Azért nem mentünk még el eddig a HP standjához, mert tudtuk, hogy van egy vacsorameghívásunk kedd estére, s már az invitáló levélben is szerepelt, hogy ki lesznek állítva kütyük is. Az pedig a lehető legjobb kombináció, ha nyugodt körülmények között, kellemes kajálgatás mellett, nem tülekedve, jót beszélgetve tudjuk meglesni az újdonságokat.
A kiállításról busz vitte a regisztrált újságírókat a helyszínre. (Magyarországot három fő képviselte, a Chiptől Rosta Gábor, illetve Gubroval mi ketten.) Nevezett helyszín a Montjuic hegyen volt található, egy örökpanorámás, négy szintes bárocska, igazán hétköznapi, tényleg. Eleinte kissé morcosan álldogáltunk a bejárat közelében, mert nem volt hova leülni, nem volt ruhatár a táskák kapcsán (igen, tele voltunk csomaggal) és a valahogy a vörösbor sem esett olyan jól. Már épp kezdtünk összehúzott homlokkal tekinteni a világra, amikor felharsant a hangosbemondó, dear ladies and gentlemen, szólt, egyenek, igyanak, érezzék jól magukat, az alsó szinten ki vannak állítva a készülékek. Oh, yeah, ekkor tudtuk meg, hogy van alsó szint.
Ezt nem kértük, de hozták. Nem mintha baj lett volna.
Lementünk, és onnantól jó volt nekünk, eléggé. Boxokkal felosztott asztalok, levetődtünk egy sarokba, lett szék a táskák-kabátok számára, valaki mindig ott maradt, ketten pedig elléptek kajára vadászni. Az pedig volt bőven, jellemzően seafood (Bocha fellélegezhet), illetve bőven mérték a gyümölcsöt is. Később pedig a tortát. Megint volt rák és egyéb tengeri herkentyűk, úgyhogy újfent dúskáltunk. Fel-felállva néha odalestünk a készülékes asztalokhoz, hogy csekkoljuk a tömeget, aztán eljött a pillanat, baromi egyszerűen működnek az újságírók (mi is, egyébként), kihoztak egy jelentős adag újfajta motyót (paella), szépen vályúhoz gyűlt a nép, a készülékeknél pedig ott termettünk rettentő hirtelen, s csak a mienk volt az asztal. Ennek eredményét holnap meg is tekintheti az olvasó, képek és videók is készültek.
Gubro tányérja
Namostan. Az van, hogy a webOS elég frankó cucc. Ott örömködtünk, hogy milyen kiváló rendszer van születőben, amikor kiderült, hogy az európai forgalmazásról még a HP-nak sincs fogalma. Ez kissé lelombozott bennünket, úgyhogy némi kötelező klotyókör után gyalog indultunk a szemerkélő esőben a szállásra, mivel a hegy lábánál lakunk. Ez rettentő jó ötletnek tűnt akkor és ott, aztán amikor a vizes, lejtős, debil betonkockákból kirakott járdán majdnem eldobtam magam igen kecsesen és ennek alkalmából kificamodott a bal bokám, már nem tűnt olyan frenetikus mókának az esti séta. Azért rendben hazavonszoltuk magunkat (illetve Gubro persze nagyon kis fickósan mozgott a tócsák között, én már inkább a csoszogós-attitűd felé tendáltam), azóta is folyik rendületlenül a munka, ez holnap több hír képében lesz olvasói szempontból is értékelhető. Remélhetőleg.
Lenyűgöző klotyók a HP-tól
By the way: Bocha és dr. Kind a Toshibával mentek vacsorázni, majd vélhetően átugrottak a myPhone-hoz, ahol a szálláson van Guitar Hero és Zubrovka (igen ütős kombináció), s vagy nagyon jól érzik magukat, vagy pedig eltévedtek a barcelonai éjszakai élet lüktetésével sodródva, mert még marhára nem értek haza.
