Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Freddy76

    addikt

    No, Titanic befejezve. Csodás 920 perc volt…

    Szemeztem nagyon ezzel a készlettel, impozáns a mérete, tetszetős a végeredmény, és számomra a Titanic több, mint egy hajó, ami elsüllyedt az első útján. Annak idején kamaszkoromban minden, a Titanic-ról szóló könyvet, cikket olvastam, minden filmet megnéztem, írtam róla házidolgozatot, az egyetemen pedig egy esszét – a Titanic-nak, az építésének, tragédiájának ugyanis elég komoly hatása volt, számos „tengerjogi”, biztosítási jogi, kártérítési jogi intézményt írt át, emellett szimbolizálta a végét annak a korszaknak, amelyet az ember technológiai fejlettségébe vetett hit fémjelzett, nem véletlen, hogy a számtalan (sok ennél is súlyosabb) tengeri katasztrófa közül éppen ez az, ami immár 110 éve töretlenül foglalkoztat minket. Nem véletlen, hogy számos történész az ipari forradalommal kezdődő újkor lezárását a Titanic tragédiájához köti.

    A méret, a témához való kötődés okán adja magát az összehasonlítás a Falconnal, amelyről itt írtam. Amint olvasható, hiába az ikonikus hajó, a popkulturális jelentőség, a klasszikus filmek iránt rajongás, az építési élmény kiábrándító volt, a végeredmény értelmetlenül nagy, és feleslegesnek tartottam a hétezer-ötszázas elemszámot is. Itt semmi ilyesmiről nincs szó.

    A doboz impozáns, elegáns, nagy, illik a készlethez. A kicsomagolás szintén élmény, jóleső izgalom fogott el, ahogy egyenként vettem elő a dobozokat. 46 számozott zacskó van, elosztva három részre: orr-rész az orral, a híddal, felépítmény első részével és az első kéménnyel, a középső rész a felépítmény nagyjával és két kéménnyel, és a hátsó rész, a negyedik (valóságban nem működő) kéménnyel, hátsó híddal, tattal, kormánylapáttal, hajócsavarokkal. Mindhárom rész külön dobozban van, és külön útmutató tartozik hozzá. Az útmutató kemény karton „borítékban” van, így nem sérül, és ha visszatesszük építés után az üres dobozba, nem gyűrődik.

    Az építési élmény pazar, minden percét élveztem. Egyáltalán nem repetitív, sőt, kimondottan izgalmas, érdekes. A hajó vázában-belsejében sok színben pomáznak az elemek, de ez egyáltalán nem öncélú, sőt: ezáltal válik könnyen követhetővé az építés útmutató, könnyen kizárhatók a hibák, egy-egy szakasz végén könnyen ellenőrizhető, hogy minden a helyén van-e. Nem unalmas a „csempézés”, a pici elemek egymásba illesztése sem. Nincs az, mint a Falconnál, amikor össze-vissza dobáltunk a hajóra kis biszbaszokat, hogy a felület a végén olyan biszbaszos legyen, mint a filmen (bocsánat, nem tudok rá értelmesebb szót), minden a helyén van. Különösen ötletes, ahogy a tervező megoldotta az íveket, egész hihetetlen látni, ahogy a látszólag össze-vissza nyíló-hajló-görbülő elemek összeállnak, lezárva-létrehozva a tökéletes formát. Egészen hihetetlen irányváltások vannak az építésben, remek ötletekkel oldja meg a tervező, hogy a főként függőleges (lentről felfelé haladó) építés irányt váltson ne csak vízszintesen, hanem adott esetben más szögekben is.

    A hajó három részének mindegyike két másik szekcióra oszlik fel, így egyszerre a teljes hajó kb. hatodán dolgozunk. Aztán ha ez kész, félretesszük, jön az adott rész másik fele, majd ezeket összeillesztjük, és így áll össze egy-egy rész. Vagyis nem kell elfoglalni az étkezőasztalt (mint a Falcon esetében), kisebb helyen is lehet építeni. Az egyes részeket néhány kiálló pin, egy „kampós” csatlakozás rögzíti, de az igazi trükk az összeillesztéseket egyben tartó, az építménybe tökéletesen illő tartórudak. Az egyes részek – annak ellenére, hogy amint írtam, két félből állnak – masszívak, könnyű őket mozgatni, abszolút nem kell félni a széteséstől. A három rész összeállítása nagyon könnyű, a szétválasztás ugyancsak, a végeredmény mégis rendkívül egységes, masszív – aki nem tudja, hogy hol keresse, nem találja meg az illesztési pontokat. A legbonyolultabb a legutolsó rész felépítése, egyben ez adja a legnagyobb élményt. A tat leghátsó, „Titanic, Liverpool” feliratot is tartalmazó elemének felhelyezését követően zavart, hogy a két oldalelem nem illeszkedik pontosan, van pár milliméter holtjáték, de úgy voltam vele, hogy ezt a formát máshogy nem lehetett kihozni. Aztán ahogy építek, kattan egy elem egy észrevétlenül ott árválkodó stud-on, és máris fixen rögzülnek az odalelemek, nincs játék, nincs rés.

    A kész készlet pazarul néz ki, már egész kis távolságból sem látszik, hogy Lego. Tökéletesen adja vissza a hajó formáját, nagyságát. Minifig természetesen nincs, matrica sem, és ennél a készletnél valószínűleg nem igazán van értelme játszhatóságról beszélni (bár őszinte leszek, nem nagyon hinném, hogy bármely fórumtárs nagy csatákat játszana pl. a kalózos szettekkel), de van pár érdekesség, az elválasztások metszetében felismerhetőek a hajó egyes részeinek (sétafedélzet, nyugágyak, kabinok, étkező, medence, stb.) imitációi, a két nagy motor pedig forgatja a hajócsavarokat, de ennek ellenére ez 100 %-ig kiállításra termett.

    Zseniális tervezői munka eredménye a Titanic, mind a 9090 elemét indokoltnak tartom, valóban kellett ennyi, hogy ilyen tökéletesen adja vissza az eredeti hajót. Az pedig, hogy az építési élmény az elsőtől a kilencezer-kilencvenedik elemig érdekes, izgalmas, kifejezetten örömteli meglepetés.

    Kedvenc készletem ezidáig. Sajnálom, hogy elkészült, még építeném…

    "Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."

Új hozzászólás Aktív témák