Új hozzászólás Aktív témák

• #21717 szucsi57 tag Tin #21707

  Új Válasz 2013-01-10 10:28:48 #21717

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  szucsi57

  tag

  válasz Tin #21707 üzenetére

  Amit a bakelit teltebbségéről írtál:

  Amikor az analóg zenét digitalizálják, akkor az általad említett felharmonikusok IS digitalizálásra kerülnek. 25 évvel a CD technika bevezetése után már nem kérdés, hogy a CD, de mondjuk inkább úgy, hogy a digitális technika (SACD, stb.) TÖKÉLETESEBBEN reprodukálja az EREDETI zenét, mint a bakelit (vinyl). Még a különleges első nyomatoknál is tökéletesebben és jóval kopásállóbban, hiszen a bakelit lemez barázdáiba vágott recék folyamatosan kopnak, különösen a magas hangok tartományában.

  Más kérdés, hogy visszajátszáskor kinek melyik a kellemesebb hangzású - és ez itt már erősen szubjektív terület.

  Amit érdemes figyelembe venni:

  Bakelitek készítésekor, hogy a magasabb hangok ne tűnjenek el már az első néhány lejátszás után, egy komoly dinamika módosítást alkalmaznak. A magas hangok tartományát nagyobb amplitúdóval vágják a lemezbe. Ezt lejátszáskor "vissza kell csinálni", amit egy úgy nevezett RIAA korrektorral valósítanak meg. A vágáskor és a lejátszáskor alkalmazott korrekciók lényegében SOHA nem azonosak, hiszen egy adott függvény szerinti változást kellene reprodukálni, ami erősen áramkör és alkatrész függő. Ez olyan mélységű beavatkozást jelent az eredeti zenébe, amelyet a digitális technika soha nem okoz.

  Lehet, hogy sokan pont ennek a RIAA korrektornak a zene frekvencia spektrumába történt beavatkozását kedvelik. Lehet, hogy egy sokcsatornás hangszín szabályozóval a bakelitet kedvelők is kedvükre valóbbnak tudnák módosítani a digitális zenét is.

  A digitális technika olyan nagy dinamika különbségek visszaadására is képes a teljes süketségtől a már fülsiketítő zenéig, hogy az már sokakat zavarhat. Pl. a nejem mindig kiakad, amikor M.Jackson Black or White számának elején felhangzik az a kopogás, mert ijesztően töri meg a szám előtti csöndet. Bakelit esetében ez soha nincs, mert a tűnek, bármilyen kicsi is, mindig van egy alapzaja, ami felkészít arra, hogy bármi történhet a következő másodpercekben.

  Van akinek ösztönösen az az alap sustorgás hiányzik a digitális zenéből, ami az összes bakelit lejátszásnál ott van, akár milyen drága is a lemezjátszó. Még a leghalkabb tűzaj is egyfajta modulációt, "többletet" visz a zenei hangzásba.

  Sokan a digitális technikát azért ostorozzák, mert az általa előállított zenei hullámokat kis lépcsőkből előállított "recés" valaminek tekintik. Ez a digitalizálás és reprodukció elméletét tekintve igaz. Azonban a lépcsők hossza (a digitalizálás frekvenciája) olyan, hogy még a leggyengébb digitális hangnál (CD, 44.1kHz) sem vehető észre ez a lépcsőzetesség. Különösen azért nem, mert a 44.1kHz-es digitalizáláskor is már 5x-öse a hanghullámok felbontása a fül felbontásának! És manapság már nem ritkaság a 48kHz-es, vagy 192kHz-es digitalizálási frekvencia sem! Ráadásul, a reprodukáló áramkörökben mindig vannak lineáris alkatrészek is (ellenállások, kondenzátorok), amelyek biztosítják a lépcsők közötti "simítást".

  Arra szerettem volna rámutatni, hogy ha a témát a technika oldaláról közelítjük meg, akkor nem vitás, hogy a digitális technika az, amelyik tökéletesebben tudja visszaadni a "süket szobás" stúdiókban hallható zenét. Hogy aztán valaki ezt a tökéletességet, vagy a susogással és RIAA korrekcióval, valamint a bakelit lemez előkészítésével, forgásának vizuális élményével modulált zenét kedveli-e inkább, az már más kérdés.

Új hozzászólás Aktív témák