Telefonálás, üzenetkezelés, adatkommunikáció
A kétkártyás működés ugyanúgy van megoldva, mint a korábbi DuoS készülékeken: a két kártyából az egyik az úgynevezett elsődleges SIM, tehát ha külön nem váltunk, az adatátvitelen kívül minden kimenő tevékenység (hívásindítás, üzenetküldés) erről a kártyáról fog történni. A két kártya körül természetesen bármikor választhatunk alapértelmezettet, ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a készenléti képernyőn állva megnyomjuk az oldalt található gombot — a művelet a készülék újraindításával jár együtt. A másodlagos kártyát akár ki is kapcsolhatjuk, ha úgy tartja kedvünk, az elsődlegesnek nyilvánvalóan mindig aktívnak kell lennie. A Samsung mérnökeinek hála arra is mód van, hogy az aktív kártya kiválasztását automatikusan szabályozzuk, megadhatunk egy időintervallumot, amikor az egyik kártya az elsődleges, azon az időtartamon túl pedig a másik kártya lesz az elsődleges. Ha a másodlagos kártyáról akarunk hívást indítani vagy tárcsázni, az oda passzoló helyen (tehát vagy a telefonkönyvben, vagy az üzenet címzettjének megadásakor) meg kell nyomnunk a már említett oldalsó SIM-váltó gombot, minek hatására a bal felső sarokban változni fog az aktuális kártyát jelölő kis ikon. Hívást és üzenetet mindkét kártyáról tudunk fogadni, ehhez semmit nem kell állítgatnunk.
A telefonkönyv kapacitása 1000 név, ami szintén elég szerény, még akkor is, ha hozzávesszük a kártyánkénti 250 neves kapacitást. A híváslistában egyesített és szeparált nézetekben is megtekinthetjük a tárcsázott/fogadott/nem fogadott hívásokat, de a SIM-ekre külön nem szűrhetünk rá, igaz, egy ikon jelzi, hogy az adott hívás melyik kártyával történt. Az üzeneteknél nem kapunk különösebb újdonságot, SMS-ekből 300 darabot tudunk tárolni, az MMS-ek és e-mailek tárhelyéről pedig már volt szó. Az elektronikus leveleket kezelő kliens korrekt, boldogul a hitelesített IMAP szerverekkel és a csatolt fájlokkal is.
Adatkommunikációs téren sajnos elég rosszul állunk. Az egyedüli pozitívum (és egyben fejlődés), hogy mindkét SIM-kártya GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), viszont a 3G-t semelyiknél nem használhatjuk ki, adatátvitelre tehát marad a GPRS és az EDGE. WiFi sincs a készülékben, az egyedüli említésre méltó dolog tehát a 2.1-es, sztereó hangátvitelre is alkalmas Bluetooth megléte. Ha számítógépre kötjük a B5702-t, az kártyaolvasóként is tud működni.
Telefonálás közben semmilyen problémám nem akadt, a két kártya kezelése ugyebár tökéletesen meg van oldva, a hangminőségre pedig hasonló jelzőket tudnék aggatni, nagyon rendben van minden, és alapvetően ugye ez a lényeg. Ennek fényében talán elnézhetjük, hogy az internetböngésző szoftver nem az igazi, a szöveghasábokat nem tördeli a kijelző szélességéhez, elég lassú, a képek is gyakran elcsúsznak benne, de a semminél azért jobb. Az ingyenes Opera Minit úgyis fel lehet rakni rá, azzal meg nincsenek ilyen gondok.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
