Külső
A külső boncolgatása előtt pár szót ejtenék arról, hogy a DEFY mennyire strapamobil. Konkrétan IP67 szabványú védettséget élvez, ez azt jelenti, hogy többek között legalább fél órát kibír egy méter mély vízben. Azt tegyük hozzá, hogy mivel katonai szabványokra nem hitelesítették, így bizonyosan kevesebbet bír ki, mint a Sonim Spirit, ám annál sokkal többet, mint ami egy hagyományos mobilt már kivégezne (aki kicsit többre kíváncsi, olvassa el a Sonim tesztjénél). A legszebb az egészben az, amikor kézbe vesszük. Ugyanis ezen a telefonon nyoma sincs a ronda, vastag, bumfordi erősítéseknek és szinte már kompaktnak is mondható. 118 grammos súlyával a zsebünket se húzza le, nem is vastag, tehát látványra és fogásra szinte teljesen normális képet fest. Külsejét tekintve is korrekt, strapamobilok között pedig egyenesen szépnek is mondható. Egyedül az oldalsó torx csavarok és a gumiszerű hátsó jelzi, hogy masszívabb szerkezettel van dolgunk. Egyébként az anyaghasználat teljesen jó és jól össze is van szerelve, ami jelen esetben főleg fontos.
Az előlap jelentős részét az érintőkijelző uralja, ami méretét tekintve pont ideálisnak mondható. 3,7”-os képátlójával és a hozzá tartozó 480x854 pixeles (FWVGA) felbontással, illetve 16 millió színnel igazán remek választás. Éles, tiszta kép, szép színek, és még napfényben is olvasható marad. Természetesen kapacitív érzékeléssel és multi-touch képességgel is rendelkezik. A bónusz pedig a Gorilla Glass, a szupererős üveglap, ami az egészet védi. Meg se kottyan neki, ha hozzácsapkodjuk mondjuk egy asztallap sarkához vagy egy fém kilincshez, ilyesmi egy átlag mobilnál eszünkbe sem jutna. A kijelző fölé kerültek a szenzorok, konkrétan a fényérzékelő, a távolságérzékelő és egy apró LED, ami a különféle eseményeknél villog (pl. új üzenet). Kapunk egy apró hangszórót is, ami mérete ellenére hangosan és nagyon jól közvetíti a vonal túlsó végén lévő hangját. Ebben a kettős mikrofonon alapuló aktív zajszűrés és a Motorola saját, CrystalTalk megoldása is segíti. Ez utóbbi működését a menüben szabályozhatjuk. Alulra került az Android szokványos négy gombja, szintén kapacitív érintős formában.
A hátlap egész szolid, nincsenek feltűnő fémcsavarok és hasonlók. Helyette egy szimpla csúszópöcök rögzíti az akkufedelet. Ez nem tűnik olyan masszívnak, mint a fémcsavar, ellenben sokkal gyorsabban és mindenféle segédeszköz nélkül nyitható. Az alatta lévő nyílás rejti a kihangosító hangszórót. Szerencsére ez asztalra téve nem némul el, a homokban meg már úgyis mindegy. Középen egy szolid Motorola jel, felül pedig a csicsáktól mentes kamera, meg a LED villanó terül el. Az aprócska lyuk pedig nem szellőző, hanem itt van a másodlagos mikrofon (és valószínűleg a kamera is ezt használja videózásnál).
Az alsó él totál üres, felül viszont két dolgot is találunk. Az egyik a bekapcsoló, a másik pedig a 3,5-es jack. Utóbbit egy kihajtható gumifedél védi a víztől. Ezt lehetett volna kissé ügyesebben is megoldani, mert nem tűnik annyira masszívnak és ha leszakad, máris sérül a védettség. A bekapcsoló meg nekem kissé zavaró volt, hogy nem valamelyik szélen, hanem szinte középen helyezkedik el, meg kicsit süllyesztett. A jobb oldalon csupán a hangerőszabályzóra lelünk, aztán a baloldalán egy újabb gumifedélbe botlunk. Ez rejti a microUSB-t, és itt már ügyesebb megoldást alkalmaztak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
