Sokakban megdöbbenést váltott ki az Európai Unió Telekommunikációs Biztosának azon javaslata, hogy a klasszikus európai mobiltelefonálási hagyományoktól eltérően, a fogadott hívásokért is fizetni kelljen a jövőben. Sokan tévesen ebben egyfajta kompenzálási szándékot láttak a szolgáltatók kieső roaming díjai miatt. Viviane Reding szándéka azonban egyáltalán nem a szolgáltatók pénztárcájának megtömése, hanem a percdíjak további csökkenését gátló, szolgáltatók közötti végződési díjak eltörlése és egy sokkal kiélezettebb versenyhelyzet megteremtése. Európában ha valaki az egyik szolgáltató hálózatából egy másik szolgáltató hálózatba telefonál, akkor a hívott fél telefonszolgáltatója kapcsolási és percdíjat, úgynevezett végződési díjat számláz a hívó fél szolgáltatójának. Az elmúlt időben ez a végződési díjtétel többször csökkent már, de sajnos mindig kizárólag hatósági beavatkozásra, ugyanis egyik szolgáltató sem szeretne elesni egy ilyen bevételeitől. Ez az egymás közötti díjtétel gyakorlatilag teljesen befagyasztja a másik szolgáltatók hálózatába irányuló percek díjait, hiszen az nem lehet olcsóbb, mint az egymás között elszámolt díjtétel. Ezzel együtt a manapság egyre népszerűbb egységes percdíjas tarifacsomagok percdíja sem lehet alacsonyabb, mint a szolgáltatók között elszámolt legnagyobb díjtétel.

Viviane Reding az Egyesült Államokban, Kínában és Szingapúrban is sikeresen alkalmazott modellben látja a csökkenő percdíjak lehetőséget, ahol a szolgáltatók nem számláznak egymás között, cserébe viszont az ügyfeleknek a fogadott percekért is fizetni kell, de az egy pecre jutó összes költség még így is jóval alacsonyabb, mint Európában. Habár sokkolóan hathat a fogadott hívások utáni díjak bevezetése, de ez tulajdonképpen csak a hívási díjtételek kettéosztását jelenti. Vagyis amíg jelenleg kizárólag a hívó fél fizet addig a jövőben mindkét fél együtt fizetne a lebeszélt percekért. A tarifarendszer lényege, hogy minden szolgáltató csak a saját ügyfeleinek pénzéből élne, és megszűnne minden egymás közötti elszámolás. Az amerikai modell egyértelműen az előfizetéseknek kedvez, ahol a szolgáltatók havi több ezer percet és hálózaton belüli ingyenes hívásokat kínálnak rendkívül olcsón, de nem ritka a korlátlan ingyenes perceket tartalmazó tarifacsomag sem. A javasolt tarifarendszer egyértelmű vesztesei a kártyás csomagok, ahol a lebeszélhető percek hiányában az ügyfél minden fogadott és kezdeményezett perc után fizetni kényszerül, bár általában az erős verseny miatt havi fix díj ellenében a kártyás előfizetőknek is elérhető a hálózaton belüli korlátlan hívások lehetősége.