Bevezető

Számomra a Touch Diamond három dolog miatt volt ellenszenves. A bővíthetetlen memória élből kizáró ok egy telefonnál (nem azért, mert nem lenne elég a belső tárhely, hanem mert egyrészt szeretném a jogtiszta iGO8-at belerakni, másrészt egyszerűbbnek érzem így hurcolni az adatokat), az első verziós szoftver lassúsága kritikán aluli volt, a QWERTY gombsor pedig megint szubjektív szempont, de ha már mindent tud, akkor tudja ezt is.

[+]

Nem én mondtam a HTC-nek, hogy javítsák ezeket, de pont a három felsorolt hiányosság került kiküszöbölésre, amikor bejelentették a Touch Pro nevű eszközt, amely már jópár napja nálam vendégeskedik. Bár oldalunk PDA felelőse Bocha, de mivel a Touch Diamond nála volt, ezért ez a modell kevésbé izgatta fel, mint mondjuk a Samsung INNOV8, amiről épp ezerrel blogol.

[+]

Úgyhogy megnyertem. S gyakorlatilag hosszú-hosszú idő után ez az első olyan készülék a kezemben, amely sikerrel elgondolkodtatott arról, hogy talán most, öt év után egy kicsit felfüggeszthetném a különböző telefonok cserélgetését és próbálgatását, mert a Touch Pro gyakorlatilag tökéletesen hozza azt, amit a magunkfajta telefonfejű júzer elvár egy zászlóshajótól. Beleköltöztem. A számomra fontos funkciók mind benne vannak, s csak használom és használom, alig-alig teszem le, kell.

[+]

A Speedshop volt annyira jófej, hogy az első itthonra beérkező szállítmányból rögtön küldött is egy tesztpéldányt. Angol nyelvű még, ez érthető, a magyar verzió csak pár hónap múlva esedékes. Nem baj, nem zavar. Fogom magam és a 160 ezer forint értékű tesztkészülékkel egyszerűen kámforrá válok, nem szeretném visszaadni. Aztán ez az érzés elmúlt, pedig akár szerelem is lehetett volna belőle.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!