Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • sifarr

    senior tag

    válasz ollie #24284 üzenetére

    De most ezzel pont alátámasztottad amit írtam, hiszen kicsalt pénzekről volt szó.
    Te erre a hsz-emre reagáltál és ezt emelted ki belőle:
    Alapesetben az a jogszabályi vélelem, hogy a számládra érkező pénz jogosan a tiéd.

    A hsz-ben az esetet a bankok oldaláról vizsgáltam, ők mit tudnak csinálni egy csalásos utalás esetében. Nem sokat.
    Az utalást küldő bank nem sokat tehet. A biztonsági rendszere esetleg jelezheti, hogy gyanús az utalás, pl. nagyon eltér az ügyfél szokásos utalásaitól, de emiatt az utalást még nem tagadhatja meg, az teljesül. Majd utólag megkeresi az ügyfelet, ahogy történt is. De az, hogy az ügyfél azt mondja, hogy nem ő utalt, önmagában kevés, hogy a bank kimondja: csalás, visszaélés történt. Nem is teheti, mert bűncselekmény tényét nem bank, hanem az igazságszolgáltatás mondhatja ki bizonyítás után.

    Az utalást fogadó bank egy beérkezett összegre úgy tekint, hogy az a számlatulajdonos ügyfélé. Ez a vélelem. Honnan és miből tudhatná, hogy nincs így? A bank számára a tévesen utalt pénz is az ügyfele pénze egészen addig, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője. Ki bizonyíthatja ezt? Az ügyfele, ha elismeri, hogy a pénz nem az övé. Vagy marad a bíróság.

    Az ügyfél helyzete, aki a téves utalást kapta egészen más. Mert ő tudja, hogy a pénz nem az övé, hiába van a számláján. Azt a pénzt pedig nincs joga elkölteni. Ha mégis megteszi, akkor bíróság marasztalja el, és kötelezi a pénz visszafizetésére a tévesen utaló tulajdonosnak.
    Ez pont ugyanaz a helyzet, mintha pl. találnál 10 milliót az utcán. Nem a tiéd, nem költheted el. Ha mégis és lebuksz, elmarasztalható vagy.

Új hozzászólás Aktív témák