Hirdetés
Multimédia
A C-széria arról híres, hogy felül a szelfivonatra, a C5 Ultra kapcsán minden eddiginél magasabbra tették a lécet a japánok, az előlapra is autofókuszos, led villanós, 13 megapixeles kamerát szereltek, hogy csodatökéletes önarcképeket készíthessünk. Naná, hogy ezt még megtolták különböző szoftveres marhaságokkal, már a C4-nél is órákig lehetett ökörködni azokkal az effektekkel, amelyek teljesen szürreálissá tehetnek egy sima szelfit. A gép hátulján is 13 megapixeles a kamera, itt is van villanó, de a két lencse kicsit más, noha mindkettő Exmor RS. A hátsó kamera 25 mm-es látószögűnek felel meg, f/2,0-s appertúrájú, az előlapi viszont 22 mm-es, szélesebb látószögű, f/2,2-es lencse. Nyilván az volt a cél, hogy a szelfik kapcsán több alany is beférjen.
A kameraszoftver olyasmi, mint a C4-nél, illetve mint az összes Sony modellnél. Alapesetben a kiváló automatikus mód indul el, ez elvileg valami 42 féle környezeti helyzetet ismer fel és ezek alapján állítgatja a dolgokat. Kifejezetten meg voltam vele elégedve, tényleg ügyes és végre-valahára lehet ebben a módban is 4:3 arányú képeket lőni, ha az ember egyszer átállítja a dolgokat. Éppen ezért nincs sok opciónk, a vakut lehet babrálni és az arcfelismerést bekapcsolni. Ha ennél többre vágyunk, akkor jöhet a kézi üzemmód, itt már bőségesen vannak lehetőségek. Egy rakás jelenetmód akad, csavargathatjuk a fehéregyensúlyt és az expozíció korrekciót, állítható az ISO 100 és 3200 között, illetve a fénymérés módja. Az expozíciós időt viszont az automatika csavargatja, hosszú záridős esti fotókat nem fogunk tudni készíteni. Van még persze egy csomó üzemmód (panoráma, portré, kettős kamera, AR, ilyesmi), de ezek ilyen egyszeri hülyéskedésre alkalmasak inkább. Ennyi rizsa után most már nézzünk meg néhány tesztfelvételt:
A képek egyáltalán nem rosszak. A dinamikatartomány mobilos körökben jó, ha tökéletesek a fényviszonyok, akkor kicsit túlélesít az algoritmus és marad némi zaj. Ha úgy látja az automatika, hogy gyenge a fény, akkor viszont inkább mossa a részleteket, hogy ne legyen annyira zajos a végeredmény, ez persze látszik, de azért alapvetően ezt így érdemes csinálni akkor, ha maga az optika nem a csúcskategóriába tartozik. Az előlapi kamera kapcsán rengeteg turbózási lehetőség van, mindenféle módon variálhatjuk a fejünkre jutó effekteket, vörös ajkak, kifestett szemek, napbarnított és lágyított bőr, a szemünk csillogása is bekapcsolható, ezekkel is el lehet szórakozni kissé.
Az előlapi kamera egyébként az azonos felbontás ellenére gyengébb minőségű, szűk a dinamikatartomány és elvesznek a részletek, de még így is köröket ver a telefonok zömének szelfi megoldásaira. Pláne, hogy van villanó is, tehát töksötétben is készülhet önarckép, más kérdés, hogy ez tényleg azzal jár, hogy a háttérből semmi nem fog látszani.
Videót mindkét kamera Full HD-ban rögzít, de itt nincs különösebb eltérés: mindkettő viszonylag gyenge. A tesztfelvételünk vonalélessége eléggé jelzésértékű, optikai stabilizátor nincs, szoftveres módon lehet ezt valamelyest pótolni. A Sony telefonokban levő Album alkalmazás helyettesíti a galériát, mindenféle módon rendezhetők a képek és a videók, a Movie Creator pedig automatikusan csinál valami zenés slideshow-t a legutóbbi képeinkből — ha kérjük. A fotóinkat a beépített képszerkesztővel utólag is módosíthatjuk, vágni, forgatni, effektezni könnyedén lehet.
A zenei funkciókat megint a saját, Zene néven futó alkalmazás intézi. Ez egy remek app, sokoldalú, mégis egyszerű kezelni. Itt is balról lehet berántani a menüt, ahol mindenféle rendezési módok közül választhatunk, kereshetünk a lokális hálózaton is tárhelyet, de elérjük a Spotify fiókunkat is. Természetesen látszanak albumborítók, a hangzást a ClearAudio+ bekapcsolásával változtathatjuk meg, csinálhatunk a telefonunkból DLNA-szervert, van elalváskapcsoló, szóval eléggé jól sikerült, de hát a Sony-tól kábé ezt is szoktuk meg. Kihangosítva meglepően erőteljesen és jól szól a telefon — nyilván más mobilokkal összevetve, a gyári füles nem nagy eresztés, de komolyabb headsetet is jól meghajt a C5 Ultra. Szerencsére a repertoár része az FM-rádió is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!