Bevezető

Nem újdonság, ha a mobiltelefonok mezőnyében felbukkan néha egy-két olyan név, amely eddig a piac teljesen más területein ért el sikereket. Néha csak névadóként szállnak be a buliba mondjuk divatcégek (Armani, Dolce & Gabbana), néha komolyabb az együttműködés (Samsung Adidas mobil), olykor-olykor pedig abszolút saját márkanév alatt meg jelenik meg valami telefon, amit persze nem úgy készítenek, hogy az eddig ruhákat hajtogató kínai gyári munkások hirtelen alaplapot forrasztanak. Egyszerűen megkérnek egy gyártót, aki bedolgozik, aztán lehet emblémázni a terméket, illetve háttérképet feltölteni. Ilyen lesz az első Mobilarena telefon, s ilyen tesztünk hőse, a Land Rover S1.

A Land Rovert valószínűleg nem nagyon kell bemutatni, világháborús idők után (1948) álltak neki terepjárót építeni, a komplett brit hadsereg ezeken közlekedett és közlekedik a mai napig, de polgári célokra átalakított verdákkal is meglepték a piacot. A Land Rover tipikusan brit cucc, mítoszok, hagyományok ölelik körül, miközben minőségben az ezredforduló után nem tudták felvenni a versenyt. Úgyhogy hosszú brit hiszti után (mindig ez van, ha valami patinás szigetországi cég beadja a kulcsot) a Land Rover ma már az indiai Tata tulajdona. A történelem fintora, hogy a büszke brit márka, amely a Defendert, a Freelandert és a Range Rovert adta a világnak most az egykori gyarmat fennhatósága alá tartozik.

[+]

Hogy kinek a fejéből pattant ki a mobilpiacra való belépés, azt nem tudni. Az viszont mindenképpen jó döntés volt, hogy erre a melóra a Sonim nevű céget szemelték ki, akikről közismert, hogy nem pipogya és puhány átlagmobilokat gyártanak, hanem igyekeznek a lehető legbrutálisabb telefonokat készíteni, amelyekre három éves, teljeskörű garanciát is adnak. Sonim telefonok mostanában sokat vendégeskednek nálunk, hiszen magyar forgalmazó is van, mi pedig az XXL GSM-től kaptuk a pakkot. Pakkot? Egy komplett kis szerszámostáskát, a durvább Sonim termékek csomagolása ugyanis ilyen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!