyl nosztalgia és az is marad, kivéve, ha pottyannak még bele emberek, mint légy a tejbe, tudatlanságból.

    Ahogy az egyik hozzászóló nagyon klasszul említi, a vinyl mivel analóg, bármiféle enkódolás hiánya miatt nincs frekvencia korlátja. Ez így elméletben marhaszép, de alul ugye eleve mono-sítanak mindent, különben a sztereó jel nagy kilengése kétoldali barázdáltságba nem fér bele, átmegy a jel egy RIAA korrektoron is, másrészt "fent" meg már csak zaj van, a médium magas alapzaja, mondjuk egy digitál síri csendjéhez képest - és ugye a dinamikatartományt ami meghatározza, alapvetően a jel/zaj arány.

    A digitálban pedig a médium által hozott limitációkat küszöbölték ki és hozták be helyette a kódolásbeli limitációkat, viszont ezek már CD-nél is bőven meghaladják az analóg vinyl médium általi korlátokat, nemhogy egy natív 24/96-os felvétel és akkor még csak PCM-ről beszéltünk, 1-bites DSD és a különféle DAC-ok minőségéről nem.

    A vinyl halott, ők a mai zenei világ OT-s rendszámú autói. Mivel most minden fronton dívik a retro, ebből is azt csináltak, ennyiről szól.

    Precizitásra visszatérve: a hangreprodukció nálam arról szól, hogy amit felvettek és rögzítettek a végső médiumra, attól a lehető legkevésbé térjek el.

    Ezt hívják úgy, hogy audiofil, high-end, akármi. Ha ezt direkt színezzük bármilyen módon is, az nem precíz reprodukció lesz. Életet vélünk felfedezni benne, kellemes a fülnek, stb stb, de köze nincs ahhoz, ami rögzítve lett eredetileg, akármi is legyen az.

    Szerintem ez végtelen vita lenne, ha folytatnánk, de jön a barátnőm és inkább sétálunk meg kefélgetünk jókat, ennek most több értelmét látom, mint világmegváltani egy kő vinyl-est :D

    Szép napot :D

    Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Új hozzászólás Aktív témák