Régóta fentük a fogunkat az AR.Drone nevű helikopterre quadrocopterre, amit a Parrot gyárt, s az az egyik legfontosabb jellemzője, hogy iPod touch, iPad és iPhone eszközökkel lehet irányítani. Innentől kezdve talán nem meglepetés, hogy a blog támogatója, a StarKing küldte el hozzánk a gépsárkányt, amely igazából egy négy propelleres helikopter.
Amint megjött a termék, máris nekiláttunk Bocha pajtással, hogy üzembe is helyezzük. Valahogy a férfiemberek egy részében benne marad a matchbox-életérzés, és minden olyan cuccot, ami elektronikusan mozog, tudunk imádni, kortól függetlenül. A helikopter különösen nagy flash, 3D-ben reptetni valamit, ami elvileg igencsak professzionális, nagyon frankó élménynek ígérkezett.
Mielőtt azonban felszállunk, érdemes tanulmányozni magát a szerkenytűt és tisztában lenni néhány alapvető tulajdonságával, mert ha előtanulmányok nélkül kezdünk el röpdösni, annak igen hamar jókora pofáraesés lesz a vége, szó szerint is. Az AR.Drone négy propellerének közepén ül maga a készülék. Ez egy akkumulátorról üzemelő WiFi router, amelyet ennek megfelelően úgy tudunk vezérelni, hogy a távirányítóként funkcionáló almás cuccot fel kell küldjük az AR.Drone által létrehozott hálózatra. Ez eddig pofonegyszerű. Ezután nyitjuk meg a géphez letöltött szoftvert, amely kis hezitálás után élőképet közvetít arról, ami az AR.Drone előtt látható, mivel a gép orrában egy 720 x480 pixel felbontású kamera ücsörög. Van alul is egy optika, egy gombnyomással erre a nézetre is válthatunk, ez majd landolásnál lesz igen hasznos.
Érdemes tudni a gépről, hogy a hatótávolsága a WiFi működési területére korlátozódik. Elvileg ha ebből kireppennénk, akkor a helikopter egy helyben lebegve várja, amíg újra be nem fogjuk. Szintén fontos tudni, hogy lefelé állandóan egy szenzor figyeli a talajtól való távolságot. Ez gyárilag maximum hat méter lehet, de egy gombnyomással ki lehet kapcsolni, ilyenkor nem hivatalos információk szerint húsz méter magasra is felengedi a gépet. Ha be van kapcsolva a szenzor, az korrigálja a magasságot, ha túllépjük a hat métert, tehát ha kirepülünk egy tíz méter magas emeletről, a gép magától lesüllyed hat méterre és onnan nem jön feljebb, csak ha kikapcsoljuk a szenzort. Még egy fontos dolog: az akkumulátor csutkára töltve 15 perces reptetést garantál, utána másfél órát kell etetni, mire megint teljesen feltöltődik. Klassz lenne, ha a dobozban lenne legalább két telep, de nincs, ergo a gyerekekkel senki nem fogja kivinni a fél órara lévő parkba, mert nem lesz hol feltölteni, ha negyed óra után lemerült. Pótakkumulátort persze lehet hozzá vásárolni, ára bruttó 10 920 forint.
Ennyi előismeret után nekiállhatunk valamit produkálni. A szoftverben érdemes először a giroszenzorral való irányítást kikapcsolni (a gyártó is ezt javasolja), így az első kamera képére rajzolva látunk két virtuális joystickot. Az egyikkel fel-le mozoghatunk és a tengelyünk körül foroghatunk, a másikkal előre-hátra és balra-jobbra repülhetünk; ha giroszenzorral irányítanánk, utóbbi dolgokat a gép döntögetésével tehetnénk meg. A felszállást a Take Off gombbal indítjuk, ilyenkor beindulnak a propellerek, az AR.Drone pedig egyenesen felfelé száll, majd fél-egy méter magasan lebegni kezd. Innentől mienk a vezérlés.
Beltéri burok: kültérre nem érdemes felrakni, mert könnyen belekap a szél
Aki azt gondolja, hogy ezt a gépet olyan irányítani, mint PC-n a Tie Fightert, az nagyot téved. Mi viszonylag kockának számítunk, legalábbis van némi gyakorlatunk mind számítógépes játékokkal, mind iPhone/iPod szoftverekkel, gyakran előkerül a Wii is, de ez teljesen más. Először is rá kell szoktassuk magunkat, hogy úgy repülünk, hogy a kamera képét nézzük, nem magát a gépet. Ez később hasznos lesz, ha a látókörből kikerül az eszköz. Nagyon apró, nagyon finom mozdulatokkal érdemes kezdeni, szigorúan beltérben. A kézikönyv szerint 4 x 4 méteres szoba minimum ajánlott, szerintünk ennél is nagyobb kell. Az AR.Drone beltéri működése közben rá kell tenni egy habszivacs keretet, ami védi a gépet is a sérülésektől, no meg a tárgyakat, embereket is, kültéren viszont nem szabad ezt használni, mert könnyen elkapja a szél. Ha nagyon nagy a para, akkor van Emergency gomb, amivel egyből leáll minden propeller, és a cucc lepottyan.
Az első - általunk felállított - achievment az volt, hogy a nappaliból át a hálóba, majd onnan vissza úgy, hogy ne verjük oda semmihez a cuccot. Kellett 2-3 töltés, mire sikerült. Utána a dolgózószoba volt a cél, ami azért necces, mert kikerült a gép a látókörünkből, a kamerára kellett hagyatkozni. Amikor már itt is elértünk sikereket (miközben rengeteg papírt fújtunk szét, néhány telefont és egyéb tereptárgyat borítottunk le és fel), jöhetett a kültéri próba. Ehhez a habszivacs karimát leszedtük, felkerült az áramvonalasabb kültéri burok. Az első emeleti erkélyről kirepült a készülék...
A burok elejét a kamera tartja, ezért nagyon sérülékeny
A beltéri bizonytalanságot betudtuk annak, hogy kicsi a hely, normális, ha néha nekimegyünk ennek-annak. De kint bőven volt terület repkedni, mégis tapasztaltunk furcsaságokat. A szél nem fújt (a gyártó 15 km/órás sebességű légmozgás felett nem javasolja a repülést), a közelben más WiFi hálózat nem volt, a hőmérséklet 10 ºC körül alakult, szóval az idő már-már ideálisnak volt nevezhető. Ennek ellenére az AR.Drone teljesen véletlenszerű időközönként mintha önálló életre kelt volna. Felemelkedett baromi magasra (12-15 méter), miközben nem kérte erre senki, ott bepánikolt (vagy tériszonya volt), akkor zuhanórepülésben ereszkedett le teljesen nulláig (mintha látszott volna rajta, hogy a földfelszín felett megállna, de nem jött össze), kicsit fűnyíróvá változott, majd leállt. Bocha végül sikeresen visszahozta az erkélyre, de nem volt rövid művelet. A következő próbánál megismétlődtek a furcsaságok, akkor már le kellett menni érte, hogy újra elinduljon (reset), és a helyzet egyre rosszabbá vált. Egy idő után, amikor már faágak közé is gabalyodott a gép és létrával hoztuk le, feladtuk.
Jó móka a Parrot AR.Drone, de ahhoz túl drága, hogy az ember azt vegye észre, hogy bár ő nem is akart nekimenni semminek, az önállósodásra törekedő szerkentyű kamikáze módon zuhangat le 10-12 méter magasból, hogy aztán ha esetleg törik rajta valami, akkor a "ki a hibás" kérdést a gyártó és a vásárló ne tudják eldönteni. Tapasztalataink birtokában ezért felkerestük a Parrot képviseletét, akik nagyon készségesen álltak a dologhoz, és elhoztak a számunkra egy másik példányt, hátha ezzel magabiztosabban tudunk majd repkedni.
Kétségtelenül stabilabb volt az új AR.Drone, mint a mienk, főleg beltérben. Kültéren is bíztatóan repült egy ideig, aztán egyszer csak a vezérlőelektronika letiltotta a gépet úgy 8 méteres magasságban, ott kikapcsolt minden és a készülék lezuhant, mint egy darab kő. Pozitívum, hogy komoly baja nem lett. Rögtönzött válságtanácskozást tartottunk, s a konzílium eredménye az lett, hogy a hármas propeller rosszul került egy korábbi javítás nyomán rögzítésre, amit a gép pont a levegőben vett észre. Ez persze magyarázat a nagy ruhára, de rengeteg kérdést is felvet.
Alul is van kamera
Miért csak a levegőben, 8 méter magasan derül ez ki? Miért kapcsol ilyenkor teljesen ki az egész masina? Hogyan lehet, hogy egy korábbi javítás miatt ilyen történhet a géppel? Ha egy vásárlónál jön elő mindez, s esetleg emiatt megtörik a szerkezet, akkor az garanciális? Közben kiderült az is, hogy akárcsak a modellrepülőknél, a Parrot féle helikopternél is van lehetőség egyéni, otthoni barkácsolásra, mert az általában letörő, vagy meghibásodó alkatrészek filléresek. Viszont akkor tisztázzuk: mindenki csak saját felelősségére babráljon az AR.Drone-on, ha nem biztos a saját kézügyességében, akkor vigye szervizbe a helikoptert.
Konklúzió? Az AR.Drone baromi jó ötlet. Ha működik, akkor iszonyatosan nagy móka, abbahagyhatatlan, szórakoztató, vicces és izgalmas. A Parrot szerint nekünk pont pechünk volt a tesztpéldánnyal, amit készséggel el is hiszünk. De ugyanakkor szeretnénk az esetleg kedvet kapó vásárlókban tudatosítani, hogy ez egy drága játékszer, ésszel kell használni, rengeteg gyakorlást kíván. Előképzettségek nélkül ne merészkedjünk ismeretlen terepre vele, rettentő gyorsan repül, könyörtelen és bizony ha összetörik, akkor nehéz megmondani, hogy ki volt a hibás. Két géppel lehet versengeni is, vannak AR (Augmented Reality) programok, melyek segítségével lőhetjük is egymást, nagy élmény lehet. A gép egyébként házilag is javítható, sőt, külön "tuningolókészleteket" is lehet rendelni hozzá, a YouTube pedig rengeteg videóval csinál kedvet, vagy éppen riaszt el. Mi is hozzátesszük a magunkét:
Bog
