Külső, kijelző
Bár már nem mai gyerek a Siemens CF62, mégis elmondható, hogy egyedi formája miatt még mindig frissnek hat. Számomra nem okozott meglepetést a telefon külseje, de a mobiltelefonok világában kevésbé jártas ismerőseim rendre elkérték közelebbi szemügyrevételre a készüléket. A dolog nem meglepő. A CF62 ugyanis az olcsó készülékek egyik elegánsabb válfajába tartozik, legközelebbi ellenfele a SonyEricsson Z200, ám a német eszköz technikailag sokkal fejlettebb. A túlméretezett sörnyitóra emlékeztető kiképzés többek ellenszenvét kiváltotta, ám még többeknek viszont kimondottan tetszett.
A kinyitható készülék fedlapja a szimmetria jegyében került megtervezésre. Az eleganciát kölcsönöző krómkeret ízlésesen választja el egymástól a kétféle szürkét. Írhatok ám még ilyen és hasonló marketingszövegeket, az igazság az, hogy ezt alapvetően a kutya sem veszi észre, a potenciális vásárló csak annyit érzékel, hogy jól néz ki a CF62. Ami viszont elsőre nem tűnik fel, csak a használat során okozhat problémát, hogy nincs egy darab gomb sem az összecsukott telefonon. Ez azt jelenti, hogy a bejövő hívásokat sem elnémítani, sem elutasítani nem tudjuk, a megoldás az aktív flip kikapcsolása és a kinyitást követő kézivezérlés. A szétnyitott készülék sem csúf, egyszerű, elegáns gombsora van, pont kellő mértékű króm jellegű felülettel. Alul szerencsére megtalálható a Siemensre jellemző adat és töltőcsatlakozó bemenete.
A külső kijelző monokróm, világoskék színben világít. Ez – bár nevezhetjük divatjamúltnak – kimondottan praktikus, hiszen modern társaitól eltérően alig fogyaszt energiát, így folyamatosan látható rajta egy hatalmas digitális óra. Karórával rendelkező felhasználók háttérképet, vagy animációt is kipakolhatnak rá.
Bekapcsolás után apró Siemens animáció köszönti a júzert, és ez máris sejteti a kijelző képességeit. Ezen képességek már a telefon megjelenésekor is igen szerénynek számítottak, mára már csak belépő szintű modellekben van hasonlóan fakó, életlen és aprócska display. A 130x130 pixeles felbontás mellé párosuló 65 ezer színárnyalat sokkal jobb eredményt ígér. A Siemens telefonoknak vannak olyan jellegzetességeik, amitől a gyártó nem tud elrugaszkodni. Pozitív példa, hogy ha bekapcsolás után nem kér PIN-kódot a készülék, akkor úgynevezett repülő biztonság képernyő fogadja a gyanútlan felhasználót. Itt egy OK gombbal meg szükséges erősíteni a bekapcsolás tényét, ellenkező esetben úgy véli a telefon, hogy csak véletlenül került megnyomásra a piros gomb. Ez azért egy összecsukható telefon esetében túlzott óvintézkedésnek érződik. A menürendszer 9 ikonos főmenüje nem okoz meglepetést, talán még a trendi jelzőt is rásüthetném a grafikára, ugyanis kis színes mozgó rajzocskák szimbolizálják a menüpontokat. Beljebb haladva már nem ennyire rózsás a kép: nagyon alap, nagyon fapad megjelenítést kapott a telefon menürendszere. Itt említeném meg, hogy azokban az esetekben, ha valami extra funkciót szeretnénk kicsikarni a készülékből, akkor irtózatosan bellasul a szoftver. Az aprócska külső kijelzőre például jó 15 másodperces gondolkodás után képes csak beállítani a háttérképet a készülék, de nem jobb a helyzet például JAVA programok megnyitásánál sem, sőt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
