- Újabb Samsungok telepíthetik a Galaxy AI-t
- Samsung Galaxy Note20 Ultra - a tollnak nincs ellenfele
- Képeken az egyik kameráját elvesztő Sony Xperia 10 VI
- Samsung Galaxy S24 - nos, Exynos
- Vodafone-ra áttért Digi Mobilosok
- Samsung Galaxy S24 Ultra - ha működik, ne változtass!
- Mindent megtudtunk az új Nokia 3210-ről
- Apple iPhone 15 Pro Max - Attack on Titan
- Egyre közelebb a Poco F6 startja
- iPhone topik
Hirdetés
-
AMD Radeon undervolt/overclock
lo Minden egy hideg, téli estén kezdődött, mikor rájöttem, hogy már kicsit kevés az RTX2060...
-
Sokat fogyaszt az AI, egyre több az adatközpont, kell az atomenergia
it Az AI-t kiszolgáló adatközpontok olyan nagy energiaigénnyel bírnak, hogy egyre több atomenergiára van szükség.
-
Lunar Lander Beyond teszt
gp Nagyon sok évtizeddel az eredeti Lunar Lander megjelenése óta ismét ezen a címen jelent meg Atari logóval egy játék. Vajon mennyit javult a játékdesign a hetvenes évek óta?
Új hozzászólás Aktív témák
-
trigorin
aktív tag
Sokan reklamálnak az AI miatt, egyelőre én nem találom annyira vészesnek, sőt ügyes húzásait fedeztem fel.
Első játékom tolom Warlord fokozaton, tiny map, görögökkel.
Az kissé furcsa volt, hogy a térképen lévő két nagy kontinens közül az egyikre egymagam kerültem, míg a három rivális a másikra. Sokáig tehát csupán a barbárokkal kellett időről időre megküzdenem, amúgy apránként bepöttyöztem a kontinenst a városaimmal, és adtam a fejlődésnek. Jó darabig vezetőnek talált a játék ilyen-olyan kategóriák szerint értékelve a teljesítményeket.Az Optic kifejlesztése után legyártottam a Caraveleket, és elindultam világot látni. (Szomorú, hogy nincs jutalma, de legalább egy fanfáros notificationje a Földet először körbehajózó nemzetnek.) A másik kontinensen India, a germán és a római birodalom szorongott. Pontosabban a germánokat szorongatta a másik kettő. Mihelyst odaértem, az indiaiak és a rómaiak is megkörnyékeztek egymás elleni áskálódásukkal, de kívül maradtam a konfliktuson. Végül, amikor a németek likvidálására kértek fel, beadtam a derekam. Németek hamar kilőve, megkaptam Berlint puppetként, India meg a másik maradék városukat. Ahogy elnéztem a városneveket, India már korábban elvett a németektől területeket.
Éreztem, hogy innentől a maradék két nagy birodalom viszályából nekem is ki kell vennem a részem. Végül a rómaiakkal lettem pártos, együtt leradíroztuk az indiai birodalmat a térképről. A mocsok rómaiak sorra foglalták el a városokat, ráadásul úgy, hogy én leamortizáltam egyet, majd azon nyomban jött pár egységgel, és a tényleges megszállást ő végezte el. Gusztustalan, de nagyon praktikus megoldás. Nekem úgy kellett iparkodnom, hogy legalább a távolban lévő fővárost megkaparintsam, szerencsére sikerült.
És innentől szép a dolog. Ott vagyunk ketten a rómaiakkal, fejenként 8-10 várossal (tiny map, ismétlem), nagyjából azonos katonai erővel, én egy picit többel. Az ipari kor végén, egypár szövetséges városállammal, gondoltam, rágyúrok a diplomáciai győzelemre. Hamar megvásároltam még annyi városállamot szövetségesnek, ami több volt, mint a minimum (7 kellett, nekem lett 9), majd elindultam az UN-t lehetővé tévő tech (talán Globalization) felé a fejlődési fán.
De a mocsok római birodalom, vélhetően megsejtve, mik a szándékaim, elkezdte sorban elfoglalni a velem szövetséges városállamokat. Ráadásul a támadások előtt még üzenetet is küldött nekem, hogy, bár tudja, hogy szövetségeseim, de hát így-úgy szüksége van az erőforrásokra, ugye nem bánom. Mivel féltem a háborúzástól vele, rálegyintettem. Bíztam benne, hogy gyorsabb vagyok. De nem. Egy vagy két körrel az UN kialakítása előtt pont annyi városállamot foglalt el, hogy esélytelen legyek a diplomáciai győzelemre, ugyanis már csak 6 szavazatot kapnék.Szóval szerintem annyira nem hülye az AI. Mondjuk tapasztaltam olyat, hogy tengerről lőttem egy parti egységét valamely háborús övezeten kívüli területen, és még véletlenül sem mozdította volna arrébb. Mindazonáltal böcsülettel ostromolta a városállamokat ágyúkkal, és mindig ott volt a közelben egy gyalogos egysége is, hogy, amint lehet, elfoglalja.
Aggódtam a tengeri egységek kezelése miatt is, hajókat csak a barbárok részéről láttam a vizeken kóricálni, olvastam, mások is panaszkodnak, hogy az AI nem gyárt hajókat, de aztán azt is olvastam, hogy szokott, ha látja az értelmét.
-
trigorin
aktív tag
válasz
trigorin
#167
üzenetére
Végül befejeztem és meg is nyertem a játékot.
Ott tartottam, ugye, hogy a maradék rómaiak megakadályozták a jól kigondolt diplomácia győzelmem azzal, hogy elfoglaltak annyi velem szövetséges városállamot, hogy már nem juthattam kellő szavazathoz a későbbi, győzelemről szóló szavazásokon.
Éppen ezért kicsit átrendeztem az amúgy nem túl erős és hatalmas seregem, majd megtámadtam Rómát. A cél az volt természetesen, hogy legalább egy városállamot felszabadítsak, mert az ugye onnantól rám fog szavazni, akármi van. El is kezdődött a háború, eleinte megijedtem, mert nem volt egyértelmű a siker. Rendesen megindult felém, bár azt hamar észrevette, hogy az általam kiszemelt területen nem sokáig jut szóhoz. Éppen ezért (okosan) máshol próbálkozott, ahol nem voltam jelen seregekkel. El is foglalt két várost, de ez nem érdekelt, még számítottam is rá, hogy be kell áldoznom néhányat, eleve nem is terveztem, hogy a játék végéig békét kötünk. Időközben néhány egységet áthoztam a saját kontinensemről, pótolandó az amúgy igencsak megfogyatkozott haderőt az általam vezetett fronton. Végül is sikerült felszabadítanom egy városállamot, továbbá még egy másik várost is, ami korábban az addigra már likvidált indiaiaké volt, utóbbit azért mertem megtenni, mert mint játékos már kevéssé rúghatott labdába, de a garantált szavazata jól jött.
Ráadásul a rómaiakkal aztán békét is kötöttem, visszakaptam tőlük egy városom.Mindeközben felépítettem az UN-t, majd jött a szavazás, és nyertem.
Még mindig nem tartom hülyének az AI-t. Szerintem megrpóbált sok mindent, az pedig, hogy gyorsan elfoglalta a városállamokat, hogy ne lehessen diplomáciai győzelmem, különösen imponált. Mindazonáltal lehetett volna több sütnivalója, és legyárthatott volna pár hajót, mert a háborúskodás során alaposan megtámogattam a támadásaim rombolókkal, ráadásul egy 3-4 fős seregem úszott át az óceánon mindenféle védelem nélkül az ő városai felé. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ebben a játékban, főleg Warlord fokozaton, az AI-nak nem megy olyan gyorsan az építkezés. Vásárolni sem mindig tud, nincs rá elég pénze, és az sem garantált, hogy ha a nagy hajófölényemre koncentrál, egyidejűleg a szárazföldi seregét is tudja pótolni. Ha már korábban készült volna a tengeri védelemmel, megnehezítette volna a dolgom rendesen.
Majd kipróbálom magasabb fokozaton. Bár az mondjuk irritál, ha tudom, hogy az ellenfél azért van túlerőben, mert egy halom bónuszt kap.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
Még nem futottam negatív egyenlegbe, de elvileg ilyenkor a kutatási pontjaidból fedezi a hiányt, ami természetesen a fejlődést lassítja le radikálisan. Ugyanakkor arról meg nem olvastam, hogy a finanszírozási nehézségek miatt egységet oszlatna fel (noha beleférne a koncepcióba ez a következmény is, bár ilyenkor mindig kérdés, melyik egység tűnjön el).
Szerk.: nem inkább csak valamelyik tanácsadód jelezte, hogy nem ártana feloszlatnod néhány egységet?
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
válasz
CPT.Pirk
#182
üzenetére
Mivel egyedül voltam egy kontinensen, nekem is volt pénzem sok, de azért gyakran futott deficitbe az államháztartás, néha elég magasba. Hiányt azonban sosem produkáltam. Hozzáteszem, Warlord fokozaton.
Nem egyszerű feladat a birodalom fenntartása, sem anyagi szempontból sem a boldogság biztosítása terén. Néha teljesen elfelejtettem, hogy bizonyos resource-ok másoktól jönnek, és amikor háborúba kerültem vagy lejárt egy-egy szövetség vagy egyezség, hirtelen negatívba ment át a boldogság. Akárhogy is, rá vagy utalva a környező népekre, ezért nem lehet agyatlanul terjeszkedni."Mondjuk ennek a területnek meg az a hátránya, hogy egy hegyvonulat és egy városállam választ el a "fő" területtől, így két oldalt csak 1-1 kockányi területen lehet járni, ha az AI ottfelejti az egységét, akkor nem tudok kimenni tőle."
Az Elementalban elvileg az ilyen "unbalanced" helyzetek elkerülése végett hagyták ki a teljes random map generatort, és inkább előre elkészített térképeken helyezi le a rendszer véletlenszerűen az erőforrásokat. Megjegyzem, nem rajongok ezért az ötletért.
-
trigorin
aktív tag
válasz
PhilBrick
#202
üzenetére
"Szerintem pedig csak a termelt kultúrától függ, mekkora területe lehet egy városnak. Ha nagy terveid vannak velük, hat egységről is összeérhetnek."
Ebben nem vagyok biztos. Úgy tudom, hogy egy város legfeljebb három hexa sugarúra hízhat. Természetesen a hat eseteben jó mérőszám az összeérésre, de annál nagyobb távolságból már nem lehetséges.
-
trigorin
aktív tag
Ti tudtátok, hogy van olyan, hogy unit supply? Nem maintenance, hanem unit supply. Sem a Civilopedia, sem a manual nem ír róla. Pontosabban az utóbbi megemlíti, hogy a Military Overview tartalmazza az ide vontakozó információkat. És tényleg, én is megtaláltam. A mértéke függ a városoktól és a populációtól. Ha túlléped a megengedett egységszámot, csökken a termelés. Nálam ez éppen előfordult. Genya egy dolog, mi?
-
trigorin
aktív tag
Azon gondolkodom, hogy a nem túl magas boldogtalanság büntetése, miszerint a városok növekedése az egynegyedére csökken, vajon nem kevés-e önmagában. Új játékot kezdtem és egy kicsit túlnőttem magam, a négy városom egyelőre csak úgy tudom boldogan tartani, hogy más civekkel üzletelek luxury resource-okat cserélve. Ha gebasz van, fuccs a cuccoknak és mindjárt ott a legörbült szájú piktogram.
Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy na ja, úgysem tudok éppen nagyobb birodalmat fenntartani, akkor meg nem leszarom, hogy éppenséggel lassabban nő a városok lélekszáma? Ha lehetne, talán éppen le is állítanám a növekedést (mondjuk erre ott van az "Avoid growth" opció). Nem volna jobb, ha lenne némi termelési kiesés is, mondjuk arányosan a boldogtalanság mértékével?[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
Reális, de, mint hátráltató tényező, kevéssé számít. Bár aztán arra is gondoltam, hogy a unit supply a városok számától és a populációtól függ, és ha nem foglalsz több várost, és a népességed sem nagyon nő a boldogtalanság miatt, ugyanakkor egy éppen zajló háború miatt gyártod az egységeket folyamatosan (és ide számítanak a workerek is), akkor meghaladhatod a limitet, amit, ugye, a termelés visszaesése követ.
-
trigorin
aktív tag
Háborúztam a franciákkal, majd békét kötöttünk. A béke lejárt, kaptam jobb oldalt a figyelmeztetést, hogy lejárt, megint lehet egymásnak hadat üzenni. Mondom, oké, jegyeztük. Következő kör, megint jön az alert, hogy békének vége, mehet a gyepálás. Mondom, ezt már egyszer mondtad, de azért köszi, hogy így igyekszel. Újabb kör, megint ott a figyelmeztetés. Kezdtem feszengeni, azért ez már mégis csak tolakodás. Jobb klikk rajta, eltűnt, nesze, most jobb? Újabb kör, érkezik a figyelmeztetés. Rájöttem, egyszerűbb, ha elfogadom, hogy innentől együtt élek ezzel az üzenettel. Azóta minden kör elején megkapom az alertet. Már fel se tűnik.
Egyébként nektek is csinál olyat a játék, hogy harc közben egy olyan helyen mutat támadást, ahol nincs is ellenséges unit? Üres a mező, de piros a karika a talajon, és kiírja a csata elemzését. A szomszédos mezőn persze van egység, arra is kiírja a statisztikát. Aztán, ha az üres mezőt megyek támadni, akkor az egységem eggyel arrébb megy és a tényleges egységgel küzd (így persze eggyel több mezőt is lép). Ezt kétszer-háromszor eljátszotta velem.
Az előző játékomban meg diszkvalifikálták az egyik egységem, de az ikonja ott maradt körökön keresztül a térképen. Fölé vittem az egerem, ki is írta, mi az ott, de lépni nem lehetet vele. És mindezt 1.0.0.20-nál. -
trigorin
aktív tag
Másik észrevétel, találós kérdés formájában. Sehol nincs elefántom. A fővárosomban van ló, legelővel. Ott tudok cirkuszt építeni (ennek előfeltétele, hogy legyen a város közelében ló vagy elefánt). Van két másik városom, egyiknél sincs se ló se elefánt. Mégis az egyikben tudok építeni cirkuszt, a másikban nem. Vajon hogy lehet ez?
Segítség: gondolkodj Civ IV-es módra.Gondolkodik, nem olvas lejjebb, gondolkodik.
Persze, nyilván az út. Vannak, úgy látszik, helyzetek, amikor az utak hasonló módon (is) működnek, mint az előző részben. Jópofa, mi?
-
trigorin
aktív tag
Biztos vagy benne? Tudtommal az erőforrásokat már nem kell utakkal a városokhoz kötni (be is roggyanna a gazdaság a sok útfenntartási költség miatt). Mindössze akkor számíthat ez, ha egy-egy épülethez oda van írva, hogy a közelben legyen valamilyen erőforrás (l. cirkusz).
Például a Factory-t vagy mi a szöszt akkor lehet építeni, ha van szened. De a szén nem kell, hogy a város határán belül legyen vagy út vezessen hozzá. -
trigorin
aktív tag
válasz
CPT.Pirk
#236
üzenetére
Ezt eddig még nem fedeztem fel. De tényleg, mi az értelme? Emlékeim kétféle erőforrás van a játékban: luxus és stratégiai. Mindegyik globális tárolóba kerül, nem kellenek utak.
Aztán persze van ez a cirkuszos dolog, ide kellenek az utak.
Van olyan például, hogy a márvány (marble) felgyorsítja valamelyik csoda építését, mint az az előző részben is volt?
-
trigorin
aktív tag
Korábban írtam arról, vajon elegendő-e az alacsony boldogtalanságért járó büntetés (városok növekedése egynegyedére esik vissza). Nos, mióta a második játékomban komolyan szembesülök a boldogtalansággal, azt kell mondanom, jó ez így. Eljutottam odáig is, hogy nagyon boldogtalanok voltak (termelés a felére, nincs settler gyártása, katonák ereje csökken). Szerencsére ezt rövid idő alatt korrigáltam, de a kis mértékű boldogtalanság gyakori probléma a birodalmamban. És bizony nem nőnek kellő ütemben a városok, ami hosszú távon lemaradáshoz vezet a riválisokkal szemben.
Egyszóval szerintem annyira nem lehet figyelmen kívül hagyni a boldogtalanság kérdését, akarjon valaki golden age-et vagy sem. -
trigorin
aktív tag
Második játékom rómaiakkal kezdtem (hellének után ők jönnek, nemde?), small mapon, Prince szinten (ha már a Warlordot diplomáciai győzelemmel abszolváltam). Előre szólok, szomorú a vége.
Építgettem a birodalmam, mellettem a franciák és az indiaiak alapítottak civilizációt. Az egyik városállam rájött, hogy utálja a másikat, kérte a nagyokat, járjanak közbe az érdekében, cserébe némi jó viszonyért. Mivel közel voltak hozzám, kapva kaptam az alkalmon. Nem lévén még ostromgépek a korai korokban, néhány gyalogos egységgel meg talán valami lovassal fogtam neki a hódításnak. Kissé elhúzódott a művelet, de sikerült. Csináltam belőle puppetet. Aztán némi nehézség árán (settlerem levadászták a barbárok, kaptak is a fejükre emiatt), alapítottam még egy várost. Négy várossal kezdődtek a bajok, belefutottam a boldogtalanság problémájába. Az erőforrások kissé szerencsétlen eloszlása miatt rá voltam utalva a városállamok segítségére és olykor a riválisokkal való kereskedelemre. A baj az, hogy a városállamokkal való jó kapcsolat körönként egy értékkel romlik (bezzeg a görögöknek csak féllel), szóval idővel problémáim adódtak a kicsikkel való jó viszony tekintetében is, nem lévén túl sok pénzem, az ő igényeik pedig ritkák és néha számomra teljesíthetetlenek voltak.
Aztán egyszer csak betámadtak a franciák. Be is ijedtem rendesen, egy lélegzettel bevették Rómát (gy.k. a fővárosom). Az volt a szerencsém, hogy párhuzamosan nekiálltak a velem jó viszonyt ápoló (talán épp szövetséges) Helsinkit is ostromolni, amely állam elég közel volt hozzám. Ott nehezebb dolguk akadt, végül is felégették a teljes kis birodalmat, de a fővárosukat nem tudták bevenni. Mindazonáltal a mohó kis francia annyi egységet vesztett a két fronton az amúgy sem túl nagy seregéből, hogy azon nyomban behúzta fülét-farkát, és próbálkozott, hogy akkor legyen béke. Mondtam neki, abból nem eszel. Összeszedtem egy kis haderőt, visszafoglaltam Rómát, és megindultam az egyik városa ellen. Be is vettem szépen, mentem a következőhöz. Erre jött egy békeajánlattal, hogy három várost, az összes lovát, nyitott határokat meg némi luxury resource-ot ajánl tíz kör békéért. Rábólintottam.
Na ezt nem feltétlen kellett volna. Lett mindjárt vagy hét városom, ráadásul kiderült, hogy a kis genya felhúzott a háború alatt még két várost, és persze azokat adta nekem, enyhén falu állapotban. És hiába csináltam mindegyikből puppetet, a boldogtalansággal való küzdelem igencsak lefoglalt onnantól. A legnagyobb baj pedig akkor ért, amikor a franciákkal lejárt a resource-okra vonatkozó jogosultságom, amit még a békekötéskor kaptam tőlük. Mindjárt olyan boldogtalanság lett nálam, amilyennel a Civilopedia és a manual ijesztget, hogy jaj neked, ha odáig jutsz.
Szar volt, mert kurvára kellett a jóság, hogy megnyugodjanak a kedélyek. A káoszból hamar kilábaltam, de gyakrabban volt negatív a boldogság, mint pozitív, hátráltatva engem a fejlődésben.
És akkor még nem említettem az indiaiak kis geciségét. Egyrészt a francia offenzíva alatt beüzent a kis csovászka kopasz a szódásüveg szemüvegével, lesajnáló testtartásban, hogy bizony van olyan, hogy a népek rákattannak a gyengébbre, ugyan nekem mi a véleményem erről. Mondtam bazdmeg, egyél tehenet, és csattanva kattintottam a "Very well" feliratú gombra (a másik opciótól féltem, mert gyanús volt, hogy háborút provokál).
Persze, miután helyre raktam a franciákat, mindjárt nyájas lett a kis gilisztája, lehetett vele open borderelni meg kereskedni. Igen ám, de időközben addig kutakodott a scoutjaival, hogy kitalálta, fasza ötlet lesz Róma és egy városom közé beraknia neki egy várost, persze messze az övétől. Oda tojt egy city-t, veszem is észre, hogy a kereskedelmi utam keresztül megy a területén. Na, ennek ugye az a folyománya, hogy, ha azt akarom, hogy legyen kereskedelmem, folyamatosan open bordert kell tartanunk. Vajon ennek mennyi az esélye? Miután egyszer el is küldtem az anyjába, egy ponton túl belengetett a nyitott határokra. Építhettem kerülőutat, bonthattam le a régit.Mindeközben persze a franciák alaposan összeszedték magukat (megjegyzem, már a békekötésünk után azonnal ráálltak a lassú, de folyamatos fejlődés útjára, míg az én birodalmam jól megterhelték a sarcukkal), és végül megint csak megindultak. Nagyjából hasonlóan, mint korábban, csak éppen erősebb, nagyobb létszámú sereggel. Bedarálták a birodalmam.
Egyébként a hódítását ügyesen csinálta. Tudott egyszerre két fronton támadni (megint Helsinkit és engem), és szerintem jól használta az egységeit. Sőt arra is volt esze, hogy mindezek mellett a még fölös ágyújával meg valamilyen gyalogos egységével kicsit elődolgozza egy másik városom is. Minden városnál jött szépen ágyúkkal, íjászokkal, és végül elfoglalni a városokat a puskásokkal, ahogy kell.
Én egyébként néha örülök, hogy nem vagyok profi játékos, guru. Szerintem én sokkal jobban élvezem a játékot.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
Ezt az állításom az erőforrások és utak viszonylatában, miszerint pl. cirkuszt építeni csak úgy lehet, ha a város területén belül megvan a resource vagy kereskedelmi úttal kapcsolódva elérhető, vissza kell vonnom. Megnéztem, és az a város, ahol nem engedte építeni a cirkuszt, hasonlóan trade routtal kapcsolódott a fővároshoz, mint a másik, ahol meg engedte. Igaz, hogy ez utóbbi közvetlenül, előbbi meg közvetve, egy másik városon keresztül, bár kétlem, hogy ez számítana.
-
trigorin
aktív tag
válasz
CPT.Pirk
#289
üzenetére
Azért ne feledd, hogy minden népnek megvan a maga jó kis bónusza. A görögökkel például nagyon jóban tudtam lenni a városállamokkal, nekik ott komoly eléőnyük van, amit megsépekelve néhány megfelelő society-vel,nyitott az út a diplomáciai győzelem felé. A mostani játékomban pedig látom, hogy az arabok hihetetlen méretű sereggel rendelkeznek, de van is nekik +2 arany a kereskedelmi utakból.
Továbbá mindegyiknek van egy habitusa, ami azért érezhető a játékban. Az indiaiak a játék eleje óta nagyon békések mellettem, és a kultúrában törnek előre, mint a fene, Van két fullos society-jük már. Sereget csak mostanában állítottak elő, hogy én is kicsit feltápoltam magam más okokból. -
trigorin
aktív tag
válasz
CPT.Pirk
#292
üzenetére
Mondjuk volt olyan, hogy beállítam kukucskálni egy ellenséges hajó mellé, aki épp egy őt bombázó városállam mellett lebzselt. Kapta az attackokat körönként, aztán az egyik körben 8(!) egységet gyógyult. Nem tudom, mi volt mellette, vagy kitüntetést kapott esetleg, ami azonnal meggyógyította, de mintha nem maxra ment volna az életereje. Nem emlékszem pontosan.
Az is rejtély, hogy az arabok hogy a picsába' tartanak fenn egy kb 8-10 városból álló, 80 feletti populációval bíró államot úgy, hogy még pluszban is van a boldogság náluk. Prince fokozaton, persze.
Szerk.: Mondjuk utánaszámoltam, 100 fölötti bevételük kell legyen körönként aranyból, és bár elég nagy sereget tart fenn, biztos jut belőle még a városokban boldogságot adó épületekre.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
A diplomáciai győzelem valóban úgy működik, hogy egy minimum számú szavazatra van szüksége a győztesnek, amely szám a játék elején, a civilizációk számának megfelelően van kikalkulálva. A képletet pontosan nem ismerem, de gyanítható, hogy a városállamok többségi támogatása a lényeg.
A szavazatokat az alábbiak szerint alakulnak:
- minden nagy civilizáció magára szavaz,
- az a civilizáció, aki felépítette az UN világcsodát, magára plusz egyet szavaz,
- minden városállam a vele éppen szövetséges nagy civilizációra szavaz,
- minden felszabadított (liberated) városállam az őt legutóbb felszabadító civilizációra szavaz, akármilyen viszonyban is legyenek egymással és akármelyik másik civilizációval legyen éppen szövetséges a városállam,
- minden felszabadított (korábban eliminált, de később egy városának az őt meghódító nemzettől való elfoglalása majd az eredeti népnek visszaadása révén a játékba visszahozott) nagy civilizáció az őt legutóbb felszabadító civilizációra voksol, bármilyen viszonyban vannak is éppen.Szerintem remekül lehet taktikázni a diplomáciai győzelemben. Mint korábban írtam, az első játékom így nyertem meg.
-
trigorin
aktív tag
"Bár azt nem látom egyelőre, hogy miért kellene erőltetni a szövetséget a városállamokkal, amikor a barátság már adja a bónuszokat."
Ha egy városállammal barátok vagytok, annak típusa szerint kapod a kultúra vagy kaja bónuszokat, továbbá anélkül haladhatsz át a területén, hogy emiatt romlana a kapcsolatotok. Ha szövetségre léptek, akkor ezek a bónuszok magasabbak lesznek, harcos városállamtól időnként egységeket kapsz, valamint megkapod a városállam nyersanyagaihoz is a hozzáférést, továbbá természetesen a veled harcban állóknak is hadat üzen a másik fél.
A szövetség nagyon fontos lehet. Nekem volt olyan, hogy híján voltam az elegendő mennyiségű luxus erőforrásnak, muszáj volt jó kapcsolatot ápolnom néhány városállammal, hogy fejlődjön a birodalom. Ráadásul azzal is kalkulálni kell, hogy a kapcsolat körönként romlik, tehát a bónuszok, a plusz erőforrások idővel megszűnnek, ezért vagy teljesíteni kell a városállam aktuális kérését, ha egyáltalán van (ami a háborúskodásuk miatt gyakran kényszerű diplomáciai állásfoglalást is jelent) vagy sok pénzt invesztálni a jó viszonyba, ehhez viszont ki kell termelni a szükséges tőkét.
Még valami: ki is jelentheted, hogy védelmezel egy városállamot, ez azt jelenti, hogy ha valaki megtámadja, te azzal azonnal háborút kezdesz. Az AI előszeretettel biztosítja be magát ezzel a módszerrel. Szintén remek eszköz a diplomáciai viszonyok manipulálására.
Továbbá a városállamokkal való szövetkezés vitális a diplomáciai győzelemben.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
válasz
Sea Edge
#381
üzenetére
Pontosítanék: nem kell bekötve legyen a kereskedelmi hálózatba, már ha ez alatt az úthálózatra gondolsz, és polgárnak sem kell rajta dolgoznia (mármint csak a boldogság növelése érdekében). Ha valamelyik városod területén belül van, és meg van építve rajta a szükséges fejlesztés, már az egész birodalom élvezi a hasznát.
[ Szerkesztve ]
-
-
trigorin
aktív tag
Ismét kezdtem egy játékot a korábbi, vesztes játékommal azonos beállításokat használva, vagyis Róma, small continents map, Prince fokozat.
Egy földrészre kerültem Gandhival, hamar elindult az Open Borders és Research Agreement egyezmények sora. Az egész játék alatt nagyon békésen megvoltunk egymás mellett. Sőt néha még kért is tőlem Goldot, nyilván problémái voltak a boldogsággal a birodalmában, azt is megadtam neki. Úgy egészében véve elhatároztam, hogy igyekszem békés lenni a játék során. Még akkor is türtőztettem magam, amikor hamar kiderült, az indiaiak rágyúrtak a kulturális győzelemre: a játék felénél már három kimaxolt policy-jük volt.
Amikor meglett a szükséges technológia, felfedeztem a világot. Az arabok és az aztékok rendesen belakták a maguk kontinensét, az oroszoknak már csak az utolsó vergődését láttam (na ott volt egy rövid megingás a pacifista hozzáállásomban, de még a tengeren voltak az egységeim, amikor Katalin cárnővel békét kötöttem), aztán a Siam birodalom is eltűnt a bolygóról.
Egyébként mindenki békés volt velem, általában véve elismerték a gazdaságom, némelyek még a katonai erőm is tisztelték. Nem pontosan értem, miért. Nem voltam gyenge gazdaságilag, de azért négy várossal nehéz hosszú távon versenyben maradni a kétszer-háromszor nagyobb birodalmakkal. A haderőm meg szerintem rendesen elmaradt a nagy hódítókéhoz képest. Igaz, úgy tűnik, az AI lusta felfedezni más kontinenseket. Bár meg kell hagyni, mind az arabok mind az aztékok gyártottak hajókat, előbbi még szaladgált is az óceánon fel és alá más birodalmakba kukucskálni.
Nekiindultam egyszerre a diplomáciai és kulturális győzelemnek, mondván, valamelyik csak bejön. Idővel elértem én is a három kimaxolt society-t, Gandhi időközben felhagyni látszott a hasonló törekvéseivel, talán rájött, nem tudja befejezni vagy más dolga akadt. Emellett elkezdtem gyűjteni a lóvét a városállamokkal való szövetkezéshez és megépítettem az UN-t is.
Időközben mind az arabok mind az indiaik felkértek egy aztékok elleni háborúra. Mint addig is, ezekben az esetekben is kívül maradtam a konfliktuson. Bár azt tudtam, hogy pontszámban vezetnek, tőlem, a második helyezettől is vagy négyszáz ponttal elhúztak, nem vettem észre, hogy a játék a végéhez közeledik. Nyertek is a nyavalyások.
Kíváncsiságképpen visszatöltöttem a legutóbbi játékállást, ez valahol a 450-ik körnél indult. Azonnal rávettem az arabokat, hogy támadjuk meg az aztékokat, hátha összejön. Mondta, tíz kör és mehetünk. Kis seregemmel partra szálltam az aztékoknál. Felhagytam a korábbi pacifizmusommal, mindjárt egy atomot is ledobtam valamelyik városukra. Visszahoztam a játékba a két diszkvalifikált civilizációt, de semmi jelentős eredményt nem tudtam elérni, a pontszámbeli fölénye stabilan megmaradt az aztékoknak.
Érdekesség, hogy az indiaiak, talán látva, mint alakul a nemzetközi helyzet, ismét rácuppantak a kulturális győzelemre, és ez alatt a rövid idő alatt kimaxolták a negyedik society-jüket is.
Egyszóval a második játékomban sem tudtam nyerni Prince fokozaton.
Szidják az AI-t elég rendesen más fórumokon, egyenesen gagyinak és inkompetensnek nevezik. Én nem így látom. Szerintem tud győzelmi feltételekre játszani (l. Gandhi) és tud másokat meggátolni a győzelmében (l. korábbi játékom, amikor a rómaiak azért foglalták el sorban a városállamokat, hogy ne jöjjön össze a diplomáciai győzelmem). Még a seregek mozgatásában és a csatákban sem látom annyira hülyének. Lehet, a helyében kicsit elővigyázatosabb lettem volna, a hajóit bevetettem volna az általam megszállt és nyomás alatt tartott partszakasznál, bár alapvetően nem voltak komolyabb veszteségei, ráadásul megint tudott egyszerre két fronton harcolni, és válaszolt is a lépéseimre (például a bombázóm aktivitására egyszer csak megjelent egy légelhárító üteggel és egy kör alatt csendet teremtett). Olyanokra is figyelt, hogy a tankjával lövés után legalább a destroyerem hatósugarából kikerüljön. A workereit tényleg hagyta tűz alatt lébecolni, ez mondjuk butaság, de azért együtt lehet élni a jelenséggel.
Bugok azért még vannak a játékban. A győzelmi helyzetet mutató képernyőn a rám szavazó városállamoknál fals számot mutatott, noha a végösszeg helyes volt. A térképen pedig a Carrier almenüjét a benne lévő egységek számával két helyen is ott hagyta a térképen. Biztos lesz patch. Ezekért nem vagyok mérges, összességében nagyon élvezetes és szerintem korántsem picsakönnyű a játék.
-
trigorin
aktív tag
Szerintem ennyire nincs beleégetve az AI-ba, hogy mindenkit le kell gyakni. Nyugodt körülmények között kiérezni a különböző személyiségeket az ellenfelek játékán. Gandhi egyáltalán nem hódított. Ahogy az neki meg van írva a játékban, kevés városa volt, viszonylag magas népességgel, és a kultúrára gyúrt. Megjegyzem, egy korábbi játékomban, mikor felfedeztem a másik földrészt, már vagy négy ellenséges város a birtokában volt. Ott harcosabb volt, mert a körülmények ezt diktálták.
Napóleon bepróbálkozott egy hódító hadjárattal, nem jött össze, békét ajánlott, városokat és az összes nyersanyagát átadva nekem, majd szépen csendben alaposan összeszedte magát, és ismét hadjáratba kezdve, szisztematikusan kiirtotta a nemzetem.
Az aztékok nem férnek a bőrükbe, megették a kontinensük, az arabok is szépen apránként kiterjesztették a hatalmuk a magukéra.
És mint írtam, engem mindenki békén hagyott, pedig, ha nagyon akarták volna, leradírozhattak volna a térképről, kivált, ha összefognak ellenem.Láttam már párszor várost ostromolni a gépet, nemcsak az enyém, hanem riválisokét vagy városállamokét is. Eddig nem tűnt úgy, hogy ne jönne össze neki, ráadásul általában viszonylag gyorsan. És a legtöbb esetben bevetette az akkor éppen rendelkezésére álló ostromfegyvereket is. Nem mondom, hogy tökéletesen játszik a csatákban, de a célját gyakran eléri.
Amikor az aztékok egyik tengerparti, kicsi városát megtámadtam, azért odajött egy halom gyalogossal meg üteggel. Az egy dolog, hogy a földnyelv végébe állva egy üteggel, megtámogatva két destroyerrel húsdarálót képeztem, de azért mindig küldött utánpótlást, és végül sikeresen visszatartotta az előrenyomulásom. Nem mondom, három városát elfoglaltam, de a szárazföld belsejébe érve már nem volt olyan egyszerű a dolgom. Lehet, ha van elég idő, alaposan meggyengítem a birodalmát, de szerintem az egy elhúzódó háború lett volna.
A védekezést pedig úgy csinálta, hogy közben a birodalma majdnem átellenes végében, a hegyek között nehezen megközelíthető városállamot ostromolt tekintélyes mennyiségű egységgel, a terepviszonoyok miatt lassan zajló összecsapásban.[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
"Illetve azt látom, hogy így utólag a kultúrát nagyon elhanyagolva már nagyon nehéz a jó bónuszok évszázados hiányát pótolni. Világcsodát pl. egyet nem építettem, pedig ott is lettek volna jók, csak sosem volt alkalmas az időpont."
Szerintem meg jó, hogy a kulturális győzelemre, de legalább az erős kultúrára már lényegében a kezdetektől készülni kell. Nem lehet azt csinálni, hogy a középkorig csak harcos civilizációt a modern korra irdatlan erejű kulturális fölényhez juttatjuk. A kulturális győzelem másfajta játékstílust igényel a többi lehetőséghez képest.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
Én meg azt hiányolom, amikor egy-egy meghódított város azért lett egy idő után boldogtalan, mert az anyaországa ellen harcoltam. Szép volt, bár igazából csak a szimulációs oldalát erősítette a játéknak (Civ IV), azt pedig, mint tudjuk, erősen leépítették.
Az asszimilációt egyébként beletehették volna a játékba. Kicsit kevésnek tartom ezt a Courthouse-os dolgot. Átláthatóbb, kezelhetőbb, de a különböző kultúrák számontartása nekem még belefért volna. Bár lehet, nem ennyire egyszerű, és nagyon megbolygatná a játék jelenlegi szabályrendszerét.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
Gratulálok.
Egyébként milyen térképen játszol? Ha másik kontinensen voltak a japánok, elképzelhető, hogy nem akart átjönni. Egyrészt ez lehet a lustaság miatt, amit már korábban említettem, másrészt elképzelhető, hogy volt akkora tengeri erőfölényed, amivel nehez tudott volna érdemben szembeszállni.
Az is probléma lehetett, hogy a nagy birodalma már így is finanszírozási problémákkal küzdött, és ha ezt még bővíti, csak fokozza a bajt. Ha meg a pénz kérdését ezzel meg is oldja, akkor a boldogság esik le nagyon. Ez pedig, ugye, a gyártás jelentős visszaeséséhez, valamint a hadsereg jelentős meggyengüléséhez vezet.
Szerk.: Még valami. Ne feledd, hogy az ellenfél nem feltétlenül tudja, milyen tartalékokkal rendelkezel. Ha nem lát bele a birodalmadba, de tudja, hogy kellőképpen elhúztál technikailag, úgy, hogy már szereled össze az űrhajót, joggal gondolhatja azt, hogy az övéinél fejlettebb egységekkel rendelkezel. Fordított helyzetben te is óvatos lennél szerintem.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
A diplomáciával kapcsolatos véleményed nem osztom. Úgy látom, sok veterán játékos nehezen birkózik meg az új koncepcióval. Részben nyilván mert megszokta a régről ismert szisztémát, részben pedig talán egyszerűen nem tud az újjal mit kezdeni.
Az a fajta diplomáciai rendszer, melyben számszerileg ismered az egyes civilizációk irányodban mutatott attitűdjének részleteit, hogy ezekre építve a megfelelő cselekedetek útján jó kapcsolatba kerülhetsz velük, hogy a veled szövetséges ellenfelek mindvégig a pártodon állnak és akár az orruknál fogva vezetheted őket, egyszóval ez a "háziállat" diplomácia megtalálható a játékban továbbra is - a városállamokkal. Teljesítsd a kérésük vagy adj nekik sok pénzt, téged támogatnak. Tegyél ellenük, megvonják a szolgáltatott bónuszokat, esetleg meg is támadnak. Egyértelmű, mit várhatsz tőlük.
A nagy civilizációk, vagyis a tényleges ellenfelek más koncepciót kaptak a játékban. Az első, ami fel kell tűnjön, hogy nem is lehet szövetséget kötni velük, és nincs is szövetséges győzelem (nem tudom, a csapatjáték hogy működik, de akkor az meg a játék elején tisztázott dolog). Mert miért is szövetkezne veled vagy mással egy olyan ellenfél, aki nyerni akar. Te szövetkeznél bárkivel is, aki ellened játszik? Nem. Hátba támadod bármelyik veled barátságos civilizációt, ha arról van szó. Az ellenfeleid éppen ugyanígy viselkednek. Nem tudod igazán magad mögé rendezni a diplomáciai palettát ide-oda nyalással.
A másik, hogy lassanként igenis kiismerhetők az különböző vezetők beépített viselkedési formái, és lehet is számítani a reakcióikra. Napóleon mindkét játékomban ugyanazt tette: felfújta magát, nekiveselkedett, majd persze visszavonulót fújt az elhamarkodott hadjárata miatt. Úgy tűnik, ha kap második lehetőséget, sokkal meggondoltabban indul neki újra. Gandhi alapvetően békés, ha nem hergeled fel és nem uszítják fel ellened, tökéletesen együttműködve lehet a szomszédságában élni. Az más kérdés, hogy a mocsok közben izommal gyúr például a kulturális győzelemre.
Nekem egyáltalán nincs bajom ezzel a rendszerrel, sőt kifejezetten tetszik.
Az információk hiányos vagy néha átláthatatlan közlése zavaró itt-ott (valóban, a politikai viszonyok nehezen áttekinthetők, a nyersanyagok forrásáról több adat kéne, hiányzik néhány praktikus tooltip stb.). Ellenben adott egy remek modkészítő rendszer, és már zsinórban érkeznek a jobb-rosszabb megoldások a felhasználói igények kielégítésére. Sőt van már olyan mod is, ami a diplomáciai képernyőn kijelez ezt-azt az aktuális módosító tényezőkről.
Mindezzel együtt nem vitatom, sok olyan opció van a játékban, ami láthatóan nem lett befejezve, és nem mentség önmagában a modkészítés lehetősége, jóllehet láthatóan a koncepció része volt, hogy a kevésbé hátráltató hiányosságokat ezzel próbálják ellensúlyozni.
Szerk.: nekem ez a hiba, hogy nem tudok hadat üzenni a permanens békekötés miatt, még nem jött elő. Mondjuk patcheltem a játékot, lehet, azért.
[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
Értem, amit írsz, de nem tudok egyetérteni veled. A Civ IV-et én is szeretem, és hozzáteszem, nehéz játéknak tartom. Noble-on nem igazán sikerült még nyernem.
Azt is elismerem, hogy lehetett trükközni a diplomáciában, és teperni kellett, hogy legyen legalább egy-két szövetségesem.Ugyanakkor az ellenfelek veszélyességét, érzékenységét az ötödik játékban is tapasztalom, legalább annyira érdekből játszanak és sértődékenyek, mint az előző részben. Ráadásul úgy tapasztalom, igenis számít az, melyik nemzet ellen fordulsz, figyelik a tevékenységeid, és reagálnak rá. A játék továbbá nyílt globális reakciót is tartogat a túlzott hódításokra, rombolásokra. Ha ugyanis túlzásba viszed a népek teljes meghódítását, mindenki ellened fordul, ha túl sok várost rombolsz le, úgyszintén.
Gandhi valóban nem egy warmonger, én is gondoltam rá, hogy lerohanom, de nem volt kedvem. Egyrészt jó partner lett a fejlődésben, másrészt tartottam a fent leírt következményektől. Mindazonáltal, amikor elkezdtem erősödni katonailag és defensive pactot kötöttünk, gyorsan legyártott egy viszonylag ütőképes sereget tartalékba ő is. Más térképen pedig jóval harciasabb volt, több várost is elhódított az egyik riválisától. Aztán persze a rómaiakkal együtt bedaráltuk a birodalmát, de akkor sem volt igazán teszetosza.
-
trigorin
aktív tag
Ragaszkodsz az aszimmetriához, amit éppen megszüntetni szándékoztak a fejlesztők. Ahhoz a különbséghez, hogy te belelátsz az ellenfelek fejébe, ők nem a tiédbe. A cél az volt, hogy szimulálják a valóban nyerni akaró, human-like játékosokat.
Az általad felhozott példát tekintve például nem tartom baromságnak, hogy egy nyerésre játszó ellenfél elgondolkodjon azon, hogy betámadja, de legalább semmiképp se támogassa azt a birodalmat, aki éppen finanszírozási vagy fejlődési, fenntarthatósági gondokkal küzd (feltéve, hogy nem áll éppen érdekében így tenni). Persze itt is maradt egy kis aszimmetria. Te valószínűleg nem inzultálod őt, hanem passzív embargóba kezdesz, majd egyszer csak betámadod. Ő azért egy pofátlan üzenettel értesít arról, mit gondol rólad.[ Szerkesztve ]
-
trigorin
aktív tag
"az kifejezetten tetszik a civ5-ben, hogy a gépi ellenfelek is aprítják egymást rendesen, kontinenseknél általában mire felfedezem a többi földrészt, legalább egy olyan civilizációt kiirtottak, akikkel nem is találkoztam."
No igen, volt, hogy én is csak a városnevekből jöttem rá, hogy a németek is játszottak egy darabig
-
-
trigorin
aktív tag
Egyébként kikaptam Warlord fokozaton. Terra típusú térképen játszottam, ennél egy kontinensen indul az összes (esetemben a small méret miatt összesen hat) civilizáció. A japánok hamar nekiláttak a terjeszkedésnek, az egyik szomszédom meg a pökhendi francia birodalom volt. Előbbiekkel nagyjából jól alakult a kapcsolatom, rávett, hogy irtsuk ki a görögöket. Bele is kezdtünk, csak közben hadat üzenetek a franciák. Némi nyersanyagért cserébe rávettem a japánokat, üzenjenek hadat nekik. El is foglalta egy vagy két városát, én is megettem néhányat. Ekkor viszont vérszemet kaptam, és bedaráltam a birodalmát. Azt hiszem, először csináltam ilyet a játékban.
Féltem, hogy nem fog tetszeni a többieknek, sajnos így is lett. Mindenki megvont tőlem mindenféle együttműködést, egyezményt, a japánok is beintettek, mivel eléggé egymásnak feszültek a határok, és nekiindultak a birodalmamnak. Az utolsó összecsapások idején még Siam is bekapcsolódott, szerintem a japánok vették rá őket, mert láttam, open borders egyezményük is volt.A római birodalom a vezetésem alatt immár harmadszor vesztette el a játékot, ebből másodszor radírozták le a térképről.
Azért a japánok erős kombót kaptak a terjeszkedő beállítottságukkal és azzal a képességükkel, hogy az egységeik mindig maximális sebzést okoznak, akármennyi HP-t is veszítettek.
[ Szerkesztve ]
Új hozzászólás Aktív témák
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- SSD kibeszélő
- Újabb Samsungok telepíthetik a Galaxy AI-t
- Futás, futópályák
- Modern monitorokra köthető 3dfx Voodoo kártya a fészerből
- Politika
- Samsung Galaxy Note20 Ultra - a tollnak nincs ellenfele
- btz: Internet fejlesztés országosan!
- Formula-1
- Képeken az egyik kameráját elvesztő Sony Xperia 10 VI
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest