Reggel 8-ra érkeztünk, még csak lézengtek a népek, a médiacenter is csak kilenckor nyitott, dr. Kind úgy pislogott ki a fejéből az éjjel negyed 3-ig tartó munka után, mint egy betépett busman, de mire leültünk a Nokia sajtótájékoztatóján és sikeresen ráöntöttem a gépemre a kávét, kissé megélénkült. Én is.
Elop pattant a színpadra, percre pontosan kezdte a finn cég a bemutatót, így kellene ezt mindenkinek csinálnia. Érdekes módon komoly tömegjelenetek sem voltak, simán le tudtunk ülni, álló népeket sem annyira láttam, vagy egyszerűen becsukták a kaput egy idő után, vagy baromi jól méretezték a rendezvényt. Ezt már nem fogjuk megtudni, azt viszont megtudtuk, hogy a Lumia 800 milyen állatira sikeres, aztán jöttek az Asha cuccok, ami az okostelefonokhoz szokott szem számára kissé szürreális volt, lévén projektoron mutogattak EA autóversenyes, java nyelvű játékokat, ami azért messze van attól, amit cutting edge technology néven szoktunk emlegetni. Aztán bemutatták az olcsó WP7-et, valamint a 41 megapixeles Symbian rendszerű motyót, és elég hirtelen megélénkült mindenki. Hogy ennek a brutális szenzornak van-e értelme, az majd akkor fog kiderülni, amikor a kezünkben lesz a ketyere, egyelőre nekem speciel nagyon úgy tűnik, hogy ilyen durvításokkal akarja életben tartani a platformot a Nokia, ami egyébként nem rossz taktika addig, amíg egyedülállóak a piacon. Mert azért Ifj. Átlag Béla bőven villoghat Átlag Mariska előtt, hogy neki milyen nagy van - felbontásban legalábbis.
Aztán megfotóztuk a készülékeket, Kind elsuhant az Asus varázslatát megtekinteni, én meg jól elmentem a ZTE eseményére, amelyet a Media Center egyes számú előadójában tartottak. Ide nagyjából 50 ember fért be, de időben jöttem, ezért simán volt helyem. Tréfás, hogy a világ negyedik legnagyobb gyártója ekkora eseményt szervez csupán, miközben bemutattak nagyjából 10 telefont, 6 táblagépet, modemeket, meg mindenféle networking megoldásokat. Négymagos, LTE szabványú izék repkedtek, saját felhasználói interfész (Mifavour), csak pislogtam. Eleinte pláne pislogtam, mert ZTE elnöke pont annyira tud angolul, mint amennyire én kínaiul, felolvasott egy bevezetőt papírról, gondolom fonetikusan volt neki leírva, de ez sem segített a dolgon. Pláne, hogy nem nagyon vágta, hogy melyik szó mit jelent, ezért olyan szavakra tette a hangsúlyt, mint mondjuk az "after", miközben a lényeget kvázi elhadarta. Hiányoltam a diktafont, aztán tökre elszégyelltem magam, hogy bakker, tavaly meg sem mukkant az ipse, most pedig - nahát - vette magának a fáradtságot és vállalta az automatikusan kijáró mega-beégés pontot azért, hogy a nemzetközi press számára angolul vezesse fel a sajtótájékoztatót.
Elég hamar lezavarták a dolgot, mindenki ment a dolgára, mi pedig Vértessel elmentünk a Connected House nevű hajlék felé, ahol déltől újságírói túrát szerveztek. Odaértünk délre, kedvesen üdözöltek, aztán leszarták a fejünket, oldalogtunk ott egy darabig, hogy most akkor menjek oda valami látványosan elfoglaltnak tűnő archoz, hogy figyu már, ez az ágy wifin beszélget-e a fridzsiderrel, amikor a lépcsőre állt öt forma, köszöntek, és elmondták, hogy ez a Connected House, lehet sétálni benne. Ennyi. Mi leginkább kisétáltunk.
Aztán kicsit később eljutottunk a ZTE standjához is, mivel a sajtótájékoztatón csak ppt-n láttuk a cuccokat. Na, itt ki volt állítva minden, böcsülettel meg is fotóztuk az összeset, de speciel a nagy durranás ERA totál le volt merülve, az ICS-esként hirdetett tableteken pedig Honeycomb futott. Szerencsére összetalálkoztunk Alexszel (a magyar vezető, egyébként kínai), és Lacival, akik intéztek a pult alól a kedvünkért egy működő ERA-t, ezt levideóztuk serényen és már indultunk volna vissza, amikor egy csodás borítékban kaptunk egy meghívót egy koktélpartira. Egy személy, partnerrel, ránéztem a Vértesre, de minden szögből megtekintve is úgy éreztem, hogy nekem klasszisokkal jobb partnerem maradt otthon, aki ráadásul lány, ami mondjuk minimum feltétele egy partnershipnek. Hogy mennyi energiánk lesz elmenni holnap este a rendezvényre az attól függ, hogy az Alcatel bulija mennyire lesz jópofa. Ha nem, akkor átpattanunk a kínaiakhoz (oh, my bad, az Alcatel is kínai), és hörpintünk egy Blade-koktélt.
