Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Sturlung

    csendes tag

    Egy néhány nap híján 5 éves bad sector-os P-ATA-s merevlemez garanciás kicserélésekor nem találtak a raktárban P-ATA merevlemezt, ezért felajánlották, hogy választhatok másat. Így szakadt a nyakamba váratlanul egy SSD, némi különbözeti díj kifizetése után. Szóval most ismerkedem az SSD-kkel és rögtön van három kérdésem:

    1) Ha mondjuk két darab rendszert futtatnék az SSD-ről, mondjuk egy Linuxot és egy Windows-t, de az egyiket sokkal nagyobb mértékben használnám, mint a másikat, akkor ez azt jelentené, hogy az SSD egyik "részét" többet használnám-e, terhelném-e? Vagy a particionálás itt egy felszíni felosztás csupán, és a terhelés (a felülírások száma) szépen eloszlana az SSD egészén, függetlenül attól, hogy az egyik partíciót többet nyúzom, mint a másikat?

    2) Többfelé ajánlják a hosszú élettartamhoz, hogy maximum 60-70%-s telítettséggel használjam. Ez logikusan is hangzik. DE:
    2.1) Teljes mértékben elég-e az, ha egyszerűen soha nincs megtöltve az SSD 60-70%-on túl, miközben particionáláskor az egész tárhelyet felhasználtam?
    2.2) Vagy az segít-e igazából, ha 40-30%-át nem is particionálom az SSD-nek, meghagyva üres területnek? Nyújt ez valami pluszt ahhoz az esethez képest, ha az egész particionálva van ugyan, de nincs megtöltve?
    2.3) Vagy az segít-e igazából, ha a "hdparm -Np" paranccsal bekapcsolom a HPA-t (Host Protected Area), és ennek nyomán a operációs rendszerek nem is látják az SSD kapacitásának egy részét? Nyújt ez valami többletet?

    3) Hosszabb használat után (például néhány újraklónozásos kényszerhelyzetet kövezően) javít-e az SSD teljesítményén a totális visszaállítás a gyári üresség állapotába az "ATA Secure Erase" metódussal (time hdparm --user-master u --security-erase password /dev/X)?

Új hozzászólás Aktív témák