Új hozzászólás Aktív témák

• #2112 JagdPanther aktív tag szicsu #2111

  Új Válasz 2005-12-28 13:41:55 #2112

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  JagdPanther

  aktív tag

  válasz szicsu #2111 üzenetére

  a győztesek írják a történelmet...
  
  egy kis ''misztikum'': kaptam egy könyvet(nem nem ez a misztikum ) amelynek címe: Hitler árulója. ez azt ecseteli h milyen szovjet kémhálózat és hol működött a 2. VH alatt, és hogy ki szolgáltatta a létfontosságú információkat Moszkva számára a német hadsereg állapotáról, helyzetéről, terveiről. közben ki-kitér a történelmi hátterére a dolgoknak. érdekes könyv, ajánlom mindenkinek(igaz cask az első 200 oldalt olvastam el eddig idő hiányában)

• #2114 #65675776 törölt tag szicsu #2111

  Új Válasz 2005-12-28 21:10:37 #2114

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #65675776

  törölt tag

  válasz szicsu #2111 üzenetére

  Ahogy JagdPanther is írta: a történelmet a győztesek írják.
  
  Viszont mindezt ki kell egészíteni azzal, hogy a nemzetközi szokásjog alapján a vesztesek semmiféle igénnyel/követeléssel nem állhatnak elő a győztesekkel szemben!
  
  Okinava-t ne hasonlítsuk azért Sztalingrádhoz, más mértékű volt a két hadművelet. A veszteségeket mindig a bevetett létszám/technika arányában kell vizsgálni. Ebből a szempontból a Csendes-óceáni hadszintéren jóval nagyobbak voltak a veszteségek. És arányaiban jóval kevesebb hadifogoly, főleg japán oldalról (ez utóbbi konvergál a 0-hoz).
  
  A dícséret tulajdonképpen jogos volt, Tokio-t eltalálták. A gyújtóbombák alkalmazásának etikája más kérdés, ez mindig is vita tárgya volt. Azt hitték az okosok, hogy a napalm '80-as évekbeli betiltásával (illetve ha jól tudom vegyi fegyverré minősítésével) végleg elfelejthetik ezt a problémát. A tiltás viszont most is hatékonyabb eszközök kifejlesztéséhez vezetett. Most hasonló problémát csinálnak a fehérfoszfor gránátokból. (Ezt jelölik pl a lövedékek esetén WP-vel.) Hozzáteszem: egy papírból épült város elleni bármilyen támadás tűzvészt okozhat. Ezt csak elősegíti a zsúfolt építkezés.
  
  Az atombombák igazából az oroszoknak szóltak, előkészületek voltak a hidegháborúra. Persze mellékesen jól ráijesztettek vele a japánokra is. Ha tudták volna, hogy az amerikaiak ezzel el is lőtték mindenüket... Dehát a japán hírszerzés nem állt a helyzet magaslatán.
  
  Drezda az angolok műve volt. Arra szolgált, hogy egyáltalán jelezzék, hogy még ők is tudnak nagy méretű hadműveleteket indítani. Addigra ugyanis a szövetségesi tárgyalások kb amerikai-orosz tárgyalásokra redukálódtak, aminek az eredményeiről azért tájékoztatták az angolokat is. Még a nem éppen szívbajos Harris sem rajongott az ötletért! És visszatérve a tűzvészekre, ezt bizony az angolok is szívesen csinálták német városok esetén. Berlinnek is ezt a sorsot szánták. Az, hogy nem sikerült nekik annak köszönhető, hogy Berlint ésszel építették. Széles főutak akadályozták a tűz terjedését, kiépített vízhálózat a tűzoltáshoz. Ezek a feltételek nem voltak meg Japánban. Plusz a napalmot is úgy fejlesztették ki, hogy megnézték mi az amit a japánok nem tudnak eloltani a rendelkezésre álló anyagokkal. (A napalm olyan hőfokon ég, hogy bontja a vizet. A hidrogén pedig szeret égni, és van hozzá oxigén is. Ezért pl vízzel nem lehet oltani.)
  
  (Ha megnézel egy olyan magyar nagyvárost, ahol volt már tűzvész (pl Debrecen, amelyik háromszor is majdnem teljesen leégett, de legalább harmadában), szintén széles főutakat látsz.)
  
  A malmedy-i mészárlással az a probléma, hogy hadifoglyokról van szó. Nem összehasonlítható eset egy bombázással. Más mindkettő jogi megítélése. A hadifoglyok lemészárlása háborús bűn, a bombázások esetén a civil áldozatokért nem vonható felelősségre senki. Persze, amennyiben a hadifoglyok szökni próbálnak, akkor le lehet őket lőni. Sőt: a nemzetközi hadijog ismeri a megtorlás fogalmát is! (pl partizánakciók, katonai egységek elleni civil támadás esetén) Csakhát a németek ezt is túlzásba vitték. (Bár nem tudom rögzítve vannak-e az elfogadott arányok.)
  
  
  
  
  Van már valami konkrét infód a hevederből tüzelő fegyverről? Ha létezik egyáltalán.
  
  [Szerkesztve]

• #2117 Gyantusz tag szicsu #2111

  Új Válasz 2005-12-29 09:15:19 #2117

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gyantusz

  tag

  válasz szicsu #2111 üzenetére

  Üdvözlet!
  
  Látom, már válaszoltak az előttem szólók.
  Remélhetőleg ez a 2005-ben írt utolsó ilyen ''csepp'' levelem.
  
  Írni szerettem volna még a légitámadásokról / terrorbombázásokról is, de hasonló terjedelme, no meg az átlapozgatott irodalom nagysága miatt is elnapolom (15 évnyi Top Gun / Aranysas, História, Haditechnika, és 4 könyv).
  
  
  Így ''marad'' a Csendes-óceán:
  
  Régóta adós vagyok magamnak, hogy utánanézzek ennek a hadszíntérnek, ugyanis viszonylag keveset tudok róla (de látom te is).
  Erről sajnos elég kevés könyv van ma magyar fordításban, még kevesebb van meg nekem belőlük!
  1-2 ajánlható:
  William J. Ruhe: Háború a tengeren (Hajja&Fiai könyvkiadó, 1998.), a Csendes-óceán tengeralattjáró-ütközetei (azt hiszem, már daa-raa is hivatkozott rá)
  Maszanobu Cudzsi: Szingapúr, 1942 - Japán legnagyobb győzelme - Nagy-Britannia legsúlyosabb veresége (Hajja&Fiai könyvkiadó, 1999.)
  Hampton Sides: Kísértetkatonák (Gabo Kiadó, 2003.), téma: 1945. január 28-án a Fülöp-szigeteken levő japán hadifogoly-tábor lerohanása a 6. rangerzászlóalj (US Army) révén...
  John Davison: A Csendes-óceán napról-napra (Hajja&Fiai kiadó, 2005.) - ez nincs meg, de már belenéztem, egész jó.
  Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón.
  link: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/hid_a_kwai_folyon.html
  Rövidebb cikk az Aranysas 2003/2-ben, 53-57.o.
  
  Viszont megvan Az emberiség krónikája c. közismert lexikon, az alábbiak többsége abból van (gyorsabb abban keresni, mint a folyóiratok között...).
  Felsorolom a főbb csatákat - a teljesség igénye nélkül -, csak hogy legyen valami fogalom a ''számokról'', mi miért is volt (pl. a két atombomba ledobása). Célszerű a Földrajz atlaszt is nézegetni.
  Mellesleg Ausztrália sem nézte ölbetett kézzel az eseményeket.
  
  1941. december 07.: a Pearl Harbor-i támadás (Hawaii-szigetek) - a ''Gyalázat napja'' - és japán partra szállás kezdete a Maláj-félszigeten.
  1941. december 10.: a Guam-szigeten levő amerikai helyőrség kapitulált.
  1941. december 08-23.: Wake-sziget ostroma, majd eleste (Aranysas 2003/1., 54-61. o.). A foglyokat Kínába hurcolták (a fele meghalt), a szigeten tartott munkásokat 1943-ban legyilkolták a japcsik. Egyébiránt a hadifoglyokat rabszolgáknak tekintették. Az 1929-es Genfi Egyezményt sem írták alá!
  1942. január 02.: a japánok elfoglalják Manilát (Fülöp-szigetek), elkezdik Szingapúrt bombázni.
  1942. január vége: övék az egész Fülöp-szigetek, Malájzia, Celebesz (Sulawesi), Borneó, és beveszik Rabault is (Új-Guinea).
  1942. február 15.: Szingapúrt védő brit erők leteszik a fegyvert (ld. a könyvet).
  
  1942. április 18.: a ''Visszavágás napja'', 16 db B-25 megtámadta Tokiót. Előzőleg a USS Hornet-ről szálltak fel (Top Flight 2001/1.).
  1942. május 7-8.: Korall-tengeri csata (Aranysas 2003/3., 48-55. o.). Az első, repülőgép-hordozók között lezajlott csata.
  1942. június 3-7.: a Midway-szigetek melletti felszíni ütközetben Japán elveszti felszíni erőinek java részét => USA átveszi a kezdeményezést (Aranysas 2003/5., 48-52. o.; John Keegan: A tengeri hadviselés története, Corvina kiadó).
  
  1942. augusztus 07-1943. február 08.: Guadalcanal-sziget (Salamon-szigetcsoport). Hathónapnyi(!) súlyos harcok árán sikerült az amerikaiaknak elfoglalni és megtartani, a japánok kiürítik a szigetet. 11.706 japán katonát mentettek ki hajóik. Méltán nevezik így a helyet: ''A Csendes-óceán Sztálingrádja''.
  Mérleg: Japán: 22.000 halott, 26 hadihajó veszett el, 893 db gépük zuhant le=2362 fő ''hajózó'' (pilóta, v. segédje) meghalt, a Birodalom színe-java; USA: 1.600 halott, 26 hadihajó, fedélzetén közel 2.000 fővel, 482 gép veszett oda, v. selejtezték, 94 pilóta halt meg (Aranysas 2003/9., 48-52. o., 2003/10., 48-52. o.)
  (Savo-sziget melletti csata: Aranysas 2003/7., 48-53. o. - 1.108 amerikai tengerész halt meg, 709 megsebesült, japán veszteség nem volt)
  A Guadalcanal-i csata végén játszódik az Őrület határán c. film (The Thin Red Line) is, James Jones regényéből adaptálva (szvsz mindezidáig az egyik legjobb, legrealisztikusabb háborús film, benne van a ''Hall of Fame''-emben!).
  
  1943. március: a Bismarck-tengeren a jenkik víz alá küldtek egy japán csapatszállító konvojt, ezzel megakadályozva a japánok Új-guineai előretörését.
  1943. április 18.: Isoroku Yamamoto admirális halála, a Guadalcanal-i reptérről felszálló 16 db P-38G levadászta az égről. Tettükkel a Japán Haditengerészet - méltán - legendás főparancsnokát veszítette el (Aranysas 2003/4., 48-52. o.). És ezzel megcsapta a vereség szele őket.
  
  1943. június 30.: Rendowa szigetén (Salamon-szigetcsoport) és Új-Guineán angolszász partraszállás => megkezdődik a ''Békaugrás''-stratégia (v. ''Szigetugrás'') végrehajtása.
  Lényege, hogy fontos sziget-támaszpontokat elfoglalva megszakítsák Japán utánpótlási útvonalait, USA pedig növelje a légitámaszpontok számát, folyamatos utánpótlást biztosítva légi és tengeri úton (ill. felszín alatt).
  Japán a mai napig nem önellátó, ásványkincsekben szegény, élelmiszerekből jelentősen, energiahordozókból, kohászati alapanyagokból szinte teljes mértékben behozatalra szorul => utánpótlási vonalainak megtépázása igen komolyan érintették nemzetgazdaságát akkoriban.
  Tovább:
  1943. november 20-23.: Tarawa-atoll (Gilbert-szigetek): Operation Galvanic. A Betio nevű fősziget ellen intéztek támadást az amcsik, ezen volt egy reptér (még ma is megvan).
  Mérleg: Japán: 4.836 halott (ennyi védte, túlélő nem akadt, aki a csatát túlélte, rituális öngyilkosságot követett el), USA: kb. 3.000 halott és sebesült (Top Gun 1991/11., 53-55. o.).
  
  Ezt követi a többi Marshall- és Mariana-szigetek.
  1944. augusztus-szeptember: Peleliu-sziget felszabadítása (Palau-szigetcsoport).
  1944. október 20.: a Leyte-öbölbeni partra szállással elkezdődött a Fülöp-szigetek visszafoglalása, Douglas MacArthur tábornok nagy örömére (!az mekkora egy répa volt!).
  1944. október 23-26.: a Leyte-öböli csata. 4 napig tartott, mindmáig ''a legnagyobb tengeri csataként'' tartják számon (Aranysas 2003/11., 48-55. o.).
  1945. február 24.: Manila bevétele.
  
  1945. március 17.: Iwo Jima szigetet végleg elfoglalták, majdnem egy hónapig tartó csatában.
  Mérleg: Japán: 20.703 halott, 216 sebsült, USA: 5.931 halott, 12.272 sebesült. A halott-sebesült arányra érdemes figyelni!!!
  
  1945. április 01-június 22.: Okinawa-sziget. 11 heti csata, mérleg: Japán: 90.000 halott, 7.000 fogságba esett; USA: 12.520 halott, 36.631 sebsesült!!!
  Egy kicsit reálisabbak ezek a számok, mint az a 2.500!
  A sziget elfoglalása (júni.22.) nem véletlen volt nagy öröm a jenkiknek, hisz a környék legnagyobb légibázisát pakolták rá (Kadena Air Base).
  A ''környék'': 600-700 km-en belül nincs semmi más, csak az óceán.
  Ezzel a győzelemmel lehetőségük nyílt közvetlenül elérni Japán összes szigetét, a Fülöp-szigeteket, Tajvant (amit akkor még Formosa-nak hívtak) és nem utolsó sorban Kínát és Szovjetunió déli részét (a négymotoros bombázók hatótávolsága 3.200-5.500 km!)! No és nem utolsó szempont, hogy egy újabb kikötő építésére is lehetőség adódott a Csendes-óceáni Flotta számára.
  
  1945. májusában elkezdett nagyvárosok elleni bombázás célja, hogy légi úton törjék meg az ellenállást, elkerülendő az előreláthatóan igen nagy veszteségekkel járó japán szigeteken való partraszállást (ld. például Iwo Jima-t, Okinawa-t, ahogy tették azt 1999-ben Jugoszláviában is). Azt érdemes észben tartani, hogy Németo. már kapitulált, az uccsó csapatok ekkoriban teszik le a fegyvert!
  1945. május 23-24.: Foszforbombák Tokióra, 750.000 db bomba.
  1945. május 25-26.: A támadást megismétlik. Tokió beépített területeinek 50 %-a elpusztul. Fontos kiemelni, ismerve a japán építészetet, igen erősen domináns a papír és a fa használata benne! Enyhén ''Tűzveszélyes'' kategória... <de legalább alkalma volt a japán építészetnek a vh. után kibontakozni...>
  1945. augusztus 2.: 800 db B-29 intézi a legerősebb légitámadást 4 japán nagyvárosra és a Kawasaki olajipari központra, 6.000 tonna foszforbombát ledobva.
  1945. augusztus 6., 9.: a Little Boy és a Fat Man bemutatkozik. Az áldozatok számát nem lehet megsaccolni, a radioaktív szennyezés még évekig fennáll.
  1945. augusztus 15.: a USS Missouri (BB-63) fedélzetén a japánok aláírták a fegyverszünetet.
  1945. szeptember: újra elfoglalják Wake-szigetét a jenkik.
  
  Mint daa-raa is említette (2114. hsz.), az USA-nak 1949-ig nem volt atombombája
  (1952. nov. 01.: USA első hidrogénbombája pukk)!
  
  Okinawa: ''Igaz nagy áldozat a 2500 élet, de nem tudták, hogy mi ment Európában a keleti fronton (Harkov,Sztalingrad)???''
  
  Azért az amerikai nép nem volt olyan gyengén értesült, mint pl. a német, hála a náci propaganda által cenzúrázott, felnagyított / lekicsinyített híreknek.
  Ez ügyben olvasd el Herman Wouk trilógiáját (regény), igen tartalmas darabok: Hihetetlen győzelem, Háború, Végső győzelem. Egy amerikai katona-család életét követi nyomon kb. 1939-től a vh. végéig. Sok érdekes infó van benne!
  Szóval igenis nyomon követték az akkori (kül)politikai eseményeket. Már csak azért is, mert akkoriban még nem volt TV, csak a napilapok, a rádió és a mozi. Utóbbiban igen gyakoriak voltak (heti rendszerességűek) a katonai híradások, haditudósítók munkái.
  Természetesen őket is befolyásolta a saját ''kapitalista'' propaganda, de még mindíg tágabb látókörük volt, mint a németeknek, vagy ha csak magunkból indulunk ki, a magyaroknak (anyagilag is egy kicsit jobban álltak).
  No meg az otthoni civil lakosság sem a poén kedvéért költözött át a keleti és a nyugati partra a gyárak mellé (?globalizáció?), hanem a háborús termelés kielégítése miatt: 1941. dec. 7-éig a brit és a szovjet igények (Lend Lease), azt követően már a sajátjukat is.
  Említett két szovjet város neve idején már ők is benne voltak nyakig a lekvárban.
  
  Más:
  Sikerült beszerválni november végén a Rubicon és a História c. újságokat. Mindenkinek melegen ajánlom a figyelmébe!!!
  <anyám tegnap szólt, hogy neki vannak régi História számai...>
  <És tényleg: 1982/2, 1982/4-1986/1-ig megvan mind >
  
  
  A háborús bűnökről:
  
  A História 2005/9 számában van erről egy cikk: ''Nemzeti és nemzetközi bíráskodás, 1945'' címmel.
  
  Előtte egy kis történelem:
  1864.: I. Genfi Egyezmény.
  1929.: II., v. a III. Genfi Egyezmény.
  1942. januárja: a Londonban számüzetésben működő kilenc kormány létrehozza az ún. St. James Nyilatkozatot, amelyben elköztelezik magukat arra, hogy a bűnösöket, hovatartozástól függetlenül, felkutatják, letartóztatják, bíróság elé állítják és elítélik. Ebben az európai háború vége után pl. a brit különleges alakulat, az SAS is közreműködik. Ők kutatják fel a tömeggyilkosságok helyszínének zömét, ill. ők gyűjtik be a bűnösök egy részét is.
  (ld. Anthony Kemp: SAS - Békeévek vad háborúi 1947-1991 - A brit elit kommandó, a Special Air Service gyarmati és antiterrorista műveletei, Aquila könyvek, LAP-ICS Könyvkiadó)
  Egy évvel később az USA és Nagy-Britannia is csatlakozik a nyilatkozathoz és megalakítják az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnökkel Foglalkozó Biztottságát.
  1945. június 26.: a San Francisco-i konferencián megfogalmazzák az ENSZ Alapokmányát, ami október 24-én vált hatályossá.
  1945. október vége: Létrehozzák a Nemzetközi Bíróságot.
  1945. októer 18.: Nürnbergben a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt 24 háborús főbűnös ellen vádat emelnek.
  1945. novemer 14.: megkezdődik a tárgyalás, ami ''Nürnbergi per''-ként híresült el.
  
  Ítéleteket alapvetően a Nemzetközi Bíróság (központi - Nürnberg), valamint az ún. Népbíróságok (nemzeti) hoztak.
  
  Az említett História cikket Deák István, a Columbia Egyetem professzora, a II. vh. utáni háborús perek nemzetközileg egyik legismertebb kutatója írta:
  
  Nürnbergben a három fő vádpont: a ''béke ellen elkövetett bűnök'', a ''háborús bűnök'' és az ''emberiség ellen elkövetett bűnök'' voltak. A bíróság csak halálos ítéletet és bebörtönzést róhatott ki!
  Továbbá leszögezték, hogy a vádlottak nem bújhatnak ki a felelősségre vonás alól azzal az indokkal, hogy ''ők csak parancsot reljesítettek''.
  A perben a bírók (akik az ítéletet hozzák) a 4 megszálló állam soraiból kerültek ki (USA, Szovjetunió, Anglia, Franciaország). A részlehajlás ebből is fakad!
  
  ''A nürnbergi bíróság sok német bűnöst csupán tanúként engedte kihallgatni a kelet-európai bíróságokon. Így történhetett meg például, hogy Edmund Veesenmayert, aki német teljhatalmú megbízottként sok százezer zsidó deportálásárét volt felelős, Magyarországnak 1947-ben vissza kellett küldenie Nürnbergbe. Veesenmayer nem sokkal visszatérése után már szabad ember volt, és később sikeres üzletember lett Nyugat-Németországban.''
  
  ''Romániában Antonescu marsallt a Szovjetunió ellen folytatott agresszív háború vétségében ítélték el. A Szovjetuniónak Romániával szemben 1939-41 között tanusított hasonlóan agresszív viselkedése felett szemet hunytak mind Nürnbergben, mind pedig a román bíróságokon.''
  
  ''Dönitz admirálist először a korlátlan tengeralattjáró-hadviseléssel vádolták, ám ezt a vádat az ítélethozatalkor figyelmen kívül hagyták, mert Dönitz ügyvédje bemutatott egy Nimitz admirálistól származó levelet, amelyben elismerte, hogy amerikai tengeralattjárók japán kereskedelmi hajókat, illetve kórházhajókat süllyesztettek el a csendes-óceáni konfliktus kirobbanásának kezdetétől fogva.''
  
  ''A Göringgel szemben felhozott vádat, miszerint a háború alatt válogatás nélkül bombázott civil célpontokat, végül alig emlegették, mert mindenki előtt világos volt, hogy a szövetségesek mindenkinél nagyobb károkat okoztak civil célpontok elleni támadásaikkal.''
  Az már egy másik dolog, hogy a ''szigorúan őrzött'' cellában öngyilkos lett... (???)
  
  Érdekes a cikkben, hogy a ''háborús agresszióra'', valamint az ''emberiség elleni'' bűncselekményekre a per előtt nem voltak jogi előzmények (törvények), azok törvényei a bűnök elkövetése után készültek el, mégis a vádlottak nagy részét elítélték a véttségek miatt.
  
  ''Magyarországon, Major Ákos tanácselnök Bárdossy László volt miniszterelnök szemére vetette, hogy német segítséggel igyekezett visszacsatolni az első világháború után elvesztett magyar területeket. Ugyanakkor, Major Ákos saját feljegyzései szerint, ő maga is egyetértett Bárdossyval abban, hogy Magyarország területi követelései jogosak voltak.''
  
  No és persze megjelent a ''kollektív bűnösség'' fogalma. (bővebben lásd História 2005/9., 9-11. o.)
  
  ''Az amerikaiak célja Nürnbergben az volt, hogy törvényen kívül helyezzék, azaz jogilag elítéljék az agressziót, és világossá tegyék: ettől kezdve mindazokat, akik agresszót követnek el - legyenek államfők vagy tábornokok - könyörtelenül üldözni fogják. A nemzeti népbíróságok célja viszont az volt, hogy katarzist idézzenek elő, és egy haladóbb szellemű, szociális beállítódású, vagy esetleg szocialista Európát hozzanak létre.''
  
  ''Mindenesetre tény marad, hogy Európa népei soha azelőtt nem próbáltak ilyen mértékben igazságot szolgáltatni, megbüntetni a saját soraikban lévő tömeggyilkosokat és politikai bűnösöket egyaránt. Mint ahogy soha azelőtt nem volt az egész kontinensen egyszerre végigfutó önvizsgálat és igazságkeresés. Jóval nagyobb számban voltak azok, akiket jogosan ítéltek el és büntettek meg, mint akiket nem.''
  
  ''Ami a dolog negatív oldalát illeti, a politikai tisztogatások fontos szerepet játszottak a Kelet-Európában már több mint száz éve alkalmazott etnikai tisztogatások felgyorsításában. A sebek általában rég eltüntek a kontinens arcáról; a bűnösöknek régen megbocsátottak, de létezik egy seb, amit soha nem lehet begyógyítani. Az etnikai többség által kivégzett, deportált vagy menekülésre kényszerített több millió kisebbségi polgár hiánya meg nem változtatható tény marad. Ebben az értelemben a háborút követő tisztogatások csupán egyik fontos állomását jelentették annak a folyamatnak, amely során Kelet-Európa ''megszabadult'' értékes kisebbségeitől. Ez a folyamat gazdaságilag, kultúrálisan és morálisan is több évtizeddel visszavetette a régiót.
  A történelem nagy iróniája, hogy amíg Kelet-Európa kemény árat fizetett a politikai és etnikai tisztogatásokért, addig Nyugat-Németország, ahol alig voltak tisztogatások, és amely több millió német és egyéb menekültet fogadott be, hamarosan a demokrácia modelljévé és az európai gazdaság motorjává avanzsált.'' - Deák István
  
  1949.: IV. Genfi Egyezmény: ''Az egyezmények a hadra kelt seregek sebesültjeinek, betegeinek védelmével, a hadifoglyokkal való bánásmóddal, a polgári lakosság háború idején való védelmével foglalkoznak.'' - Akadémiai Kislexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.)
  1977.: Genfi Jegyzőkönyvek: ''a különösen pusztító, kegyetlen harceszközökkel (fojtó, mérgező hatású harcanyagok, bakteriológiai eszközök, gyújtófegyverek, mikrorepeszek) kapcsolatos tiltó rendelkezéseket (nemzetközi megállpodásokat) tartalmazzák.'' - Akadémiai Kislexikon.
  1993. február 22.: az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag megszavazza a Nemzetközi Törvényszék létrehozását.
  Feladata olyan emberek üldözése és bíróság elé állítása volt, akik felelősek voltak a volt Jugoszláviában az emberiség ellen elkövetett bűntettekért. Ez a bíróság volt az első, Nürnberg mintájára épülő testület a II. vh. óta.
  ''Más hozzászólók, mint például a spanyol küldött felhívta a figyelmet arra, hogy a bíróság létrehozása csupán átmeneti megoldás; hosszú távon szükség lenne egy állandó és az egész világra kiterjedő hatáskörrel rendelkező nemzetközi bíróságra, amelynek joga lenne üldözni minden, a nemzetközi törvényekbe ütköző súlyos bűnt.'' - Deák István
  1993. május 25.: a BT egyhangú szavazással létrehozza a Nemzetközi Törvényszéket. Kimondja: székhelye: Hága, valamint CSAK börtönbüntetést szabhat ki, halálos ítéletet NEM! Továbbá, akiket bűnösnek találtak, azok a volt Jugoszlávia határain kívül töltsék le börtönbüntetésüket.
  
  És a cikk utolsó bekezdése is érdekes:
  ''A Jugoszláviában elkövetett emberi jogok elleni bűnöket tárgyaló bíróság létrehozását követte a további speciális bíróságok felállítása, amelyek a Ruandában és Sierra Leonében elkövetett bűnöket vannak hivatva üldözni. Sőt, a történelemben először, egy új, állandó, az emberi jogok elleni bűnöket kivizsgáló nemzetközi törvényszék vizsgálatokat kezdett Darfurban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Ez ugyan borzasztó lassú előrehaladást ígér, de mégis megindult vele egy új folyamat. Mennyire irónikus, hogy az a nagyhatalom, amely létrehozta és irányította a Nürnbergi Nemzetközi Bíróságot, az Egyesült Államok, napjainkban következetesen szabotálja az új nemzetközi bíróság munkáját. De hát nem ez az egyetlen keserű panaszom választott és szeretett új hazámmal szemben.'' - Deák István.
  
  Az előttem szólókhoz csatlakozva, létezik még a ''vádalku'' fogalma is: miszerint ''én elnézem, semmissé alakítom a te bűnödet, ha felnyomod a téged ''motiváló'' embert, szervezetet''.
  
  
  mityku: az oskola egy kicsit elveszi az ember idejét, pláne ha a hallgatót érdekli is a ''szakma''.
  A 2037. hsz-ban emlegetett könyveket nem bescannel-ni ''emberiség ellenes bűncselekmény''!!!
  Kapsz majd egy privátot!
  
  
  Újabb könyvajánló:
  Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban (Osiris Kiadó, Budapest, 2005.), 4500 Ft.
  A Jesszuska hozta Karácsonykor, nagyon ''alapmű szaga van'', érdemes megvenni!!!
  
  
  ''A természet ugyanis néhanapján - megmutatva igaz arcát - figyelmezteti az emberiséget arra, hol is a helye abban a világban, amiről hiúságában már-már azt képzeli, hogy teljesen uralma alá hajtotta.'' - Horváth Zoltán (Aranysas 2003/12., 48. o.)
  
  [Szerkesztve]

  Örülj ifjú ember a fiatalságodnak! (A prédikátor könyve)

Új hozzászólás Aktív témák