Bocha pajtás péntek reggel érkezett Barcelonába, én viszont a londoni Samsung Unpacked eseményről egyenesen idejöttem a British Airways járatával, amely fél 5-kor tett le csütörtök este. És ha már így alakult, akkor rögtön vonatra is szálltam, mert Manresában foglaltam magamnak egy szállást. Történt mindez azért, mert egyébként is meg akartam nézni valami némiképp autentikusabbat, mint a már jól ismert Barcelona, plusz a bemutató után rögtön rámarkoltam egy Galaxy S10+-ra, ez a kis városka pedig ideális helyszínnek ígérkezett arra, hogy a fotós-videós képességeket előzetesen ki lehessen próbálni.
[+]
Manresa 75 ezer lakosú városka, nagyon cuki, de amikor este 8-kor kivonszoltam a bőröndömet a vasútállomásról, akkor nem voltam olyan magabiztos a némiképp hangosnak és távolról nem túl szimpatikusnak tűnő helyi arcok között, amíg szörnyűséges burkolatú, meredek, sokszor lépcsős sikátorokon át próbáltam a 20 kilós csomaggal eljutni a messze földön híres Hostal Manilához. Amit egyébként sikerrel abszolváltam, leszámítva, hogy akkora redőny volt lehúzva a létesítmény bejáratánál, amit esélyem sem lett volna átütni, kép fent.
[+]
Viszont felhívtam a kontaktszámot, mondta egy hang, hogy dos minutos, majd 15 perc után tényleg jött egy tag, aki egyébként nagyon kedves volt, valami hátsó bejáraton bevitt, hogy konstatáljam, hogy rajtam kívül nulla ember van az egész házban, de felkapcsolta az áramot, csiholt netet és a vacsorával kapcsolatos érdeklődésemre a bátyja éttermét javasolta. Jellemzően katalán nyelven, mert mást sem ő, sem a bátyja, sem a bátyja személyzete nem beszélt. Ekkor ezt a problémát még a remek Google fordítóval hidaltam át. A szobám a minimalista stílus jellegzetes darabja volt, ágy, szekrény, ennyi. Meg hideg, de volt három pokróc, azzal átvészeltem az éjszakát. Miután a báty adott enni.
[+]
Másnap viszont mindenért kárpótolt a városka, amely három darab, ténylegesen értelmes nevezetességet tudott felvonultatni azon túlmenően, hogy amúgy csak a dimbes-dombos utcákon mászkálni is remek dolog. Van egy bazilika (La Sau), egy barlang, ami kegyhely és még Szent Ignác építette (1522-ben, noha akkor még nem volt szent), meg egy 12-13. századból való kőhíd, ami tényleg elég jól néz ki. Ezeket tekintettem meg jellemzően totálisan egyedül, mert Manresában ilyenkor még zéró turista akad, mindenhol csak én voltam az egyetlen látogató, ami egy meglehetősen fura érzés. De elég jó.
[+]
[+]
[+]
Viszont így bőven volt időm mindenhol szórakozni a Galaxy S10+ kamerájával, a fotók fentebb láthatók, ez a kilences pakk készült már az új Samsunggal, alant pedig egy videó, amit gyorsan összevágtam azokból a felvételekből, amiket Manresában csináltam. Full HD a felbontás, már csak azért is, mert a Samsung-féle szuper stabilizációnál ez a maximális, ami elérhető.
Most már hamarosan megjönnek a többiek, mi már átvettük a szerény hajlékunkat, ami minőségben masszívan túlmutat mindenen, amit eddig sikerült szereznünk, egyrészt egyből az utcáról nyílik és van egy olyan vasredőnyünk, amit motorosan le tudunk ereszteni, mint egy ékszerboltnál, másrészt belső kertünk is akad, plusz összesen hat darab ágy. Úgyhogy elleszünk, pláne, mert soha-soha, egyszer sem volt még olyan, hogy 50/50-es a szálláson a netünk.
És azért nekünk ez talán a legnagyobb boldogság egy MWC-n.
