Új hozzászólás Aktív témák

• #156377 gbors nagyúr

  Új Válasz 2023-01-07 23:10:44 #156377

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Whiplash (2014)
  Ez már jó ideje ott figyelt a listán, végre bepótoltam. Film a zenész-tanonc világban uralkodó kíméletlen versengésről, ill. egy olyan tanár-diák viszonyról, ahol a tanár radikális eszközökkel igyekszik a diákokat minél alaposabban kimozdítani a komfortzónából, és minél kiemelkedőbb teljesítményre sarkallni.
  A film nagy része ennek a kapcsolatnak a fejlődéséről szól Andrew (Miles Teller) és Fletcher (JK Simmons) között, nyers, minimális keretek között bemutatva Andrew életét és a zenélésért hozott áldozatokat. A láthatóan alacsony költségvetés még jót is tett a filmnek, a sokszor klausztrofób, nyomasztó jelenetek nagyon életszagúvá és átélhetővé teszik a diák és a tanár "harcát", érezhető, ahogy egyre növekszik a feszültség, és várható, hogy Andrew előbb-utóbb valami komoly hülyeséget csinál, ami az elutazós koncerten meg is történik. Aztán egy fura intermezzo következik, amelyben JK Simmons elmagyarázza, mi is történt eddig a filmben (wtf?), és az utolsó 15 percben jön a bosszú, a visszavágás, és végül a híres dobszóló, ritka katartikus módon lezárva a történetet.
  Nagyon erős, helyenként borzasztóan kellemetlen film a Whiplash. JK Simmons alakítása óriási a mindenféle kompromisszumra és engedményre képtelen tanár szerepében, akiről azért elég jól kiderül, hogy bár komolyan gondolja a tehetségek felkutatását, igazából egy szadista, nárcisztikus, egomán vadbarom, és a jazz-szakma kitűnő ürügyként szolgál ezen hajlamainak büntetlen kiélésére. Miles Teller kitűnően játszik alá, és bár viszonylag nagy lépésekben haladva, de hihetően mutatja be Andrew átalakulását a történések során. Az egyetlen problémám a filmmel, hogy nagyon egyoldalú - azt plasztikusan bemutatja, hogy egy klasszis jazz-zenésznek milyen nehézségekkel kell megküzdenie a klasszishoz vezető úton, de az egész öröméről az utolsó jelenetig gyakorlatilag egyetlen szó sem esik.
  Valahol 8-8.5 pont köré értékelném a filmet - viszont ott van még a soundtrack, ami néhány remekül kiválasztott klasszikus és számos, a filmhez írt darab kombinációja. Na ezt az elejétől a végéig imádtam, pedig nem vagyok különösebben nagy jazz-rajongó. Szóval 9/10.

  #értékelés

  [ Szerkesztve ]

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák